Fotó: Kurucz Árpád
Két kategóriánál azonban ettől eltérően működik a rendszer. – A felsőoktatásba való belépési pontnál a Tehetséggel fel! programban támogatjuk azokat a tanulókat, akik a középiskolában értek el kiemelkedő eredményt jelentős tanulmányi versenyeken, nemzetközi diákolimpiákon, ezért feltételezhetően a jövőben kutatni is szándékoznak. Ez a dotáció kvázi normatív jelleggel jár a jogosultaknak. Itt tehát az oktatási intézményeknek nincs beleszólásuk abba, hogy ki kap támogatást, de úgy gondolom, hogy ezzel nincs is probléma, hiszen garantált, hogy a legtehetségesebb hallgatókról van szó. A másik terület, amelynél a felsőoktatási intézményeknek nem kell listát állítania, a Bolyai+ konstrukció. A Magyar Tudományos Akadémia által kezelt Bolyai János kutatási ösztöndíjban részesülő, akadémiai doktori címre készülő fiatal oktatók, kutatók erre akkor pályázhatnak, ha a felsőoktatásban mentorálással, oktatással foglalkoznak, ami biztosítja azt, hogy a legfrissebb kutatási eredményeik bekerülnek a felsőoktatásba. Ekkor a Bolyai-kuratórium ranglistáját vesszük figyelembe a támogatások elbírálásánál– indokolt Szabó István.
A feltételek adottak a szakmai képzéshez
Az elnökhelyettes arról is beszélt, hogy az NKFIH semmilyen problémát nem lát abban, ha a hallgató külföldön tanul egy-egy félévet, sőt a kormányzat ezt ösztönzi is. Ám Szabó István szerint látni kell: attól, hogy egy intézmény külföldön van, még nem feltétlenül minőségi ott a képzés.
– Természetesen vannak hallgatók, akik elhatározzák, hogy például Oxfordba mennének, őket nyilván nehéz eltántorítani ettől a szándékuktól még akár azzal is, hogy Magyarországon is kiváló képzésben részesülhetnének – vélekedett az elnökhelyettes, majd kitért a jelenség okára is. Szerinte sok esetben az a probléma, hogy a hallgatók a pályájuk elején nem feltétlenül látják a felsőoktatásba fektetett energiát. – Főleg az informatikusképzésnél látszik ez, hiszen nagy szakemberhiány van a területen, tehát akár egyetem elvégzése nélkül, egy tanfolyam elvégzése után is található állás ezen a piacon. Azonban ez csapda, hiszen a fiatal nem feltétlenül veszi észre, hogy kékgalléros mérnöki munkát végez, és egy olyan karriert indított el, amelyben egy ponton túl nem lesz képes továbblépni, hiszen a vállalata által nyújtott képzések jelentik a fejlődését, illetve csak arra az adott területre lát rá, amelyet éppen akkor gyakorolnia kell. Ha pedig akár tíz év elteltével tovább szeretne lépni, ahhoz kell az a felsőoktatási ismeretanyag, amely nagyobb szakmai rálátást tesz lehetővé. Ehhez pedig itthon adottak a feltételek – szögezte le Szabó István.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!