Észszerű a magyarországi tesztelési rendszer

Noha kevés tesztet végeznek hazánkban, az eredményekből arra lehet következtetni, hogy alacsony az átfertőzöttség Magyarországon. Számos államban, ahol több a laboratóriumi vizsgálat, mint idehaza, lényegesen nagyobb a baj. Az európai uniós országok adatainak áttekintéséből kiderül, hogy önmagában a magas számú tesztelés még nem vezet hatékony védekezéshez. Hazánkban, noha elsősorban a megbetegedettek kontaktszemélyeit vizsgálják, mégsem magas a detektált fertőzések aránya, ami bizakodásra adhat okot.

Koronavírus-mintákat vizsgálnak a Nemzeti Népegészségügyi Központ laboratóriumában Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az ellenzék politikusai minduntalan a tesztelés fontosságát hangoztatják, és számon kérik a kormányon, hogy nem végeznek elég laboratóriumi vizsgálatot, hogy kiszűrjék a megbetegedéseket. Ezzel nyilván azt akarják sugallni, hogy valójában sokkal több beteg van, mint amennyit nyilvánosságra hoznak, és így nem is olyan hatékony a kormány a védekezésben, mint gondolhatnánk. Müller Cecília országos tisztifőorvos ugyanakkor többször hangsúlyozta, hogy a magyar szakemberek a tesztelés megszervezésében az Egészségügyi Világszervezet protokollját követik.

Nemzetközi összehasonlításban valóban kevés tesztet végeztek el eddig hazánkban. Azon európai uniós országok közül, amelyek egyáltalán rendszeresen közlik az adataikat, Magyarország, Lengyelországgal és Romániával a lista végén helyezkedik el ezer főre eső mintegy négy elvégzett laboratóriumi vizsgálattal. A betegség elleni védekezés terén azonban egyértelműen nem állunk ilyen rosszul. Elég végigfutni a hazánkba Nyugat-Európából érkező híradásokat, hogy kiderüljön, számos, Magyarországnál többet tesztelő államban rosszabb a járványhelyzet, mint nálunk. Ugyanis nem az összesen elvégzett tesztek száma, hanem a vizsgálatoknak a hatékony védekezéshez való hozzájárulása a fontos.

Koronavírus-mintákat vizsgálnak a Nemzeti Népegészségügyi Központ laboratóriumában
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Könnyű belátni, hogy egy teljesen átfertőződött társadalomban, ahol szinte mindenki megbetegedett, nem érdemes már teszteléssel vesztegetni az időt. Olaszország például az elvégzett tesztek száma szempontjából az élmezőnyhöz tartozik, de ott az egészségügyi rendszer majdhogynem összeomlott, és a vizsgálatok rendkívül nagy hányada – minden hetedik – lesz pozitív. Szintén egyértelmű, hogy hiába végeznek rengeteg tesztet olyan államokban, ahol nincsenek magas számban megbetegedések. A balti országokban – Lettországban, Litvániában és Észtországban – nagyon sok vizsgálat van, de ezeknek csak elenyésző hányadában mutatják ki a vírus jelenlétét. A letteknél például minden negyvenhatodik teszt lesz pozitív.

Az elvégzett tesztek száma önmagában nem releváns adat. Azt érdemes megvizsgálni, hogy lakosságarányosan mennyi laboratóriumi vizsgálat mutat ki egy megbetegedést, vagyis, hogy mennyire hatékonyan tesztel egy állam. Ebből már lehet arra következtetni, hogy mekkora lehet az átfertőződöttség a társadalomban. Magyarországon minden huszonnegyedik teszt hoz pozitív eredményt, pedig nem végeznek tömeges vizsgálatokat. Ez az európai uniós átlagnál alacsonyabb találati arány. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az állam fukarkodna a tesztekkel, hiszen sok olyan vizsgálatot is elvégeznek, ami nem hoz pozitív eredményt.

Az elvégzett 41 590 vizsgálat, minden bizonnyal elsősorban a már megbetegedettek kontaktszemélyei körében, illetve azokban a szociális otthonokban zajlott, ahol már felütötte fejét a betegség. Ebben a halmazban pedig nyilván lényegesen jelentősebb az átfertőzöttség, mint a társadalom egészében, és mégis igen alacsony a találati arány. Mindebből arra lehet következtetni, hogy hazánkban valóban lapos a járványgörbe, sikerült lelassítani a vírus terjedését, és egyelőre alacsony az átfertőzöttség.