Út az új magyar nemzetpolitikáig

Trianon utóélete, az utóbbi száz év képezte a Magyarságkutató Intézet csütörtöki konferenciájának központi témáját. Tavasz óta ez volt az intézet negyedik Trianonnal foglalkozó konferenciája, melyen tegnap tizenegy előadó vizsgálta a magyarság békediktátum utáni helyzetét.

Ünneplő tömeg fogadja Losoncon az első bécsi döntés után bevonuló honvédeket Forrás: Wikipedia Commons Ladislav Luppa

A konferencia első blokkjában a közvetlenül a trianoni döntést követő legitim vagy fegyveres úton megoldott területi kérdéseket tárgyalták. Tyekvicska Árpád, a balassagyarmati Madách Imre városi könyvtár kutatója ismertette a Felvidék megszállásának szakaszait, majd a hadtörténeti elemekig eljutva kifejette, hogy a polgárság szerepvállalása meghatározó volt Balassagyarmat felszabadítása során. – Polgárok, sőt diákok lőtték a helyi laktanyát, ezzel azt az érzetet keltve, hogy a városban magyar katonaság van, ezért nem törtek ki onnan a csehszlovák erők – fogalmazott a kutató. Később a Budapestről érkező erősítéssel gyakorlatilag foglyul ejtették a cseh századot, amely egyben Balassagyarmat felszabadítását jelentette.

Satuba szorult ország

Történeti kontextusba ágyazott adatokkal szolgált Kercaszomorról Soós Károly újságíró, a Fortissimo Alapítvány elnöke, kidomborítva, hogyan állt össze a lokális folyamatokból, a helyi szereplőkből és azok sorsából történeti narratívánk és emlékezetkultúránk. Soós Károly elmondta, a szomoróci felkelés századik évfordulóján Kercaszomoron a miniszterelnök nevében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter avatta fel a hősök emlékművét, amelybe huszonöt bátor ember nevét vésték.

Sopron XX. századi történelme elválaszthatatlan a civitas fidelissima (a leghűségesebb város) gondolatától és a mögötte lévő politikai tartalomtól – hangsúlyozta Tóth Imre habilitált doktor, a Soproni Múzeum igazgatója. Elmondta, a hetvenes években a lokálpatriotizmus térnyerése által visszakerült a városcímerbe a civitas fidelissima felirat, igaz, ekkor még a vörös csillaggal együtt. A rendszerváltás után aztán ez a gondolatkör teljes rehabilitációt nyert, és még abban az évben egy újabb esemény, a Páneurópai Piknik emelte fel a várost ismét a nemzetközi érdeklődés szintjére.

Ünneplő tömeg fogadja Losoncon az első bécsi döntés után bevonuló honvédeket
Fotó: Wikipedia Commons Ladislav Luppa

Bécs magyar diplomáciában betöltött szerepe, az osztrák–magyar viszony, a határmegállapító bizottság tevékenysége és a határkérdés nemzetközi dimenziója képezte Szávai Ferenc MTA-doktor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára előadásának keretét, a témát az osztrák–magyar határ utóéletével zárta. Kiemelte: amely területeket a békeszerződés eredetileg Ausztriának ítélt, abból Magyarországnak sikerült a területek 16,1 százalékát és a lakosság 8,1 százalékát visszaszereznie, ami az akkori, satuba szorított diplomáciai helyzetben nagyon komoly eredménynek számít.

Délvidék és Kárpátalja megmentése

A területi kérdések után a területgyarapodásról szóló előadások következtek. Gulyás László, a Magyarságkutató Intézet (MKI) tudományos tanácsadója elmondta, az első magyar tervek a Felvidék visszafoglalására már 1920 tavaszán, a terület elvesztése után három-négy hónappal elkészültek, azonban még majdnem húsz évnek el kellett telnie, mire megnyílt az út az első bécsi döntéshez. Gulyás László összegzésében elmondta,

Magyarország a bécsi döntés értelmében 12 109 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, ennek 869 ezres lakosságából 752 ezer fő, vagyis 86,5 százalék volt magyar, és 117 ezer nem magyar állampolgár került az ország határain belülre.

Szintén a bécsi döntés következményeként Kárpátalján a csehszlovákok és a ruszinok közötti vitában a határkérdés lett az egyik fontos téma. Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott docense rámutatott: ez azt jelentette, hogy például Ungvár és Csap között három falut Szlovákiából irányítottak, az Ung folyó mentén 32 falut azonban Ungvárról, vagyis a demarkációs vonal túloldaláról.

Babucs Zoltán előadásának középpontjában a Délvidék visszacsatolása állt, amelyért, mint mondta, magyar vérrel kellett fizetni. – Ezekért a jogosan visszakapott területekért aztán később magyar vérrel fizettünk, amikor 1941. június 27-én, a kassai légitámadást követően a Magyar Királyi Honvédség csapatai bekapcsolódtak a Szovjetunió elleni „bolsevista keresztes hadjáratba” – emlékeztetett rá Babucs Zoltán.

A nemzeti önépítés kezdete

A konferencia utolsó blokkja az államszocializmus korszakát vizsgálta. Borvendég Zsuzsa, az MKI tudományos munkatársa Trianonnak a kommunizmus évtizedeiben való megítéléséről beszélt.

– A kommunista párt internacionalista politikájában nyomokban sem volt fellehető semmiféle nemzeti érdekképviselet, szemben a környező országok kommunistáival, akik az internacionalista ideológia ellenére is nemzeti alapon politizáltak

– fejtette ki Borvendég Zsuzsanna. A hatvanas évektől aztán óvatosan beemelték a közbeszédbe a határon túli magyarság ügyét – a Trianon-tematika megjelenése elsősorban a nemzettudat kérdése körül csúcsosodott ki.

A konferencia záró előadásában Vizi László Tamás felhíva a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás nemzedéke Tria­non agyonhallgatását, kibeszéletlenségét, a témakör elemző feldolgozásának hiányát és kezelésének kidolgozatlanságát örökölte. Az MKI tudományos főigazgató-helyettese rámutatott: a 2001-es státustörvény igen komoly lépés volt a Kárpát-medencei nemzetegyesítés irányába, azonban

a Medgyessy-kormány később a státustörvényt a nyugati elvárásokhoz és a szomszédos országok igényeihez igazította, ami gyakorlatilag annak teljes kiüresítéséhez és a törvény eredeti rendelkezéseinek megszüntetéshez vezetett.

Vizi László Tamás kifejtette: új magyar nemzetpolitika a 2011 áprilisában elfogadott alaptörvénnyel született, azóta a magyar kormány a nemzeti önépítést helyezi előtérbe.

A konferencia előadásai a Magyarságkutató Intézet YouTube- és Facebook-oldalán megtekinthetők.