Hadházy és társai nem a demokráciában, hanem a káoszban hisznek

Igazi kommunista tempó.

Hadházy nem várta meg az elleni zajló pártfegyelmi végét Fotó: MTI

Hadházy Ákos, Szél Bernadett és a Momentum mozgalom arra buzdítják az embereket, hogy a nemzeti konzultáció kapcsán kiküldött kérdőíveket kitöltetlenül adják át nekik különböző gyűjtőpontokon, ezzel mintegy deklarálva, hogy a kormány által elindított kezdeményezésnek semmi értelme nincs, az nem szól másról, mint a kormány önfényezéséről és önigazolásáról.

Szeretnék feltenni egy egyszerű kérdést Hadházyéknak: szerintük melyik demokratikusabb állapot, ha az emberek kizárólag négyévente mondhatják el, pontosabban jelezhetik a véleményüket az egyes pártokra és jelöltekre leadott szavazataikkal, vagy az, ha a négyéves ciklus alatt is kifejthetik álláspontjukat több fontos, az ország és az emberek sorsát meghatározó kérdésben?

Józanul gondolkodó, másfelől demokratikusan gondolkodó ember erre a kérdésre csak egyféle választ adhat, azt, hogy az emberek folyamatos megkérdezése jóval demokratikusabb eljárásmód a kizárólagosan négyévenkénti megnyilvánulásnál. Már csak azért is, mert a nemzeti konzultáció kicsit hasonlít a népszavazásokhoz, a közvetlen demokrácia kiemelkedő intézményéhez (mely leginkább Svájcban honos), igaz, előbbinek nincsen közvetlen jogi következménye, a demokrácia normái szerint azonban erkölcsi következménye annál inkább van a kezdeményezőre, a kormányra nézve.

Ezt persze már nem értheti Hadházy: ha egy kormány ilyen formában, levél útján megkérdezi az állampolgárokat, azaz kvázi népszavazást bonyolít le, akkor annak a végeredménye demokráciában még akkor is iránymutató kell legyen számára, ha a többség a kormánnyal ellentétes álláspontra helyezkedik. Ha ugyanis nem tenné ezt a kormány, akkor bizony Hadházy és Szél életében először joggal támadhatná meg a kormányt, antidemokratizmussal, a nép véleményének semmibe vételével vádolva őket.

Még azt sem veszik észre ezek a tehetségtelen emberek, hogy a kormány a konzultációval kötött helyzetbe hozza magát, hiszen nem teheti meg, hogy a válaszokat negligálja, ha azok nem tetszenének neki.

De Hadházyék valóban csak a romboláshoz és az értékek, intézmények szétveréséhez értenek, igaz, ahhoz nagyon. Ha Hadházyék egy kicsit is demokratikusan gondolkodnának, s nem csak a káosz szításával és a hatalom megszerzésével foglalkoznának a nap huszonnégy órájában, akkor a kérdőíveket nem összegyűjteni akarnák, hanem megválaszolni a tizenhárom kérdést a saját véleményük alapján.

De ahhoz valóban hinniük kellene abban, hogy az ő, kormánnyal ellentétes álláspontjuk valóban többségi álláspont Magyarországon. Nyilvánvalóan tudják, hogy ez nem így van, tudják, hogy az emberek döntő többsége egyetért a kormány tevékenységével és céljaival a koronavírus-járvány kezelésében, a gazdasági válság elleni lépésekben, a munkahelyek védelmében, s egyetértenek a Magyarország számára káros tevékenységet folytató Soros György céljait megakadályozó lépések megtételében is.

Hadházyék éppen azért választják a konzultáció bojkottját és az anarchista megoldást, mert pontosan tudják, hogy nem képesek a kérdőívek visszaküldésével, tehát demokratikus módon, nemes versenyben a kormányzati álláspontot támogató többséget kisebbségbe szorítani. Ezért aztán marad a szokványos lázadás és lázítás, az emberek totális hülyítése, provokáció és látványpolitizálás.

Emlékeztetnék ennek kapcsán az 1989. november 26-i, úgynevezett négyigenes – s egyben első – népszavazásra, amelyet az SZDSZ és még három párt kezdeményezett, s amelynek tétje az volt, hogy közvetlenül vagy közvetve – a parlament által – választunk köztársasági elnököt. Az MDF akkor óriási dilemmában volt, hogy részt vegyen-e a népszavazáson vagy bojkottálja azt. Végül a bojkott mellett döntöttek, s mivel a végeredmény végtelenül szoros volt – az igenek száma 0,14 százalékkal volt több, mint a nemeké, tehát 6101 vokson múlott a döntés –, egyértelművé vált, hogy ha az MDF mozgósítja szavazóit, lehet, hogy még ma is közvetlenül választunk köztársasági elnököt.

Nem lehetne egyszer, véletlenül elfogadni a kormány demokratikus eljárását, s részt venni abban? Nem az lenne az igazi „bosszú” számukra, ha a balliberális pártok a kérdőívek kitöltésére buzdítanák az embereket, s a híveik ellenvéleménye többségbe kerülne?

Úgy látom, ebben ők hisznek a legkevésbé. Ezért marad nekik újra és újra a lázítás, az anarchia, a káosz- és zűrzavarteremtés, a zavarosban halászás. 1906-ban Leninék, vagyis a bolsevikok bojkottálták a dumát. 2020-ban pedig Hadházyék bojkottálják a közvetlen demokráciát.

Igazi kommunista tempó.