– És amikor azt hittük, ennél már nem süllyedhet mélyebbre sem a gőgös francia és brit, sem az álszent amerikai birodalom, mégis volt lejjebb. A II. világháború után szívfájdalom nélkül dobtak oda bennünket a kommunistáknak. A lengyelek, a csehek, a szlovákok azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül. Legyen ez örök tanulság a közép-európai népek számára. Sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot. Volt, aki a németeket akarta megfosztani egy szövetségestől, volt, aki a Habsburgokon akart bosszút állni, volt, akit a haszonszerzés vezetett és volt, aki mindig is gyűlölte a magyarokat. Ők kapaszkodtak össze, hogy eltüntessenek bennünket a föld színéről. De mi makacs népség vagyunk, sohasem voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön. A dédapáink sem adták föl. Nem térdeltek le és nem kértek kegyelmet. Talpon maradtunk, és kibírtuk. Kibírtuk a vagonokat, a náci lágereket, a szovjet gulágot, a kitelepítéseket, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Ceaușescut. Ma már nincs sem Csehszlovákia, sem Jugoszlávia, sem Szovjetunió. Nincs már sem brit, sem francia birodalom. S ami megmarad belőlük, az éppen most vergődik bosszút álló gyarmataik multikulturális szorításában – emlékezett vissza a kormányfő a II. világháború utáni időkre egészen a rendszerváltozásig.