– Magyarország az anyatejes táplálásban az élvonalba tartozik, volt olyan év, amikor az első helyen álltunk Európában, de világviszonylatban is a legjobb háromban szerepeltünk. Az elmúlt évtizedben azonban, ha nem is nagy mértékben, de csökkenés figyelhető meg: 53-ról 50 százalékra mérséklődött a négy hónapos korban még szoptatott csecsemők aránya – ismertette az adatokat a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke. Gárdos László hozzátette, vannak olyan újszülöttek, akik már a kórházban sem anyatejet kapnak, holott az lenne az ideális, hogy minél tovább, de minimum hat hónapos korig így táplálják a gyermeket, hiszen ennek számtalan előnye ismert. A szakember arról is beszámolt: minden intézménynek jelentenie kell, hogy születése után tápszerrel vagy anyatejjel táplálva megy haza a baba a kórházból. – Ebben óriási különbségek vannak a megyék között: van ahol 90-95 százalék, ám van ahol még az ötven százalékot sem éri el az anyatejesek aránya. Ez pedig nem az országrész fejlettségének függvénye, sajnos a gazdagabb régiókban is előfordul, hogy tápszert, rosszabb esetben cukros vizet adnak az újszülöttnek, bár ez a módszer már több mint egy évtizede nem javasolt – mondta el lapunknak a Zala Megyei Szent Rafael Kórház csecsemő- és gyermekosztályának vezetője. Az ennek okait firtató kérdésünkre úgy válaszolt: a tápszerlobbi erőteljes nyomulása, a családi minta hiánya
– ha egy anya azt látta, hogy az ő anyukája sem szoptatta a testvérét, akkor valószínűleg ő sem fog szoptatni –
és a hiúság mellett az okok közt van az is, hogy gyakran már a várandós kismamát a tápszerek felé orientálják, amire olykor a kórházi szakszemélyzet is ráerősít. – Kétségtelen, hogy a tápszeres táplálás sokszor kényelmesebb megoldás, mint az eleinte néha kellemetlenséggel vagy akár fájdalommal járó szoptatás, azt azonban tudni kell, hogy a jól marketingelt tápszer nem más, mint „felturbózott” tehéntej. Ezek közül pedig még a legújabb, legkorszerűbb sem tartalmazza az anyatejben lévő hasznos összetevők töredékét sem, ráadásul a tehéntej alapú tápszergyártásnak jelentős az ökológiai lábnyoma, és a társadalombiztosítási támogatások révén óriási költséget jelent az állam, így az adófizetők számára.