– A Tiszafüredhez közeli Kócspusztán évente találkoznak a még élő kitelepítettek, illetve leszármazottaik, hogy közösen emlékezzenek és emlékeztessenek a magyar gulágra – mondta el a Magyar Nemzetnek Vargáné Balogh Irén, Tiszafüred alpolgármestere. A városvezető hozzátette: bár Kócsújfalu tizenhét kilométerre fekszik Tiszafüredtől, közigazgatásilag hozzá tartozik, így Tiszafüred önkormányzata minden évben méltó megemlékezést tart ezen a napon.
– A 70. évforduló arra hívta fel a figyelmünket, hogy soha nem történhet meg még egyszer ilyen szörnyűség, mint a kommunista diktatúrák idején. Embereket szakítottak el a családjuktól, az otthonuktól, megfosztottak mindenüktől, és szinte állati körülmények között tartották őket. Ez az akkori rendszer szégyene, amit már soha nem moshatnak le magukról – mondta el Tiszafüred alpolgármestere.
– A koronavírus-járvány miatt idén csendben és szűk körben tartottuk a megemlékezést. A kitelepítettek közül most senki sem vett részt a találkozón, hiszen idős, beteg emberekről beszélünk. A korábbi években sokan eljöttek emlékezni az itt átélt borzalmaikra – magyarázta Vargáné Balogh Irén. Az alpolgármester kitért arra is, az ünnepség után van egy kis vendégség, ahol lehetőség van a múlt felidézésére.
– Ezeket az embereket elhurcolták, megszégyenítették, méltatlan körülmények között tartották és kényszervallatták őket. Megbélyegezték őket, elvették a vagyonukat, később sem tudtak visszaköltözni a saját házukba. Egyre kevesebben vannak, akik tudnak még emlékezni így hetven év távlatából. Önkormányzatunk próbálja méltó ápolni ennek a szörnyűségnek az emlékét – emlékeztetett az alpolgármester. Vargáné Balogh Irén hozzáfűzte: felállítottak egy kopjafát, és a terveik között szerepel egy kápolna építése is.
– Találtunk már rá valamennyi forrást, de még gyűjtenünk és keresnünk kell a lehetőségeket, hogy méltóképpen meg tudjunk emlékezni erről a történelmi szégyenfoltról – mondta el lapunknak az alpolgármester.
A magyar gulág
Az ötvenes években több mint 600 embert, köztük gyerekeket, idősebbeket telepítettek ki Pusztakócsra. A több évig tartó kínszenvedésnek 1953-ban, az első Nagy Imre-kormány vetett véget azzal, hogy a táborokat fölszámolták, de ezek az emberek már soha nem térhettek vissza otthonukba.