Az őszinte emberi szó a legjobb gyógyír a gyászra

Sokan azt gondolják, hogy a gyász egy-két hónap alatt lezajlik, és a külvilág is ezt várja el a gyászolótól, holott a teljes folyamat ritkán zárul le egy éven belül – közölte Hegedűs Katalin. A Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének docense, aki csaknem három évtizede foglalkozik gyászolókkal, úgy véli, a közeli hozzátartozójukat elvesztők gyakran elszigetelődnek, és magukra maradnak, ezért néhány emberi szóval tudjuk a fájdalmukat leginkább enyhíteni.

Gyakran egy baráti ölelés mindennél többet ér (képünk illusztráció) Fotó: REUTERS/Toby Melville

– A társadalom ma azt várja el a szerettét elvesztőtől, hogy minél előbb fejezze be a gyászolást. Általában az első egy-két hónapban, illetve a temetésig viselkedünk együttérzőn, addig vagyunk megértők, pedig a gyász lefolyása sokkal hosszabb időt vesz igénybe – mondta a Magyar Nemzetnek Hegedűs Katalin.

Hozzátette, a haláleset utáni hat hónapban kell a legtürelmesebbnek lennünk a gyászolóval, aki ilyenkor még hullámzó lelkiállapotban van: egyik nap jól érzi magát, másnap viszont összeomlik. Mindez azt jelenti, hogy még nincs túl a szeretett személy elvesztésén, ugyanis a teljes gyászfolyamat ritkán zárul le egy éven belül. Az érzéseket pedig az olyan személyes alkalmak, mint a házassági évforduló vagy a születésnap újra és újra felerősíthetik, és az is természetes, ha az elhalálozás egyéves évfordulója ismét érzelmeket vált ki.

– A folyamatban sokat segíthet a gyásznapló, melyben lehet írni a mindennapokról, különös tekintettel az elhunyttal kapcsolatos érzésekre – tanácsolja Hegedűs Katalin, aki a legutóbb megjelent könyvében ilyen anonimizált gyásznaplókat elemzett.

A docens úgy véli, felgyorsult világunkban az általánosan jellemző szétszórtság mutatkozik meg a veszteségfeldolgozásban is. – Nem tudunk igazán koncentrálni a gyászolóra sem, inkább egy-két közhellyel lerázzuk. A legjellemzőbb ilyen üres frázis a „szólj, mit segíthetek”, amivel nyilvánvalóan csak magunkat védjük, hiszen tudjuk, hogy akit veszteség ért, az úgysem fog szólni, mi azonban megnyugtathatjuk magunkat, hogy felajánlottuk a segítséget – közölte a szakember. Hasonló példaként említette, amikor a személyes kommunikáció vagy csupán egy baráti ölelés helyett SMS írásával, illetve a Facebookon sírós arcocska küldésével fejezzük ki együttérzésünket a szerettét elvesztő ismerősünknek.

– Pedig ilyenkor azzal segítünk a legtöbbet, ha akár személyesen, akár telefonon szólunk hozzá néhány emberi szót. Ennek azonban sajnos nincs meg a kultúrája, és csak kevesen vértezik fel magukat annyira, hogy felkeressék a gyászolót.

Sokan azt gondolják, hogy szívesebben lenne egyedül a fájdalmával, és csak zavarnák vagy kellemetlen lenne neki egy beszélgetés egy kávé mellett. Ez természetesen nem igaz – hangsúlyozta Hegedűs Katalin, kitérve rá, hogy konkrét, gyakorlati segítséget is nyújthatunk a veszteséget átélőnek, ha például főzünk neki egy levest, vagy készítünk neki egy finom süteményt és ezzel látogatjuk meg.

– A lényeg tehát, hogy a gyászoló ilyenkor elszigetelődik és magára marad, ezért jóval több emberi kapcsolatra vágyik, mint amennyit ebben a helyzetben általában kap.

Persze fontos megtalálni az egyensúlyt, hogy a közeledésünk ne váljék tolakodóvá az érintett számára, de ne is legyen túlságosan távolságtartó – emelte ki a gyásztanácsadó.

Gyakran egy baráti ölelés mindennél többet ér (képünk illusztráció) Fotó: Reuters/Toby Melville

Hegedűs Katalin rossznak tartja azt a mostanában egyre elterjedtebb gyakorlatot, amikor a hozzátartozó hazaviszi az elhunyt hamvait tartalmazó urnát, és azt a lakásában őrzi. – Az a tapasztalat, hogy ilyenkor nem zajlik le a gyász, nincs meg az a rítus, hogy véglegesen elbúcsúztunk az elhunyttól, és végigcsináltuk a temetéssel vagy a hamvak szórásával járó búcsúfolyamatot.

A hamvak hazavitelének gyakran anyagi oka van, mert ma egy urnás temetés is drága, de fontos lenne megtalálni a módját, hogy egy, az elhunyt számára kedves, és a jogszabály által megengedett helyen szétszórjuk a hamvakat.

Ugyanígy nem javasolt az a manapság divatos szokás, hogy ékszert készíttessünk a hamvakból, mert túl azon, hogy ízléstelen, szintén nem segíti a gyászfeldolgozást, ha az elhunyt egy részét magunknál tartjuk – jelentette ki az egyetemi oktató, hozzáfűzve: az emlékeinkben kell őt megtartanunk, nem fizikai valójában.

A docens arra is felhívta a figyelmet, hogy egy hozzánk közel álló személy elvesztése után a nyugtató, altató, szorongásoldó készítmények szedése éppen azt akadályozza meg, hogy normálisan végigéljük a gyászt, hiszen ezek a szerek eltompítanak, így még hosszabb lesz a folyamat. – Persze vannak olyan helyzetek, például, ha valaki a gyermekét veszíti el, hogy szükség lehet medicinára vagy pszichoterápiára, de ez sem törvényszerű. Legtöbbször ilyenkor sem a gyógyszer a megoldás, elég, ha van valaki, aki a gyászoló mellett áll és figyelmesen meghallgatja az illetőt – húzta alá Hegedűs Katalin.