„A nemzeti jog a kultúránk része”

A Magyar Jogász Egylet (MJE) mindig is világítótorony volt a magyar jogásztársadalom számára. A patinás, az egész országot lefedő szervezet ma is az ügyvédek, bírák és ügyészek szakmai eszmecseréjének a színhelye. Az MJE küldöttgyűlése szeptemberben magas részvételi arány mellett és elsöprő többséggel Trócsányi ­Lászlót választotta meg új elnökének. Az alkotmányjogász professzorral, volt igazságügyi miniszterrel többek között az elnöki céljairól, a hazai jogászság és a közélet összefonódásáról beszélgettünk, s kíván­csiak voltunk arra is, szerinte miért olyan népszerű a jogászszakma a fiatalok körében.

– Nemrég megválasztották a Magyar Jogász Egylet elnökévé, amely hazánk legpatinásabb és legnagyobb múltú jogászszervezete. Milyen sajátos története van a szervezetnek?

– Az egylet 1879-ben alakult meg, abban az időszakban, amikor a kiegyezés történt. A magyar jogásztársadalom tagjai, az ügyvédek, a bírák és az ügyészek ekkor érezték azt, hogy egy társaság létrehozásával fejleszthetik a magyar jogot, ugyanis ez az időszak egyben az osztrák jogtól való leválás időszaka is volt. 1880-tól folyamatosan voltak jogászegyleti értekezések, amelyek elsősorban a magyar jogpolitika és igazságügyi politika alakítását szolgálták. A jogászegylet lényegében mindig is világítótorony volt a magyar jogásztársadalomnak, a történelem során folyamatosan elismerték a szerepét. Utóbbit példázza, hogy még a Kádár-korszakban sem szüntették meg, bár akkoriban politikai ellenőrzés alatt állt, a kommunista rendszer ugyanis nem tűrte meg a független gondolkodást. Még ekkor is jelentek meg értékes tanulmányok, voltak értékes munkák, a szövetség megmaradt a tudományos szerepköre mellett. A rendszerváltozás, 1990 óta újra jellemzővé vált az MJE ideológiai érintetlensége és az aktív szerepvállalása, olyan elnökökkel az élen, mint Király Tibor, Máthé Gábor vagy Sárközy Tamás. Én magam azzal a céllal veszem át az elnöki szerepkört, hogy a tradíciókat tiszteletben tartsam, emellett pedig szeretnék új lendületet is vinni a szervezet működésébe. Új munkamódszerekre és megközelítésekre van szükség, különösen a mai, megváltozott körülmények között. Emiatt az egyletnek is át kell gondolnia, hogy miképp tud a 21. század kihívásainak megfelelni, hogyan tud részt venni a jog fejlesztésében és segíteni az igazságügyi politikát.

– Milyen a jogászegylet felépítése, hogyan kell elképzelnünk a működését?

– Az egyletnek ma közel négyezer tagja van, ez egy valóban nagy létszámú szervezet. Minden megyénkben van jogászegylet, így az MJE lefedi az egész országot. Magától értetődően a fővárosi szervezet a legnagyobb, de Csongrád-Csanád megyétől Vas megyéig nagyon aktívak a tagok. Közöttük az összekötő kapocs, hogy valamennyien – a bírák, az ügyészek, az ügyvédek – a jog szolgálatában állnak. Az MJE célja, hogy legyen egy olyan szakmai fórum, ahol adott kérdésben egy ügyvéd, egy bíró és egy ügyész is el tudja mondani az álláspontját. Fontos továbbá, hogy ezek a szereplők a jogalkotónak a figyelmét is fel tudják hívni a gyakorlatban esedékes jogalkalmazási problémákra. A jogszabály ugyanis egy írott szöveg: akkor válik élővé, ha a jogász elkezdi alkalmazni. A visszacsatolásban kell jelezni, hogy a jogszabály a napi gyakorlatban miképp valósul meg; az egylet többek között ennek a szakmai eszmecserének a színhelye is.

– Szokták mondani, hogy a magyar jogásznemzet. Hogyan fonódott össze a jogászság a közélettel Magyarországon?

– A hazai jogászság mindig aktív szerepet játszott a közéleti vitákban, gyakran politikai szerepet is vállalva. Kossuth Lajos maga is ügyvéd volt, de említhetném akár Csemegi Károlyt is, ő a jogászegylet első elnöke volt, aki egyben a magyar büntető törvénykönyvet is létrehozta. A szakma a rendszerváltozáshoz is felsorakozott, ekkortól Sólyom László, Mádl Ferenc, Zlinszky János, Herczegh Géza, a gyakorló jogászok közül pedig Kónya Imre vagy Isépy Tamás a meghatározó nevek. Az ennél fiatalabb generációból pedig Orbán Viktort, Áder Jánost, Kövér Lászlót vagy Tölgyessy Pétert említeném. Olyan jogászok, akik felelősséget éreztek a közérdekért, s ehhez megvolt bennük a küldetéstudat, így aktívan részt vettek és vesznek a közélet alakításában. Mindehhez természetesen nagyon fontos a kisugárzás, a karizma, hiszen a fiataloknak, a majdani jogászoknak mindig is kellettek a példaképek.

– Önnek kik voltak a példaképei?

– A szegedi jogi karról, illetve az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetéből többen is. Említhetném például Kovács István és Kulcsár Kálmán akadémikusokat, Mádl Ferenc volt köztársasági elnököt vagy Kilényi Géza alkotmánybírót, aki egykoron pályafutásomat is egyengette. Fiatalként leginkább azokat tartottam példaképeimnek, akik valamilyen módon hozzájárultak a rendszerváltozáshoz. Akik abban az időben szerepet vállaltak abban, hogy felszámoljuk az egypártrendszert, szabadon lehessen vitatkozni, megvalósuljon a teljes gondolatszabadság.

– Mit gondol, ma milyen a megítélése a jogászoknak? Utalt rá, hogy a jogászszakma töretlenül népszerű a fiatalok körében. Miben látja ennek okát?

– A megítéléssel kapcsolatban érzek némi ellentmondást. Egyrészről gyakran mondják a jogászokra, hogy paragrafusrágók, hogy ők az állandóan kiskapukat keresők. Egy pervesztes félnek vagy a vádlottnak nyilván nincsenek jó emlékei az ellenfél ügyvédjéről, az ügyészről vagy a bíróról. Másrészről tagadhatatlan, hogy a jogászszakma ma is az egyik legvonzóbb pálya, amely számos kaput nyit meg a fiatalok előtt. Manapság rendkívül sokan akarnak jogászok lenni. A kommunista rendszer politikai okokból nem szerette sem a jogot, sem a jogászokat, az ötvenes években a debreceni jogi karon beszüntették a jogi oktatást. Ezzel szemben ma fontos szerep a miénk, a jogász az élet minden területén szerepet vállalhat, ezért sem mindegy, hogy a társadalom mit gondol a jogászságról, milyen a beléjük vetett bizalom. Szintén a jogászegylet vállalásai közé tartozik, hogy a társadalomnak a jogászokról alkotott elképzelését helyre tegye. Célom lesz továbbá, hogy kialakítsunk új pályázati rendszereket a gyakorló jogászoknak, ugyanis ők azok, akik az igaz­ságügyi politikának érdemben segíteni tudnak. A fiatal jogászokat is meg kell szólítanunk, gyarapítani kell a gyakorló jogászok publiká­ciós lehetőségeit.

– Gazdag és kiemelkedő karrierútja van. Ez MJE-elnökként milyen előnyöket jelent? Diplomatatapasztalata miatt tervezi, hogy bővítse az egylet nemzetközi kapcsolatait?

– Valóban sok hatalmi ágban dolgoztam, voltam gyakorló ügyvéd, alkotmánybíró, jogalkotásért felelős igaz­ságügyi miniszter, valamint diplomatahátterem van. Jelenleg európai parlamenti képviselőként tevékenykedem, így az európai összefüggéseket is jól látom. Képes vagyok integrálni a jogalkalmazói, a jogalkotói szándékokat, a nemzetközi relációt és az uniós összefüggéseket, ezáltal a jogászélet valamennyi szereplőjének segítséget tudok nyújtani. Ami az MJE nemzetközi tevékenységét illeti, nagyon jó a kapcsolat a határon túli magyar jogászokkal, például az Erdélyi Magyar Jogász Egylettel és a Vajdasági Magyar Jogász Egylettel is. A Pannon jogásznapok egy másik kitűnő példa, ez a magyar, az osztrák és a szlovén jogászok eszmecseréjének a színhelye. A terveim között szerepel, hogy tovább szélesítsük a hálót, felvegyük a kapcsolatot a francia, a német és az olasz jogászszervezetekkel, illetve a visegrádi országok hasonló testületeivel. Rendkívül fontos, hogy a nemzetközi és európai jogásztársadalmak között legyen kommunikáció, lehessen például olyan kérdésekről vitatkozni, mint a közösségi jog és a nemzeti jog viszonya.

– Utóbbi ügy, az uniós és nemzeti jog közötti elsőbbség kérdése az elmúlt hónapokban ismét nagy port vert fel Európában. Ön alkotmányjogász professzorként mindezt hogy látja? Miben véli a két jogrend közötti markáns különbséget?

– Európában eltérő jogi kultúrák vannak, egy angolszász jogi kultúra nyilván különbözik a germán, a latin vagy a közép-európai jogi kultúrától. Mivel a jog egyben kultúra is, a nemzeti identitásunk része, a nemzeti jognak nagy előnye az uniós joghoz képest, hogy hosszú története van. Magyarországon a kommunizmus alatt megszakadt a jogi kultúra, a rendszerváltozást követően viszont visszatérhettünk a gyökereinkhez. Amennyiben egymás mellé tesszük a különböző nemzeti jogi kultúrákat, azt látjuk, hogy Európán belül sok a hasonlóság az intézmények között, egymásra hatással voltunk és vagyunk, a közös gondolkodásunk többségében a római jog alapjain nyugszik. Ettől merőben eltér az uniós jog, annak nincs történelmi hagyománya, nem rendelkezik azokkal az értékekkel, mint a nemzeti jog. A nemzeti jog kultúra, az uniós jog technika. Az uniós jog arra alkalmas, hogy összhangban legyenek például a légi közlekedésre, az árufuvarozásra, a közbeszerzésre vonatkozó rendelkezések, vagy a közös vámtarifának milyen tételei legyenek. Ez nem a nemzeti jogi kultúra része, hanem ötszázmillió ember együttélését, az uniós szintű együttműködést lehetővé tevő szabályalkotás. A két jogrend között vannak konfliktusok, így nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy melyiknek van elsőbbsége. A tagállamok az uniós szerződésekbe nem kívánták beletenni a közösségi jog elsőbbségét, azt az Európai Unió Bíróságának gyakorlata mondta ki. A tagállamok elfogadják ugyan a közösségi jog elsőbbségét, de nem a feltétlen elsőbbségét, erre világított rá a német alkotmánybíróság májusi, igencsak bátor és kemény döntése. Ilyen jellegű ítéletet egyébként már szinte valamennyi tagállami alkotmánybíróság rögzített. A tagállamok alkotmányos önazonosságán megtörik a közösségi jog elsőbbsége. A következő időszakban a Magyar Jogász Egyletben hasonlóképp lesznek olyan viták, amikor a közösségi jog és a tagállamok joga közötti kapcsolatot fogjuk vizsgálni.

– Az EU mindhárom fő intézménye rábólintott az Európa jövője konferencia megindítására, amely fórumot kínál az unió előtti lehetséges reformok, illetve Európa jövőjének a megvitatásához. A hazai jogászság és tudományos élet milyen muníció­val készül a konferenciára?

– Biztosak lehetünk benne, hogy az Európa jövője konferencia során széles körű és pezsgő vita indul majd meg. Úgy vélem, hogy a jogászoknak a szakpolitikai és az intézményi területen egyaránt lesz ehhez hozzáfűznivalójuk. A digitalizáció például felvet adatvédelmi kérdéseket, de a környezetvédelemnek is számos jogi vetülete van. Az intézményi kérdések legjelentősebbike pedig a föderáció vagy nemzetállamok Európájának víziójáról szól. A hazai jogászságnak, így a Magyar Jogász Egyletnek is mindenképpen meg kell szólalnia az elvi kérdésekben. A magyar hagyományokhoz híven felelősséget kell vállalnia Európa és benne Magyarország sorsának és jövőjének alakításában.