Elsöprő többség támogatja a kórházak felkészítését a védekezésre

A válaszadók 79 százaléka elégedett a magyar egészségügy járványhelyzetben nyújtott teljesítményével.

Budapest, 2020. március 10. Mentőápoló védőfelszerelésben az Országos Mentőszolgálat Mohács utcai állomásán 2020. március 10-én. Akinél felmerül a koronavírus fertőzés gyanúja, a háziorvos döntése alapján a mentők kórházba viszik. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

A különbség a jelenlegi járványhelyzetben különösen élesen jelentkezik. Egyes országokban a járvány miatt az ellátásra szoruló betegek száma átlépte az egészségügyi ellátórendszer teljesítőképességét, míg máshol – köztünk hazánkban – a mai napig nem. Ennek egyik összetevője a betegszám növekedése és a járványgörbe alakulása, ugyanakkor hasonlóan fontos, ám kevesebbet emlegetett kérdés az is, hogy az egészségügyi ellátórendszer kritikus szintje hol húzódik.

Egy megfelelő kapacitásokkal rendelkező egészségügy tud kezelni egy nagyobb hullámot is, míg egy, pénzügyi szempontból, ágyszámcsökkentés révén optimalizált, csak az ismert igényekre fókuszáló egészségügy már egy közepes hullám esetén is összeomlik.

Az elmúlt hetekben a világ számos járványgócában olyan válsághelyzet alakult ki, amelyben nem lehetett minden rászoruló számára biztosítani az alapvető orvosi berendezéseket, köztük a lélegeztetőgépet. Jelentések szerint New York államban és Lombardiában számos kritikus állapotú beteg vesztette életét a kórházi kapacitáshiány következtében, Svédországban pedig arra készültek, hogy a 80 évnél idősebbeknek egyáltalán nem biztosítanak helyet az intenzív osztályokon.

Az Európai Bizottság is elismerte március végi jelentésében, hogy a rendelkezésre álló lélegeztetőgépek uniós szinten a szükséges mennyiség 10 százalékát teszik ki, és – szemben az ellenzéki elvárásokkal – a berendezések számának radikális növelésére tettek javaslatot.

Az Egyesült Államokban az egészségügyi ellátás teljesen piaci alapokon működik, amely az ellátó kapacitások feltétlenül szükséges szinten történő tartásában érdekelt.

Európában a szolidaritási elven működő társadalombiztosítás ellenére – a finanszírozási optimalizálás jegyében – több országban is a kapacitások leépítésébe kezdtek. 2006 és 2017 között Spanyolországban 10, Olaszországban 20, Svédországban közel 25 százalékkal csökkent a kórházi helyek száma. A rendszer a járvány első heteiben, ez első terhelés hatására kudarcot vallott.

A jelenlegi magyar intézkedések ezzel szemben az ellátást minden körülmények között biztonságos módon lehetővé tevő kapacitásra törekszenek.

Bár hazánkban 2006 és 2010 között szintén 10 százalékkal csökkent a férőhelyek száma, azóta a folyamat megállt, így napjainkban Európában az egyik legmagasabb a 100 ezer főre jutó kórházi helyek száma. A kórházi ágyszám felszabadítást követően az elkülönített mennyiségen kívül fennmaradó 40 százalékos kapacitás önmagában magasabb, mint Svédország teljes kórházi ágyszám kapacitása!

A friss kutatási adatok fényében a lakosság döntő többsége osztja azt az elképzelést, hogy a megfelelő ellátást minden körülmények között garantálni kell, így az aktuálisan látható kedvező folyamatok ellenére is szükséges az orvosi berendezések, védőfelszerelések és férőhelyek biztosítása. A biztonságos szintet meghatározó kalkulációk a COVID-19 jelenleg ismert epidemiológiai jellemzőin alapulnak, ugyanis egy esetlegesen exponenciális növekedésbe váltó járványgörbe esetén gyorsabb növekedés következne be a betegszámban, mint ahogy a szükséges infrastruktúra növelhető lenne. A magyar kormányzati intézkedések így az egyetlen felelősségteljes utat követik, és nem a feltétlenül szükséges, hanem a legrosszabb forgatókönyv esetén is szükséges kapacitásokat biztosítják az emberéletek megóvása érdekében – olvasható a Századvég közeleményében.

Forrás: Századvég, CATI, 2020. április, n=1000, felnőtt magyar lakosság körében; Eurostat