– Egyetért azzal, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) állít, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer eljuthat az összeomláshoz?
– A magyar egészségügyi ellátórendszer a járvány első időszakában is jól vizsgázott, sokkal jobban, mint a nálunk fejlettebbnek mondott, több nyugat-európai ország. Már az első időszakban is sikerült az egészségügyi ellátás átszervezésével, a járványügyi intézkedésekkel, köztük a szakmákra vonatkozó eljárásrendek kidolgozásával, a szükséges tárgyi eszközök folyamatos beszerzésével biztosítani a hatékony védekezést. A járvány második hulláma nem érte váratlanul az egészségügyi ellátórendszert, mert a felkészülés folyamatos volt a nyári időszakban is. Csak idézni szeretném az Euronews közlését, amely Magyarországot lélegeztetőgép-nagyhatalomnak nevezi. A százezer lakosra számított lélegeztetőgépek számát tekintve Magyarország Európában az első helyen áll, messze megelőzve a legfejlettebb országot, Németországot is.
– Lehetséges, hogy a MOK a kórházi ágyak számában látja a kapacitások végességét?
– Jelenleg a kórházi ágyak mintegy 12 százalékán kezelnek Covid–19-fertőzésben szenvedő betegeket. Megfelelő előrelátás eredményeként még sok ezer kórházi ágy áll rendelkezésre szükség esetén ezen betegek kezelésére. Megfelelő szervezéssel az intenzív osztályos ellátás biztosított és biztosítható. A szakorvosok mellett dolgozó, az egészségügy egyéb szakterületéről érkező orvosok és szakdolgozók részvételükkel segítik az intenzív osztályok munkáját. Köszönet érte! A fentiek mellett külön hangsúlyozandó a betegek ellátásában részt vevő orvosok értékes és jelentős szakmai ismerete és tapasztalata, az orvosok és ápolók betegközpontú, odaadó munkája.
– Hogyan vélekedik a MOK nagy port kavart sorshúzásos ajánlásáról?
– A Magyar Orvosi Kamara egy katasztrófahelyzetet vizionál. Ez távol áll a valóságtól. Az etikai megfontolások dokumentumában pedig olyan is szerepel, amelyet betegért dolgozó, a beteg érdekét védő orvos nem fogad el. Ilyen a dokumentum 9. oldalán szereplő 7. ajánlás, amelynek címe: Véletlenszerű kiválasztás/sorsolás. Az azonos kilátással rendelkező betegek közötti választás módszereként a sorsolással való döntés, hogy adott esetben ki jusson az intenzív osztályra vagy lélegeztetőgépre – semmiképp nem fogadható el! Magam biztosan állítom több mint negyvenéves betegágy melletti és részben intenzív osztályos tapasztalattal, hogy nincs két azonos beteg, tehát a feltevés is szakmaiatlan. Véleményem szerint a jelenleginél még nehezebb helyzetben, de még csak elméletileg sem merülhet fel, hogy a betegek életéről való döntést sorsolással hozzák meg. Magam részéről ezt az orvosi esküvel összeegyeztethetetlennek tartom és elítélem.
– Ronthatja az orvos és beteg közötti viszonyt a MOK felvetése?