Az igazságtalanság nem tarthat örökké

Balassagyarmaton, a (cseh)szlovák hatalommal száz éve szembeszegülő legbátrabb magyar városban, illetve Dunaszerdahelyen, a száz év múltán is magyar többségű csallóközi fellegvárban is rendhagyó trianoni megemlékezést tartottak. Szimbolikus híddal, illetve (motorizált) élőlánccal összekötve magyart a magyarral.

Fotók: Mirkó István

Néma borzongás.

Csendben faljuk a kilométereket a Balassagyarmat–Ipolyság–Érsekújvár–Gúta–Dunaszerdahely útvonalon, ahol motorzúgás igazít minket a helyes irányba. A Új Egység Mozgalom szervezésében azért gyűlnek össze pár százan, hogy a Párkányig tartó száz kilométeren autós, motoros karavánnal emlékezzenek a trianoni diktátumra. Hiányoljuk a magyarországi rokonlelkeket, hiszen a határ már átjárható. Becsületére legyen mondva, Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester viszont személyesen bocsátja útjukra a bátor vállalkozókat, s mintha valóban más szelek fújnának Szlovákiában, a helyi karhatalom nem gáncsoskodik, csupán biztosítja az eseményt.

A polgármester persze pontosan tudja: ha meg is állhatunk egy pillanatra eltűnődni, a csallóközi bástya sem kényelmesedhet el, mindennapos küzdelmet kell folytatnia azért, hogy megmaradhasson magyarnak. Trianon szorítása talán enyhül, de meg nem szűnik. Jó, hogy van napja az összefogásnak, de ennél nagyobb a feladat: program szintjére kell emelni az év minden napján.