Út az új magyar nemzetpolitikáig

Trianon utóélete, az utóbbi száz év képezte a Magyarságkutató Intézet csütörtöki konferenciájának központi témáját. Tavasz óta ez volt az intézet negyedik Trianonnal foglalkozó konferenciája, melyen tegnap tizenegy előadó vizsgálta a magyarság békediktátum utáni helyzetét.

Ünneplő tömeg fogadja Losoncon az első bécsi döntés után bevonuló honvédeket Forrás: Wikipedia Commons Ladislav Luppa

Délvidék és Kárpátalja megmentése

A területi kérdések után a területgyarapodásról szóló előadások következtek. Gulyás László, a Magyarságkutató Intézet (MKI) tudományos tanácsadója elmondta, az első magyar tervek a Felvidék visszafoglalására már 1920 tavaszán, a terület elvesztése után három-négy hónappal elkészültek, azonban még majdnem húsz évnek el kellett telnie, mire megnyílt az út az első bécsi döntéshez. Gulyás László összegzésében elmondta,

Magyarország a bécsi döntés értelmében 12 109 négyzetkilométernyi területet kapott vissza, ennek 869 ezres lakosságából 752 ezer fő, vagyis 86,5 százalék volt magyar, és 117 ezer nem magyar állampolgár került az ország határain belülre.

Szintén a bécsi döntés következményeként Kárpátalján a csehszlovákok és a ruszinok közötti vitában a határkérdés lett az egyik fontos téma. Botlik József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott docense rámutatott: ez azt jelentette, hogy például Ungvár és Csap között három falut Szlovákiából irányítottak, az Ung folyó mentén 32 falut azonban Ungvárról, vagyis a demarkációs vonal túloldaláról.

Babucs Zoltán előadásának középpontjában a Délvidék visszacsatolása állt, amelyért, mint mondta, magyar vérrel kellett fizetni. – Ezekért a jogosan visszakapott területekért aztán később magyar vérrel fizettünk, amikor 1941. június 27-én, a kassai légitámadást követően a Magyar Királyi Honvédség csapatai bekapcsolódtak a Szovjetunió elleni „bolsevista keresztes hadjáratba” – emlékeztetett rá Babucs Zoltán.

A nemzeti önépítés kezdete

A konferencia utolsó blokkja az államszocializmus korszakát vizsgálta. Borvendég Zsuzsa, az MKI tudományos munkatársa Trianonnak a kommunizmus évtizedeiben való megítéléséről beszélt.

– A kommunista párt internacionalista politikájában nyomokban sem volt fellehető semmiféle nemzeti érdekképviselet, szemben a környező országok kommunistáival, akik az internacionalista ideológia ellenére is nemzeti alapon politizáltak

– fejtette ki Borvendég Zsuzsanna. A hatvanas évektől aztán óvatosan beemelték a közbeszédbe a határon túli magyarság ügyét – a Trianon-tematika megjelenése elsősorban a nemzettudat kérdése körül csúcsosodott ki.

A konferencia záró előadásában Vizi László Tamás felhíva a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás nemzedéke Tria­non agyonhallgatását, kibeszéletlenségét, a témakör elemző feldolgozásának hiányát és kezelésének kidolgozatlanságát örökölte. Az MKI tudományos főigazgató-helyettese rámutatott: a 2001-es státustörvény igen komoly lépés volt a Kárpát-medencei nemzetegyesítés irányába, azonban

a Medgyessy-kormány később a státustörvényt a nyugati elvárásokhoz és a szomszédos országok igényeihez igazította, ami gyakorlatilag annak teljes kiüresítéséhez és a törvény eredeti rendelkezéseinek megszüntetéshez vezetett.

Vizi László Tamás kifejtette: új magyar nemzetpolitika a 2011 áprilisában elfogadott alaptörvénnyel született, azóta a magyar kormány a nemzeti önépítést helyezi előtérbe.

A konferencia előadásai a Magyarságkutató Intézet YouTube- és Facebook-oldalán megtekinthetők.