Varga Zoltán, a Central Médiacsoport Zrt. tulajdonosa Magyarország 61. leggazdagabb embere a Forbes szerint. Ha nem lenne övé a Central (és ezzel együtt a 24.hu, a Nők lapja, a Story és a Best magazin), valószínűleg kevesen ismernék, egyike lenne a békésen gyarapodó milliárdosoknak. Természetesen teljesen független vállalkozó, ahogyan az általa tulajdonolt 24.hu is teljesen független – ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár csak pár éve fordult a média világa felé, amikor felvásárolta az addig a Sanoma tulajdonában lévő lapokat, portréja éppen beleillik sorozatunkba – kezdi tényfeltáró cikkét a PestiSrácok.hu (PS).
A portál felidézte, hogy Varga Zoltán korábban bonyhádi bányászgyerekként kezdte, és az 1990-es években Ungár András vitte be az „elit társaságba”. A PS most Varga karrierjének kezdetét boncolgatta. A milliárdos üzletember a szocialista terminológiával élve klasszikus proletárcsaládból származott, azonban kiugróan tehetséges volt matematikából, ezért számos versenyen indult, és felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen közgazdászként folytatta – elevenített fel a PS egy 2010-es, a Figyelőben megjelent portrét.

Fotó: MN archív
Felidézték: egyetemista korában nyaranta a Balaton környékén dolgozott, majd két társával külföldi újságok értékesítésére egy százfős hálózatot szervezett. Amikor az AIESEC nemzetközi diákszervezet révén külföldi ösztöndíjat kapott, társaira hagyta a vállalkozást. A PS felidézte: a szocializmusban nem lehetett csak úgy külföldi újságokat értékesíteni, ezt a területet szoros ellenőrzése alá vonta az állambiztonság és a katonai hírszerzés. A Forbes magazinban megjelent interjúban Varga a balatoni újságterjesztéssel kapcsolatban felidézte, hogyan sikerült ezt összehoznia:
„Esélytelen, protekció kell, csak a párttitkárok gyerekei kerülnek be. Erről világosították fel a mindent tudók Varga Zoltánt, amikor egyetemistaként nyári melóra jelentkezett. Biciklis újságárusnak lenni a Balatonon nemcsak azért volt menő a nyolcvanas években, mert a keletnémet turisták borravalóiból tisztes összegek jöttek össze, hanem közben sok érdekes emberrel lehetett csacsogni, kávézni. Varga nem keseredett el, beadta a jelentkezést, és miután a csókos gyerekek közül többen visszamondták a lehetőséget, ölébe pottyant a nyári állás. Nyílt egy ajtó, amin már csak be kellett lépni. […] Az egyetemista Varga annak idején annyira belejött a balatoni újságbizniszbe, hogy pár év után saját hálózatot szervezett, ’88-ban már közel 100 bringás árus dolgozott neki és két társának.”
Ezután kapta meg Varga az AIESEC ösztöndíját. A nemzetközi közgazdászszervezet magyarországi megfelelője mögött a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) állt. Az állambiztonságot különösen érdekelte az AIESEC, mind az ideutazó külföldi diákok, mind a külföldi ösztöndíjakat elnyerő magyar tanulók miatt. A ma is működő szervezet a nyolcvanas évektől egyre többet szerepelt a sajtóban, hiszen a Nyugat felé nyitás egyik fontos szerve volt – értékelt a PestiSrácok.hu.