„Nem akartam megölni az osztályfőnöknőt”

Tagadta a késelő győri diák, hogy kitervelte, megöli az osztályfőnöknőjét, mert csak hármas adott.

Győr, 2020. szeptember 7. H. A. Cs. az ellene előre kitervelten, közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés kísérlete miatt indult büntetőper előkészítő ülésén a Győri Törvényszéken 2020. szeptember 7-én. A fiú tavaly decemberben egy tanórán megkéselte a neki matematikát és fizikát tanító osztályfőnökét a Győri Szakképzési Centrum Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma Szakközépiskolájában és Kollégiumában. MTI/Krizsán Csaba Fotó: Krizsán Csaba Forrás: MTI

Nem tagadta, nem is tagadhatta, hiszen az egész osztály tanúja volt, hogy rátámadt az osztályfőnöknőjére H. András. A 18. évébe lépett diák azt azonban tagadta a Győri Törvényszéken, hogy meg akarta volna ölni a pedagógust, sőt a támadást nem is tervelte ki előre.

Mindezt az ellene előre kitervelten, közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés kísérlete miatt indult büntetőper előkészítő ülésén mondta H. András. Amint az várható volt – s erről korábban a Magyar Nemzet be is számolt –, a diák nem fogadta el az ügyészség vádiratban megfogalmazott ajánlatát, hogy teljes körű beismerő vallomás és a tárgyalásról való lemondás fejében 12 év szabadságvesztést kapjon a bíróságtól, így Szabó Krisztián bíró november 9-re ki is tűzte a bizonyítási eljárás megnyitását.

Az előkészítő ülésen ismertetett vádirat szerint a Győri Szakképzési Centrum Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma Szakközépiskolájában és Kollégiumában az akkor 17 éves H. András tavaly december 5-én a második órán megtudta, hogy hármast kapott korábbi matematikadolgozatára. Ez annyira felzaklatta, hogy azt mondta osztálytársainak, le fogja szúrni a tanárnőt. Társai nem vették komolyan a kijelentését, mert már korábban is mondott hasonlókat, és a tízcentis pengéjű kését máskor is a táskájában tartotta.

– A következő dupla angolóra végén, miközben osztálytársai a tanár engedélyével az ötödik órában írandó fizikadolgozatra készültek, a fiú zenét hallgatott, és azt mondta, nem tanul, mert „nem lesz óra és dolgozat sem”. Az óra végén pedig elajándékozta a fülhallgatóját, mondván, neki arra már nem lesz szüksége – ismertette az ügyész.

A vádirat szerint a fizikaóra elején H. András azt mondta padtársának, „megvan a terv”, majd azt színlelve, hogy szeretne mutatni valamit, kiment a tanárnőhöz, és odaadta a füzetét. Ezután a pedagógus mögé lépett, és lapockatájékon hátba szúrta. A tanárnő a földre rogyott, a fiú pedig mellé guggolt, és a feje fölé emelt késsel még kétszer lesújtott a nyaka és a mellkasa felé. Az osztályból ekkor többen is a folyosóra szaladtak. Az egyik diák azonban odalépett, és felszólította a fiút, hogy adja oda a kését. Miután elvette a kést tőle, megkérdezte, hogy ezt miért csinálta. A fiú azt felelte: „Majd ebből tanul, elegem van a tanárnőből.” Újabb kérdésre pedig azt mondta, „nem akartam megölni, és nem akarok senki mást bántani”.

Az 51 éves tanárnő életveszélyes állapotba került, légmell és vérmell alakult ki nála, bal tüdeje összeesett, több végtagja is megsérült.

A vádirat szerint a fiú értelmi képessége az átlagot meghaladja, személyiségében, elmeállapotában nem volt tapasztalható olyan torzulás, amely indokolhatta volna cselekményét és akadályozhatta volna tette következményeinek felismerését. Ugyanakkor erőteljesen szorongó, a késztetéseit elfojtja, ami agresszív cselekedetekben jelenhet meg.

Az ügyész hozzátette, hogy a történteket az iskola folyosóján lévő kamera rögzítette, mert nyitva volt az osztályterem ajtaja.

A vádlott és védője taktikája jól érzékelhetően kirajzolódott már az előkészítő ülés előtt, hiszen a védelem indítványára a hatóságtól független gyermekpszichológusokból álló csapat még nyomozati szakban megvizsgálta H. Andrást, és más végkövetkeztésre jutottak, mint a hivatalos szakértői vizsgálat.

Eszerint H. András tudata nem fogta át, hogy mit cselekszik, a folyamatos stresszelése miatti cukorszintlezuhanás pedig csak „homályosított” a tudatán, ugyanakkor autista vonásai is vannak a vádlottnak.

A védelem egyértelműen azt akarja bizonyítani, amit a vádlott is állított az előkészítő ülésen, hogy nem tervelte ki előre a cselekményt, nem akarta megölni a tanárnőt, és tudata nem fogta át, mit tesz éppen.

A Kúria 2013-ban hozott jogegységi határozatában szerepel: „Emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértésnél a szándék kiterjedhet az eredményre, de lehetséges e vonatkozásban a gondatlanság is, a halált okozó testi sértés esetén viszont az eredmény tekintetében csak gondatlanság állhat fenn. Ez utóbbi bűncselekmény kapcsán az elkövető tudatában – a tőle elvárható figyelem, körültekintés elmulasztása miatt – fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha igen, azt nem kívánja, nem nyugszik bele abba, hanem könnyelműen bízik az elmaradásában. Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre vagy testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége.”

H. András és védője egyértelműen ennek a jogegységi határozatnak a szellemében cselekszik.