Varga Zoltán és a kommunista állambiztonság

A szocializmusban nem lehetett csak úgy külföldi újságokat értékesíteni, Varga Zoltánnak sikerült.

A Forbes idei listája szerint Magyarország 61. leggazdagabb embere Fotó: MN-archív

Varga Zoltán, a Central Médiacsoport Zrt. tulajdonosa Magyarország 61. leggazdagabb embere a Forbes szerint. Ha nem lenne övé a Central (és ezzel együtt a 24.hu, a Nők lapja, a Story és a Best magazin), valószínűleg kevesen ismernék, egyike lenne a békésen gyarapodó milliárdosoknak. Természetesen teljesen független vállalkozó, ahogyan az általa tulajdonolt 24.hu is teljesen független – ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár csak pár éve fordult a média világa felé, amikor felvásárolta az addig a Sanoma tulajdonában lévő lapokat, portréja éppen beleillik sorozatunkba – kezdi tényfeltáró cikkét a PestiSrácok.hu (PS).

A portál felidézte, hogy Varga Zoltán korábban bonyhádi bányászgyerekként kezdte, és az 1990-es években Ungár András vitte be az „elit társaságba”. A PS most Varga karrierjének kezdetét boncolgatta. A milliárdos üzletember a szocialista terminológiával élve klasszikus proletárcsaládból származott, azonban kiugróan tehetséges volt matematikából, ezért számos versenyen indult, és felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen közgazdászként folytatta – elevenített fel a PS egy 2010-es, a Figyelőben megjelent portrét.

Varga Zoltán, a 24.hu tulajdonosa
Fotó: MN archív

Felidézték: egyetemista korában nyaranta a Balaton környékén dolgozott, majd két társával külföldi újságok értékesítésére egy százfős hálózatot szervezett. Amikor az AIESEC nemzetközi diákszervezet révén külföldi ösztöndíjat kapott, társaira hagyta a vállalkozást. A PS felidézte: a szocializmusban nem lehetett csak úgy külföldi újságokat értékesíteni, ezt a területet szoros ellenőrzése alá vonta az állambiztonság és a katonai hírszerzés. A Forbes magazinban megjelent interjúban Varga a balatoni újságterjesztéssel kapcsolatban felidézte, hogyan sikerült ezt összehoznia:

„Esélytelen, protekció kell, csak a párttitkárok gyerekei kerülnek be. Erről világosították fel a mindent tudók Varga Zoltánt, amikor egyetemistaként nyári melóra jelentkezett. Biciklis újságárusnak lenni a Balatonon nemcsak azért volt menő a nyolcvanas években, mert a keletnémet turisták borravalóiból tisztes összegek jöttek össze, hanem közben sok érdekes emberrel lehetett csacsogni, kávézni. Varga nem keseredett el, beadta a jelentkezést, és miután a csókos gyerekek közül többen visszamondták a lehetőséget, ölébe pottyant a nyári állás. Nyílt egy ajtó, amin már csak be kellett lépni. […] Az egyetemista Varga annak idején annyira belejött a balatoni újságbizniszbe, hogy pár év után saját hálózatot szervezett, ’88-ban már közel 100 bringás árus dolgozott neki és két társának.”

Ezután kapta meg Varga az AIESEC ösztöndíját. A nemzetközi közgazdászszervezet magyarországi megfelelője mögött a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) állt. Az állambiztonságot különösen érdekelte az AIESEC, mind az ideutazó külföldi diákok, mind a külföldi ösztöndíjakat elnyerő magyar tanulók miatt. A ma is működő szervezet a nyolcvanas évektől egyre többet szerepelt a sajtóban, hiszen a Nyugat felé nyitás egyik fontos szerve volt – értékelt a PestiSrácok.hu.

Varga Zoltán karrierjét komolyan meghatározta, hogy külföldre mehetett gyakorlatra, és véletlenül éppen az egyik német bank értékpapírosztályán kötött ki. Mindez 1987-ben történt. A Forbes-ban megjelent történet szerint a „bankárjelölt bevásárolt olcsó részvényekből, ami jó húzásnak bizonyult. Az árak visszapattantak, a nyereség nagy volt.” Csakhogy a pénz nem tartott sokáig, Varga két este eljátszotta az egészet a wiesbadeni kaszinóban, ahonnan végül stoppal jött haza. A Vargáról megjelent írások szerint az üzletember egyetemi tanulmányai alatt „gyakran járt Lengyelországba is csencselni. Utazásai alatt is mindig kiszúrta, hol miből van hiány. Vietnamba például cigarettát vitt, de volt, hogy nem megfelelő típust választott, s rajta rohadt a szállítmány” – írta róla a Forbes. A PS a cikkében kiemeli: Vietnamba sem utazgathatott az átlagember.

Varga, állítása szerint ismeretlenül, később felhívta Hardy Ilonát azzal, hogy az Értékpapír-forgalmi Titkárságon szeretne dolgozni. A Figyelőben így írtak erről: „Hazatérve – még pécsi egyetemistaként – eljárt a fővárosba a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) megalapításán dolgozó Hardy Ilonának segíteni; tolmácsolt, fordított.” Hardy fiatalkorában a KISZ-ben vállalt pozíciókat, személyes története hasonló Vargáéhoz, egy kis bakonyi faluban született, Nemeshanyban. Később a család Dunaújvárosban telepedett le. Latin tagozatos gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti jogi egyetem elvégzése után az Állami Fejlesztési Bankban – a saját szavaival élve – néhány évig elvegetálgatott. Jogi előadó volt, tárgyalásokra járt a fővárosi és a megyei bíróságra, majd napirendre került a kötvénypiac felélesztése. Ezt a bank nagy hatalmú vezérigazgatója, Havas Péter támogatta, akinek Hardy Ilona kilenc hónapig a személyi titkára volt.

Varga Zoltán egy újabb ösztöndíjat is kapott, külföldön pedig Hardy is a segítségére volt. „Közben újabb ösztöndíjat kapott Németországba, és immár Hardy közbenjárására a Dresdner Banknál és a Frankfurti Értéktőzsdén dolgozhatott. Onnan Londonba vezetett az útja. Előbb nyelvet tanult, majd Járai Zsigmond segítségével, aki akkor a James Capel & Co. londoni befektetési házat képviselte Budapesten, két hónapos szakmai ösztöndíjat nyert a cég londoni központjába.” Aztán ismét Hardy jelentkezett: „Mielőtt megkezdte volna a gyakorlatot, Hardy Ilona telefonált: itthon elindul a BÉT, én leszek az ügyvezető, s lenne egy állásajánlatom. Varga egy nap gondolkodási idő után hazautazott.”

A PestiSrácok.hu cikke azzal zárul, hogy folytatják a Varga Zoltánról szóló írást. A teljes cikket ide kattintva tudja elolvasni.