Megrengette a világot a két hónapja kihirdetett pandémia

Két hónap telt el az óta, hogy az Egészségügyi Világszervezet világjárványnak, vagyis pandémiának minősítette a koronavírus-fertőzést, miután az ismeretlen eredetű, veszélyes kórokozó Kínán kívül is ijesztő gyorsasággal kezdett terjedni. A járvány nemcsak az egészségügyi rendszereket állította rég nem látott kihívás elé, de a kényszerű korlátozó intézkedések miatt az érintett országok szinte mindegyikének gazdaságára is súlyos, egyelőre beláthatatlan társadalmi következményekkel járó csapást mért.

A brazíliai Manaus börtönében véres lázadás tört ki Fotó: XXSTRINGERXX xxxxx Forrás: Reuters

Az emberek megtanulhattak rendesen kezet mosni, a szülők sokkal több időt tölthettek a gyerekeikkel, és már nem azokra nézünk furcsán, akik maszkot viselnek, hanem azokra, akik nem – az elmúlt két hónap mérlegéhez ezek is hozzátartoznak. Amióta azonban március 11-én a WHO pandémiát hirdetett, ennél sokkal fontosabb dolgok is történtek, olyanok, amelyek várhatóan hosszú időre meghatározzák majd az életünket. Emlékezetes: már Európa volt az új koronavírus-járvány gócpontja, a kontinensen húszezer embert regisztráltak fertőzöttként, és ezren veszítették életüket, amikor az Egészségügyi Világszervezet végre megkongatta a vészharangot.

Kínában, azon belül is a máig a fertőzés forrásának tekintett Vuhanban addigra már kijárási tilalmat vezettek be, és a várost körülvevő, több mint ötvenmillió lakosú Hupej tartományt teljes egészében lezárták. Európában Olaszországot – azon belül is Lombardiát –, valamint Spanyolországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot sújtotta leginkább az új típusú koronavírus, illetve az általa előidézett megbetegedés, a Covid–19. A pandémia kihirdetését követően az élet szinte napok alatt megváltozott.

A határokat lezárták, a személyforgalmat minimálisra csökkentették a világ nagy részén, a nemzetközi légi forgalom is a töredékére esett. A legtöbb érintett országban korlátozó intézkedéseket vezettek be, hogy mérsékeljék az emberek közötti érintkezéseket, ezzel visszaszorítsák, illetve lassítsák a járvány terjedését. Egy olyan ismeretlen vírus esetében ugyanis, amely ellen nincs védőoltás, sem terápia, megjósolhatatlan volt (és tulajdonképpen még ma is az), hogy mennyi lesz a beteg, azok milyen súlyos állapotba kerülnek, mennyi embert kell kórházban kezelni, esetleg lélegeztetni.

Maradj otthon!

Az egészségügy túlterheltségét és az esetlegesen emiatt bekövetkező haláleseteket megelőzendő a legtöbb helyen arra kérték, illetve szólították fel az embereket, hogy maradjanak otthon. Betiltották a tömegrendezvényeket, bezártak a szórakozóhelyek, éttermek, és az alapszolgáltatásokon kívül gyakorlatilag megállt az élet. Európában egyedül Svédország próbálkozott az úgynevezett nyájimmunitás kialakításával, ők a járvány gyorsabb átfutásában reménykedve a lakosságra bízták, mennyire tartják magukra nézve kötelezőnek a társadalmi távolságtartás másutt elvárt szabályait. A halálozási statisztikák nem támasztották alá ezt az ideológiát, és a járványügyi szakemberek java része szerint is kockázatos a nyájimmunitásra játszani (a kezdetben hasonló nézeteket valló brit kormány is végül az európai országok többségét követve szigorított, még azelőtt, hogy Boris Johnson kormányfő is kórházba került volna a fertőzés miatt).

A nyugati világban az Amerikai Egyesült Államok ugyan nem gondolkodott nyájimmunitásban, ám sajnálatosan hosszú ideig nem lépett, aminek az lett a következménye, hogy jelenleg az USA és azon belül is New York a világjárvány egyik gócpontja. Csak az Egyesült Államokban már jócskán egymillió felett jár a bizonyítottan fertőzött emberek száma, a halottaké pedig a nyolcvanezerhez közelít. Az országban viszonylag későn – és nem minden államban – vezettek be korlátozó intézkedéseket, egyes részeken a hotelek és az éttermek is zavartalanul működhettek, a floridai tengerparton ezrek strandoltak még akkor is, amikor már rengeteg fertőzöttet regisztráltak az országban.

Több ázsiai ország – köztük Dél-Korea és Tajvan – a jelek szerint eddig különösen sikeresen birkózott meg a koronavírussal. Utóbbi rendkívül gyorsan lépett, és már az év elején megtiltották a Kína felől történő beutazást, Dél-Koreában pedig több ezernyi megbetegedés után a nagyszámú teszteléssel és a mobilalkalmazásokra, valamint más elektronikus rendszerekre épített kontaktfelderítéssel sikerült megállítaniuk a vírus terjedését. A harmadik világban eddig nem terjedt olyan intenzitással a Covid–19, mint azt a szakemberek korábban jósolták. Az előrejelzések arról szóltak, hogy a patogén gyorsabban terjedhet a szegényebb, nagyobb lakosságú és népsűrűségű fejlődő országokban, mivel ezeken a helyeken mind a társadalmi távolságtartást, mind pedig a kijárási korlátozásokat nehéz kivitelezni. Ezeknek az államoknak a lakossága azonban meglehetősen fiatal, az új koronavírus pedig leginkább az idősek, illetve a krónikus betegek számára jelent veszélyt.

Óriási gazdasági veszteségek

Mostanra a legtöbb fertőzött országban lassul a vírus terjedése, fokozatosan újraindul a gazdaság, ám az egész világot érintő probléma, hogy a járvány elhúzódásával számos szektorban még sokáig nem térhet vissza a teljes kapacitású termelés. Az éttermek, hotelek sem érhetik el egyelőre a teljes kihasználtságot, és valószínűleg a nemzetközi közlekedés is jó ideig korlátozott marad. További bizonytalansági tényező, hogy a koronavírus valószínűleg – az influenzához hasonlóan – ciklikusan visszatér majd, sokan ennek időpontját őszre, az influenzaszezon kezdetére teszik. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) elemzése szerint a koronavírus-pandémia miatt a 2009-esnél jóval mélyebb válság sújtja a világgazdaságot.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) jelentése szerint a második negyedévben a munkanélküliség olyan szintet ér el, hogy globálisan a munkaórák 6,7 százaléka vész el, ami azt jelenti, hogy 195 millió teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó szorul ki a munkaerőpiacról. Csak az Egyesült Államokban több mint 33 millióan jelentkeztek munkanélküli-segélyért az elmúlt hét hétben, ezzel 3,5 százalékról 22 százalékra nőtt az állástalanok aránya. Az Európai Unió a második negyedévben a különböző becslések alapján 35 százalékos GDP-csökkenést lesz kénytelen elkönyvelni. Az ipari termelés lassulása és a közlekedés visszaszorulása miatt a kőolaj ára a korábbi évekhez képest negyedére-ötödére zuhant, ami szintén kihat a világgazdaságra. Az USA-ban arra is volt példa, hogy még az olajcégek fizettek a felhasználóknak azért, hogy vigyék el az energiahordozót, mivel képtelenek lettek volna azt tárolni.

A brazíliai Manaus börtönében véres lázadás tört ki
Fotó: Reuters

A Covid–19-járvány legnagyobb vesztesei ugyanakkor a fejlődő országok lehetnek, mivel többségükben a turizmus a húzóágazat, ahol a legnagyobb forgalomkiesés érzékelhető, és az éhségküszöbön élők százmilliói veszíthetik el a napi egy-két dollárra rúgó keresetüket. Jelentősebb instabilitás egyelőre nem tapasztalható, ám intő jel, hogy több harmadik világbeli országban – így Brazíliában, Kolumbiá­ban és Sierra Leonéban – börtönlázadások törtek ki.

Feszültség a hatalmak között

A nemzetközi konfliktusok is felerősödhetnek, ami az Egyesült Államok és Kína esetében már tapasztalható is. Az USA elnöke, Donald Trump azzal növelte a két ország közti feszültséget, hogy kínai, illetve vuhani vírusnak nevezte a SARS–Cov–2-t, s egy kormányzati megrendelésre készült tanulmány azt állapította meg: a legvalószínűbb forgatókönyv az lehetett, hogy a vírus egy kínai laborból került ki. Kína biotechnológiai központja valóban Vuhanban van, de az amerikaia­kon kívül senki más nem beszélt komolyan manipulált vírusról. A WHO hivatalos álláspontja szerint a SARS–Cov–2 denevértől származhat, a köztesgazda pedig egy tobzoska nevű állat lehet. Dél-Ázsia lakossága rendszeresen fogyaszt egzotikus állatokat, és a kutatók már korábban is figyelmeztettek arra, hogy a régióban egy új, emberről emberre terjedő koronavírusfaj jelenhet meg.