Miután 1941 végén Moszkva alatt a Blitzkrieg „jégbe fagyott”, Hitler számára jelentősen felértékelődtek szövetségesei, ezért igényt tartott haderejükre az 1942. évi nyári offenzíva megindításához. Az 1938 és 1941 közötti országgyarapítás során tanúsított támogatásukért a németek 1942 januárjában nyújtották be a számlát: nem kevesebbet, mint a Magyar Királyi Honvédség teljes haderejét, azaz három hadsereg – több mint félmillió honvéd – bevetését követelték. Végül egy hadsereg, a (nem hadrend szerinti) magyar királyi 2. honvéd hadsereg kiállításáról született döntés, a németek pedig ígéretet tettek az expedíciós hadsereg fegyverzetének és felszerelésének kiegészítésére, de a kiküldendő hadsereg alkalmazásának részleteit homályban hagyták. Amikor vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar 2. hadsereg harcértékéről adott tájékoztatást a német főhadiszálláson, csak újabb ígéreteket kapott, pedig kifejtette, „hogy nekünk hadi tapasztalataink nincsenek, a kiképzésünk tökéletesítésre szorul, nehézfegyvereink elégtelenek, a terep ismeretlen, ehhez csapatainknak szokniuk kell, csak így követelhető tőlünk harci feladatok megoldása”.
Magyar Péterék elhallgattatnák az embereket
A baloldali párt és vezetőjük véleménye szerint aki elmondja véleményét az ostoba.