Teleki Pál szerint az ország talpra állítható

A külföld végül föl fogja ismerni bennünk azt a kultúrállamot, amelyről eddig sejtelme sem volt.

20031013 Forrás: Fotóarchívum

Megjelenik április 1-jén, hogy a magyar békefeltételek kérdésében ismét elhalasztja a döntést a párizsi békekonferencia. A Pesti Hírlap 2-án mérleget von. „A magyar békedelegáció a húsvéti ünnepekre hazajött. Az entente válaszát nem hozta magával. Ebből a negatív tényből kevés pozitív következtetést lehet levonni. Hogy ellenségeink tanácsa csak elhalasztotta-e keresztre feszítésünket vagy pedig reményt akar adni föltámadásunkra – azt nem tudhatjuk. A döntés halogatása mindenesetre kedvezőbb eredmény, mint hogyha informáló munkánk előtt ultimátumot kaptunk volna a békeszerződés aláírására.”

Fotó: Fotóarchívum

Gróf Teleki Pál (képünkön), a küldöttség tagja a lapnak kifejti: az a feladat, „hogy pótoljuk azt a munkát, amit évtizedek megfeszített igyekezetével kellett volna elvégeznünk: Magyarország megismertetését a külfölddel. A külföld végül föl fogja ismerni bennünk azt a kultúrállamot, amelyről eddig sejtelme sem volt. […] az egész európai béke tulajdonképpen egyetlenegy épület. Ennek az épületnek az értékelését az entente szempontjából […] kell nézni, amelyik a német békét kötötte. […] Képzeljük el, hogy valaki egy épületet már majdnem fölépített, s azután a munka befejezte előtt rájön, hogy az épület egyik lakosztályának a beosztása nem lesz praktikus, ha következetesen keresztülviszi a megkezdett stílust. Egy percig sem áltatom magam azzal az illúzióval, hogy az az építész ebben az esetben elölről kezdi a munkát és teljesen megváltoztatja az épület stílusát. Ellenkezőleg: bizonyosra vettem, hogy nem törődik azzal, ha az a lakás kényelmetlenné válik, legfeljebb három-négy szoba lakhatatlanná lesz, az épületet azonban tető alá kell hozni. Ezért nem gondoltam soha, hogy a békeszerződésen a javunkra lényeges változtatásokat fognak megejteni. Azt a reménységemet azonban, amit a békekövetségünknek ahhoz a munkájához fűztem, hogy Magyarországról a külföldet fölvilágosítsa és Magyarország megbecsülését kivívja, az én nézetem szerint a békedelegáció teljesen igazolta úgy, hogy most már megvan az alapunk, amire építeni lehet, amely alapon következetes és kemény munkával talpra állíthatjuk Magyarországot.”

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kiáltványt ad ki, amelyet a Népszava címoldalon hoz. „Az ország e helyzetében kétszeresen fontos, hogy összefogjanak azok az erők, amelyekre építeni lehet, amelyek Magyarország újraépítését az össznépesség és az állami élet legfőbb érdekének ismerik föl és ennek a célnak elérhetése végett hajlandók minden egyéni és párttörekvést háttérbe állítani mindaddig, amíg itt a normális élet helyre nem áll és amíg a közérdek sérelme nélkül lehet majd újra fölvenni a küzdelmet a jó és jobbra törekvés között. A történelmi időket nekünk, szervezett munkásoknak kell leginkább megértenünk […] Ez a szervezettség erőt jelent, olyan erőt, amely a legnagyobb mértékben fog hozzájárulhatni az ország gazdasági újraépüléséhez, bel- és külpolitikai helyzetének kialakulásához. […] soraink közé felelőtlen elemek furakodtak, alattomos és csábító ígéretekkel különféle sötét hátterű puccsokban való részvételre invitálnak egyeseket és tömegeket. Óva intünk benneteket attól, hogy céltalan puccsokkal és kétes vállalkozásokkal a nép, a munkásság és az ország helyzetét megnehezíteni segítsetek. […] nincs tehát semmi szükségünk arra, hogy titkon hozzánk közeledő, a legtöbb esetben agent provokatőrösködő elemekre hallgassunk és ilyenek után induljunk.”

Az Est bemutatja Vanczák János szociáldemokrata vezetőt a Népszava felelős szerkesztői posztján, a meggyilkolt Somogyi Béla utódját. „Vanczák jóval a proletárdiktatúra kitörése előtt azt hangoztatta, hogy be kell kapcsolódni a politikai életbe és meg kell kísérelni az együttműködést a többi pártokkal. Az ő megegyezési politikája természetesen nem tetszett a szélső árnyalatnak, és a kommün alatt a terrorfiúk sokszor keresték a lakásán, sőt maga a vezér, Cserny József igyekezett «jobb útra téríteni» a szocialista vezért. […] a pártlap élére tették. Azóta a Népszava teljesen átalakult, a munkásság nemzeti alapon, Vanczák politikáját követve keresi boldogulását. Vanczák több alkalommal megjelent már a kormányzó előtt, ahol precizírozta elvtársai álláspontját és törekvései megértésre találnak.”

Vanczák elmondja: „A párt újabb állásfoglalása csak nyomatékosabb kidomborítása a párt eddigi működésének, amely sohasem volt nemzetellenes, és ebben a szociáldemokrata érzelmű munkásság abszolút többsége egyetért […] Az egész Szocialista Internacionálénak revízió alá kell kerülnie a legközelebb megtartható nemzetközi kongresszuson.”

Az MTI jelenti: „Gyulának és Mezőhegyesnek március 30-án magyar csapatok által történt megszállásával a Tiszántúl kiürítését a román csapatok befejezték. A kiürítés a béketervezet szerinti vonalig terjed, amely vonal azonban nem vág elébe a béketervezet szerinti bizottsági és végleges határmegállapításnak, hanem demarkációs vonalnak tekintendő.”

A Budapesti Hírlap 4-én A felszabadult Tiszántúlon címmel közöl riportot. „Végre túl vagyunk a Tiszán és a vonat már robogva vágtat a fölszabadult magyar mezőkön át Püspökladány felé. Az útvonalon mindenütt nemzeti hadseregünk lelkes katonái. Fölvirágozott vonatok.” A Föltámadunk! című vezető írás összegzése: „A föltámadás napja elérkezik, miként a természet is a föltámadás ünnepére mindig újra magához tér. Nemzeteket megölni nem lehet, azok csak önmagukat gyilkolhatják meg.”