– Mi a legnehezebb a karanténban, abban, hogy napi 24 órán keresztül ki sem mozdulhatnak egy lakásból?
Csősz Dominika: – Én ezt nem élem meg nehezen, nem fogok negatívan visszagondolni erre az időszakra. Ám ha azt kellene megfogalmaznom, hogy mi hiányzik a legjobban, akkor az nyilván a családom és barátaim társasága, akiket nagyon régen láttam. Várom a pillanatot, hogy jól megölelhessem őket!
Vörös Fanni: – A legnehezebb számomra az, hogy nem találkozhatok a családommal és a barátaimmal egy ideig, illetve az is nehéz, hogy sehova nem mehetünk a lakásból, nem látogathat meg bennünket senki, és csak a teraszra tehetjük ki a lábunkat.
– Mi a legkönnyebb a karanténban?
Sz. D.: – Mivel nem egyedül vagyok, hanem a barátnőmmel, így az unalmas percek átvészelése a tömérdek hülyeséggel nagyon könnyű.
V. F.: – A legkönnyebb talán az, hogy itt van mellettem Bibi (Dominika), és sosem unatkozunk, folyamatosan feltaláljuk magunkat!
– Mivel foglalják le magukat? Már azonkívül, hogy a Magyar Nemzet olvasóit tájékoztatják a karanténlétről.
Sz. D.: – Nagyrészt a szeretteimmel telefonálok, de olvasással, meditációval, filmnézéssel töltöm, töltjük az időnk nagy részét. Illetve evéssel, azt sajnos mindketten nagyon szeretjük.
V. F.: – Pihenéssel, olvasással és az egész napot egymás cukkolásával, hülyéskedéssel.

Fotó: Reuters
– A karanténtársával hogyan támogatják egymást lelkileg, hiszen nagyon nehéz elviselni a bezártságot?
Sz. D.: – Sokat beszélgetünk, igyekszünk mindig találni valami kapaszkodót ebben a helyzetben. Ugyanúgy tervezzük a jövőnket, nem aggódunk semmin. Mindig azt mondom, hogy a pozitív hozzáállás és a szeretet megerősítése magunkban mindenre gyógyír.
V. F.: – Csakis pozitívan tudjuk egymást támogatni, nagyon sokat beszélgetünk erről a kialakult helyzetről, és ugyanúgy tervezgetünk, mint eddig is.
– Nem tartanak attól, hogy az összezártság eltávolítja önöket egymástól, hogy a barátságuk látja kárát ennek a helyzetnek?
Sz. D.: – Egy cseppet sem, fel sem merült bennem ilyen. Mivel mindketten a helyén kezeljük a dolgokat, ezért nem is történhet baj. Támogatjuk egymást, meghallgatjuk egymás lelkizéseit, és elfogadjuk, ha valamelyikünknek rosszabb napja van. Bár eddig ilyen sem nagyon fordult elő.