„Gyakran hamarabb válnak el az emberek, mint kellene”

Láthatatlan tömeget alkotnak az egyszülős családok, akik komoly nehézségekkel küzdenek – nyilatkozta lapunknak Nagy Anna, az Egyszülős Központ vezetője, aki szerint vannak menthetetlen házasságok, de sok olyan frigy is felbomlik, amelyek esetében lenne más megoldás a váláson kívül. Nagy Anna arról is beszélt: a központ küldetése, hogy segítsen visszaszerezni azon szülők biztonságérzetét és életörömét, akik egyedül maradtak.

A központ vezetője szerint elsődleges cél a gyerekek védelme Fotó: Havran Zoltán

– Speciálisan az egyszülős családokkal foglalkozó intézmény nincs a mién­ken kívül, és kilencszázezer ember természetesen nem fér el nálunk, de fontos eredmény, hogy elindult a munka. Nemcsak azért fantasztikus hely az Egyszülős Központ, mert itt 8200 családnak tudtunk eddig segíteni, hanem azért is, mert megmutatta, hogy van hazánkban egy láthatatlan tömeg, amely komoly nehézségekkel küzd. Ez a tömeg pedig nagy arányban a következő generációt is neveli. Az ő küzdelmeik arra is hatással vannak, hogy több mint félmillió gyermek a következő generáció­ból felnőttként milyen életet fog élni. Már nyolc egyszülős klubunk is van országszerte, kettő pedig a határokon túl, amelyek hozzánk kapcsolódnak. Ha legalább minden megyei jogú városban lenne ilyen központ, akkor kezdenénk el lefedni azt a rengeteg családot, akiknek segítségre van szüksége. Sok olyan intézmény van, amelyek foglalkoznak többek között egyszülős családokkal is, de szerintem ők kifejezetten célzott segítséget igényelnek.

– Az, hogy olyan emberek találkoznak egymással a központban, akiknek ugyanazok a problémáik, nem nagyítja föl a gondjaikat?

– Az egyszülősök is ugyanabban a világban élnek, mint mások, és sokféle kapcsolatuk lehet, akár a munkahelyükön vagy a barátaik körében. Az elmagányosodásuk oka éppen abban rejlik, hogy nincs kifejezetten olyan közeg, amely megértené az ő magányosságukat, a speciális helyzetüket. Ha egy szülőknek szóló iskolai programon mindenki más a párjával van jelen, csak én ülök ott egyedül, az rossz érzés. Ha egy kismama egyedül elmegy az ultrahangra, és mindenki mellett ott egy férfi, aki elkísérte, csak mellette nem, az nagyon meg tudja viselni. Nehéz élethelyzetekről beszélünk, és fontos, hogy legyen legalább egy olyan közeg, ahol nem kell kellemetlenül érezniük magukat soha azért, mert egyedül vannak. Senki sem arról álmodozott tinédzserként, hogy magára marad. Nem azért választják ezt az élethelyzetet az emberek, mert nekik ez jó. Mindenki szép, sértetlen családról álmodik, de sokaknál ez nem így alakul. Az egyszülősség az esetek 99 százalékában nem eleve így tervezett élethelyzet.

– Volt már rá példa, hogy egy pár a központban ismerkedett meg, és két egyszülősből lett egy mozaikcsalád?

– Előfordult már ilyen. Nagyon örülünk, és büszkék vagyunk rájuk. Kívánjuk, hogy örökké együtt is maradjanak. Nem biztos ugyanakkor, hogy az egyszülősök helyzetére mindenkinél feltétlenül az jelenti a megoldást, ha ismét megházasodnak. Ez adott esetben ismét felbolygathatja a családot. Nekünk csak akkor szabad belemenni egy komoly kapcsolatba, ha valóban úgy gondoljuk, hogy az hosszú távon is életképes lesz. Szörnyű, ha egy gyereknek azt kell átélnie, hogy folyton váltakoznak körülötte a felnőttek. Két-három év is kell egy gyereknek, hogy megszeressen valakit, és megszokjon egy ilyen helyzetet. Ha folyton felbukkan, majd eltűnik egy új ember az életében, az biztosan oda vezet, hogy ő felnőttként nehezen tud majd kötődni, hiszen tapasztalatai szerint az fájdalommal járhat. Ezt senki sem szeretné tanítani a gyermekének. Számunkra az a fontos, hogy segítsünk azon szülőknek visszaszerezni a biztonságérzetét és az életörömét, akik egyedül maradtak és hozzánk fordulnak.

– Csak egyszülősökkel foglalkoznak vagy betévednek néha hagyományos családok is önökhöz?

– Vannak olyan programjaink, amik nem csak egyszülős családoknak szólnak. A programok jelentős része ugyanakkor az egyszülős élethelyzethez kapcsolódik. Legtöbbször az eseményeink arra szolgálnak, hogy a gyermekek egyedül nevelésében segítsenek. Van ­például egy népszerű kurzusunk, ami a gyerekek pozitív fegyelmezéséről szól. Felmerült, hogy kétszülős családok is jöjjenek, de rájöttünk, hogy az ő esetükben ez a probléma másképpen jelentkezik, mint az egyszülősöknél, akik egymaguk kell, hogy fegyelmezzék a gyerekeiket.

A központ vezetője szerint elsődleges cél a gyerekek védelme
Fotó: Havran Zoltán

– Az egyszülősség jelensége minden társadalmi rétegben egyformán elterjedt?

– Az alacsony és a kifejezetten magas iskolai végzettség esetében magasabb az egyszülős családok aránya. Ezt leszámítva viszont kortól, politikai nézettől, vallástól függetlenül meglehetősen szétterül az egész társadalomban ez a jelenség. Szerintem alig van olyan ember hazánkban, akinek a környezeté­ben ne lenne egyszülős család.

– Mik a tapasztalatai, mennyire tudják a normális kapcsolatot megőrizni egymással a szülők, miután különválnak?

– Kevesen szerencsések annyira, hogy mindenben együtt tudjanak működni. Sok mindentől függ, hogy mennyire zökkenőmentes egy ilyen kapcsolat. Például fontos szempont, hogy mennyi idő telt el a válás óta. A krízishelyzet, amit egy válás jelent, gyakran olyat hoz ki az emberekből, amiről nem is tudtuk, hogy képesek lennének rá. Van, hogy ez később rendeződik, és sikerül kollegiálisnak nevezhető kapcsolatot kialakítani a szülőknek. Az is előfordul, hogy kifejezetten baráti marad a viszony a volt házastársak között. Olyat is hallottam már, hogy az elvált pár együtt karácsonyozik, mert úgy érzik, hogy ez a gyerekük érdeke. Ez nyilván nem gyakran fordul elő. A válás önmagában nem jó egy gyereknek, de még nagyobb gond, ha utána is folyamatos harc és gyűlölködés közepette kell élnie. A legrosszabb egy gyereknek, amikor elszakad az egyik szülőjétől, akár azért, mert a másik szülő akadályozza, hogy tartsa a kapcsolatot a volt párjával, akár azért, mert a különélő szülő szép lassan – vagy akár egyik napról a másikra – elmarad.

– Egyes államokban a válás kimondását megelőzi egy mediációs szakasz, amelyben ismertetik a felekkel a válás utáni élet nehézségeit és a rengeteg negatív statisztikát a felbomlott családok problémáiról. Mit gondol, érdemes lenne ezt hazánkban is bevezetni?

– Én minden olyan eszközt nagyon támogatnék, ami hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb válás legyen. Gyakran hamarabb válnak el az emberek, mint feltétlenül kellene. Sokszor rengeteg tartalék van még egy kapcsolatban, mégis a válás mellett döntenek a párok. Ma, amikor inkább veszünk egy új háztartási gépet, mint hogy megjavíttatnánk a régit, ez a mentalitás az életünk egyéb területeire is átterjed, és gyakran a házasságokkal is így van ez. Sokszor a felek csak azt látják maguk előtt, hogy mitől lesz könnyebb az életük a másik nélkül, azt viszont csak később tapasztalják meg, hogy mennyi minden lett nehezebb. Vannak menthetetlen házasságok, de sok olyan is felbomlik, amiért kár, mert lenne más megoldás is.

– Hogy látja, lehetséges „jó válás” a gyerekeknek?

– Mindig trauma egy gyerek számára, ha felbomlik a korábbi élete. Ez akkor is rossz neki, ha a szülei utána teljesen kulturáltan tudják rendezni a kapcsolatukat. Természetesen magát a válást, az elválást is lehet jobban és kevésbé jól csinálni. Az Egyszülős Központban mindkettőre bőven látunk példát.