Politikai pálfordulások Gyurcsány vörös vonalán

Botrányos felszólalások, Soros-pártiság. Egykori, korábban ­MDF-es vagy fideszes közéleti szereplők, közgazdászok, tárcavezetők, képviselők vedlettek át balliberálisokká. Zárug Péter Farkas lapunknak elmondta, a Fideszre az jelenthetne majd valódi veszélyt, ha olyan, a jobbközéphez tartozó rendszerkritikusa akad, aki türelmesen építkezik, és nem lépi át a gyurcsányi vörös vonalat.

Budapest, 2008. december 2. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üdvözli Pálinkás Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, amikor a Reformszövetség tagjai a Parlament Nándorfehérvári termében találkoztak a kormányfővel. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

A Fidesz és Orbán Viktor 2002 után elindult a nemzeti oldal egységesítése felé, és integrálta 2010-re a volt ­MIÉP-esek, MDF-esek és kisgazdák táborát. Csakhogy ebben a folyamatban nem alakult ki olyan csatorna, amely a belső kritikákat feldolgozhatta volna, hanem bármi ilyen felbukkanása egyben a kritikus körönkívüliségét hozta magával – fejtette ki a Magyar Nemzetnek küldött elemzésében Zárug Péter Farkas.

A politológus közölte: mindeközben a baloldal is összezárt a maga roncsuniverzumán, és egy új választójogi keret mellett már a politikai leépülését, eltűnését próbálta megakadályozni. A ­2010-ben parlamentbe került két új párt közül az első ciklusukban az LMP, majd a második ciklusban a Jobbik vonult be a balliberális oldal roncsuniverzumának megmentésére – emelte ki a politológus, aki azt is elmondta: a Fideszben bármilyen kritikát megfogalmazó vagy szakpolitikai különállást hangsúlyozó számára világos álláspontot képviselt a miniszterelnök bajtársiasság fogalma: „Akkor is szolidáris kell legyél, ha épp nem értesz egyet velem!” Aki pedig különvéleményen van, az maga lép ki ebből a bajtársi szövetségből. És ebben a felálló konfliktushelyzetben minden kritikust bedarált a légüres tér, a baloldal. Mert vagy eltűnt, vagy ha kritikáját fenntartotta a nyilvánosság előtt, akkor be kellett állnia az egységesülő balliberális csatasorba.

A két pólusra tömbösödött politikai erőtérben mára sem a Fidesz, sem a baloldal nem engedi, hogy jobboldali versenytársa legyen a kormánypártnak. A jobboldali választók szempontjából azonban egy vörös vonal van: Gyurcsány Ferenc. A Fideszre az jelenthet majd valódi veszélyt, ha olyan, a jobbközéphez tartozó rendszerkritikusa akad, aki türelmesen építkezik, és nem lépi át a gyurcsányi vörös vonalat – tette hozzá Zárug Péter Farkas. De nézzük, kik lépték át ezt a bizonyos vörös vonalat, bekerülve a balliberálisok táborába.

Fotó: Soós Lajos/MTI

Külügyminiszterből sorosista

Jeszenszky Géza az Antall-kormány külügyminisztere volt 1990 és 1994 között, már ebben az időben éles balliberális támadások érték. Az egykori külügyminiszter 1999 novemberében, washingtoni nagykövetként intézett magánlevelet Paul Fábryhoz, a magyarországi Pulitzer-emlékdíj alapítójához, melyben leírja: a díjazottak „goebbelsi módszeres rágalmazásokkal” járatták le az MDF-et és repítették Horn Gyuláékat a kormányba. A 2016-ban megszűnt Népszabadság akkor élesen támadta a nagykövetet. Eszmei fordulatára 2003 áprilisában derült fény, amikor nyílt levélben élesen bírálta a magyar jobboldalt – különösen a Magyar Nemzetet –, mert a tábor kifogásolta a Bush-féle politikát, többek között a fegyverkereskedelem és az iraki háború kirobbantása miatt. A levelet éppen a Népszabadság tette közzé Jeszenszky kérésére, így a balliberálisok piedesztálra emelték őt. A Magyar Narancsnak és a Szemléleknek adott interjújából kiderül: Jeszenszkyt nem zavarta, ha az ország belügyeibe beleszólnak, legyen az a Norvég Civil Alap vagy éppen Brüsszel, amikor kifogásolták a rémhírterjesztés büntethetőségét. Jeszenszky azóta a V21 nevű szervezet tagja, amelyben a Gyurcsány-kormány egykori politikusai is helyet kaptak, és amely nyíltan az Orbán-kormány megdöntésére törekszik a „jogállamiság visszaállítására” hivatkozva. A V21 weboldalán a felkért szervezetek között megtaláljuk az összes balliberális pártot és számos Soros-szervezetet is, köztük a Transparency Internationalt, a Freedom House-t, a TASZ-t vagy a Magyar Helsinki Bizottságot.

A Közgazdászok árulása

Mellár Tamást – aki az MDF, később a Fidesz tagja is volt – 1998-ban nevezték ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökévé, amit 2003-ig vezetett. A ­2010-es parlamenti választásokig nem szívlelte Gyurcsányt, egy HVG-nek adott interjúban például azt állította, a KSH a 2006-os parlamenti választások után cinkosságot vállalt a Gyurcsányék számára kínos adatok meghamisításában. Mellár a Századvég kutatási igazgatója lett 2011-es leváltásáig. Ekkor már teljes kudarcként írta le a gazdaságélénkítéseket, sőt 2014-ben volt munkahelyét „pénzmosodának” nevezte. A Századvég emiatt pert nyert Mellár ellen. Bár 2018-ban független jelöltként indult Baranya megyében, mégis a korábban általa kritizált Gyurcsány támogatását élvezte.

Miután megnyerte a választást, belépett a Párbeszéd frakciójába, holott korábban arról nyilatkozott, nem vállal szerepet egyik politikai pártban sem. Tavaly feljelentette Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, számonkérve rajta a „kutatás és a publikációs aktivitás hiányát”. Pedig a miniszter több tanulmányt és publikációt is írt, utóbbiból közel ötvenet csak az elmúlt négy évben. A koronavírus-válság kezelésekor a HVG-ben is hátba támadta a kormányt. ­Mellárhoz hasonlóan az Antall-kormány egykori ipari és kereskedelmi minisztere, a korábbi jegybankelnök Bod Péter Ákos is nagy vehemenciával támadta 2011-ben a Fidesz gazdaságpolitikáját. 2020 telén „csak egy mutatószámként” definiálta a GDP-t, hogy minden megszólalásában velejéig elutasítsa a kormány gazdaságélénkítési sikerét, és még véletlenül se ismerje be a saját tévedését. Ezek után talán nem meglepő, hogy – akárcsak Jeszenszky és Mellár – Bod Péter Ákos is a sorosista V21 tagja, sőt társelnöke lett.

Az oktatási miniszter új világa

Pálinkás József 1991-ben lépett be az MDF-be, nyolc évvel később pedig a Fidesz tagja lett; 2001 és 2002 között oktatási miniszter volt az első Orbán-kormányban, majd 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnökének választották meg. Pálinkás 2014-től a Nemzeti Kutatási-Fejlesztési és Információs Hivatal létrehozásáért felelt kormánybiztosként, hogy öt évvel később balliberálisokhoz méltó módon a Pátria Rádióban hevesen támadja Palkovics László innovációs és technológiai minisztert, és újabban a 24.hu-n lekommunistázza és rablónak nevezze Orbán Viktort. Jeszenszkyvel és Bod Péter Ákossal is ápolja kapcsolatát, velük alapította meg a Felelős Értelmiség nevű csoportot tavaly júniusban.

A korábbi oktatási miniszter, egyetemi tanár nem olyan rég a félév megkezdését hátráltató Színház- és Filmművészeti Egyetem sztrájkoló hallgatói mellett demonstrált, hogy ismét a kormányt támadhassa. A legfrissebb hírek szerint Pálinkás október ­12-én Új Világ Néppárt néven ellenzéki pártot hozott létre többek közt az egykori SZDSZ-alapító Szent-Iványi Istvánnal, és csatlakozna a Gyurcsány vezette összefogáshoz.

Hadházy, a lejárató

Hadházy Ákos 2006-ban lépett be a Fideszbe, ekkor lett Szekszárd önkormányzati képviselője. A Fidesz kötelékének 2013-ig volt a tagja, amikor hangfelvételekkel járatta le párttársait. Hadházy 2014-ben csatlakozott az LMP-hez, ahonnan 2018-ban társelnökként kilépett. Emlékezetes „bakijai” között tarthatjuk számon a korlátmászós akcióját az MTVA-székházban, valamint trágár szövegének bemutatását, miután megzavarta Orbán Viktor beszédét a Parlamentben.

Legutóbbi botrányára közvetlenül a szerencsi időközi választáson elért Fidesz-győzelem után került sor: ekkor ismerte be közösségi oldalán, hogy elhallgatta Bíró László korrupcióját, állítása szerint csak a baloldali pártelnököket tájékoztatta az ügyről. Nem sokkal később a balliberális pártok közös közleményben tagadták Hadházy állítását, aki bejegyzésében – Márki-Zay Péternek címezve – bizonyítékokkal igazolta azt.