Már százötven csigafajt fedezett fel egy fiatal magyar kutató

A biológiai sokféleség hatalmas kincs, amire nagyon kell vigyázni – emelte ki a Magyar Nemzetnek Páll-Gergely Barna zoológus, malakológus, aki eddigi pályafutása alatt százötven csigafajt fedezett fel a világon, főként Ázsiá­ban. A fiatal kutató a hazai fau­nával kapcsolatban elmondta, hogy manapság főként a meztelencsigákat és az inváziós fajokat kutatják, mely munka hamarosan eredményre vezet. Kiemelte: a meztelencsigákat sokan eleve a kártevők közé sorolják, pedig leginkább csak három faj pusztít a konyhakertekben.

A szakember munkásságát már most sok helyen elismerik a világban Forrás: Facebook/Páll-Gergely Barna

A szakember munkásságát már most sok helyen elismerik a világban
Fotó: Facebook/Páll-Gergely Barna

A szakember pályája elejére visszaemlékezve kiemelte: nagyon sokat tanult Japánban, ahol kiváló körülmények között dolgozhatott. A délkelet-ázsiai csigák rendszertanával foglalkozott, és trópusi, illetve szubtrópusi területeken új csigafajokat fedezett fel és írt le. Ezzel kapcsolatban a szakember kifejtette, hogy korábban, a XIX. század végén az angolok és franciák foglalkoztak legintenzívebben a délkelet-ázsiai térség feltérképezésével, az állatvilág megismerésével, azóta néhány kutató, illetve kutatócsoport szánt időt a fajok leírására. Szavai szerint ezért tud ő is nagyon sok új puhatestűt felfedezni azokon a területeken. Az elmúlt tíz évben összesen százötven fajnál jár, ami ahhoz képest, hogy kifejezetten fiatal kutatóról van szó, hatalmas eredmény.

Más megközelítéssel: mivel a ma ismert szárazföldi csigafajok száma harmincezerre tehető, ezek fél százalékát Páll-Gergely Barna írta le.

Az utolsó specialista száz éve hunyt el

Világviszonylatban ezzel az elmúlt évtizedben benne van a top 3-ban, de sokat elmond az is, hogy egy kutató egész élete folyamán átlagosan 24,5 fajt fedez fel, s a magyar szakember ezt már többszörösen túlteljesítette. Nem áll azonban meg itt, hanem tovább dolgozik azért, hogy a szakma nagyjaihoz hasonlóan akár 700-800 csigafajt is leírjon. A munka menetéről elmondta, a gyakorlat jellemzően az, hogy egy-egy területen nagyon sok munkával számtalan csigát begyűjt. Ezek egy kis részéről már akkor tudja, hogy új faj, de a legtöbb esetben ez hosszú eljárás után derül ki.

– A csigát meg kell vizsgálni pásztázó elektronmikroszkóp alatt, majd fel kell az állatot boncolni, hiszen minden olyan morfológiai bélyeget meg kell vizsgálni, ami eltérhet a többitől.

A korábbi időkben felfedezett fajok típuspéldányai főként Londonban, Párizsban, Frankfurtban vannak, így a megtalált csiga jellemzőit azokkal kell összevetni – ez nagyon komoly összehasonlító munka. Ha kiderül, hogy egy faj új, akkor leírom és publikálom egy szaklapban, de előtte a szerkesztők elküldik a cikket a bírálóknak, akik tudományosan megvizsgálják az anyagot. Komoly szaktekintélyt az én témámban azonban sokszor nem könnyű találni, hiszen például egy általam vizsgált csigacsalád esetén a csoport utolsó specialistája száz évvel ezelőtt halt meg – fogalmazott a kutató.

Keresik a vakcsiga rokonait

A zoológus eddigi pályafutása során nagyon sok érdekes csigafajt fedezett fel, többek között a legkisebb, 0,86 milliméteres dél-kínai csiga azonosítása is az ő nevéhez fűződik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy holland kutatók két hónappal később találtak egy még kisebb csigát Borneón, de Páll-Gergely Barnának ezt is sikerült leköröznie, csak az erről szóló eredményt még nem publikálta. Előfordult olyan is, hogy a szakember a párizsi és londoni múzeum gyűjteményében talált új fajokat, mert azokat másfél évszázada nem határozta meg senki. – A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársaival jártam a Balkánon is, ahol barlangokban és különböző résekben, repedésekben élő csigákat gyűjtöttünk, ezeket az élőhelyeket eddig senki nem vizsgálta. Így sikerült Albániában és Montenegróban is új fajokat találni – mutatott rá a zoológus. Szavai szerint Magyarországon is lehet új fajokat találni, de erre leginkább forrásoknál és barlangi vizekben van esély.

Például a Mecsekben élő magyar vakcsiga rokonai között is vannak felfedezetlen fajok, ezeken magyar kutatók dolgoznak.

Páll-Gergely Barna a magyarországi helyzettel kapcsolatban kitért arra is, hogy itthon mindig is sok volt az amatőr csigagyűjtő, akik nagyon hasznos munkát végeznek. Rengeteg adatot szolgáltatnak a csigák elterjedéséről és életmódjáról, ennek köszönhetően a puhatestűek jól feltárt területnek számítanak.

Fotózás berendezett műteremben

– A meztelencsigákkal azonban eddig nem nagyon foglalkozott senki, éppen ezért a Növényvédelmi Intézetben mi úgy döntöttünk, hogy mivel a mezőgazdaság szempontjából fontos csoportról van szó, hiszen sok közöttük a konyhakerti kártevő, feltárjuk ezt a területet. A munkát Turóci Ágnes doktorandusz végzi, akinek van egy, a meztelencsigák fotózásához berendezett műterme, ahol fényképezi, majd boncolja az állatokat. Reményeink szerint a doktori képzése végére elkészülhet egy olyan határozókönyv, amivel a hazai meztelencsigákat majd be lehet azonosítani. Ez hiánypótló munka – fogalmazott a kutató.

A kutató sok fajt fedezett már fel, de nagyon sok munka vár még rá
Fotó: Facebook/Páll-Gergely Barna

A szakember beszámolt arról is, hogy nagyon sok az inváziós faj, ilyenek például az éticsiga rokonai – a fehérsávos és a cirádás éticsiga –, amelyeket a Földközi-tenger vidékéről hoztak be Magyarország területére, és mára lényegében beterítették Budapestet.

Sőt, már vidéken is sok van belőlük, intenzíven terjednek, ami azért is baj, mert kiszorítják az őshonos éticsigát, illetve mert konyhakerti kártevők.

Futókacsa a szövetséges

Páll-Gergely Barna kifejtette, hogy hazánkban körülbelül harminc meztelencsigafaj van, amelyek közül tízet lehet konyhakerti kártevőnek nevezni, ezen belül főként három végez nagy pusztítást. A legnagyobb gondot a spanyol meztelencsiga okozza, amely becslések szerint éves szinten legalább milliárdos kárt tesz a hazai konyhakertekben. Problémákat okoznak egyes házas csigák is, így az éti- és a kerti csiga is, de azok védettek. Kiemelte: a kártevő csigák ellen nem lehet úgy védekezni, hogy ne tegyünk kárt bennük. A leghatásosabb ellenszer a futókacsa, amely előszeretettel fogyasztja a meztelencsigát. – A védekezés azonban könnyen értelmetlen pusztításhoz vezethet. A nagy meztelencsiga, amelyet a szakirodalom gyakran kártevőnek említ, valójában alig okoz gazdasági kárt, inkább csak „ráfogják”. A mi munkánknak ez is a lényege, hogy meghatározzuk, melyek a veszélyes és melyek a nem veszélyes fajok – hívta fel a figyelmet a zoológus. Szavai szerint sok csigafaj van a veszélyeztetettek listáján. Elmondta, hogy világszinten a legtöbb regisztrált kihalt faj a puhatestűek közül került ki.

Ennek oka, hogy ezek az állatok elvesztették az élőhelyüket, így amelyek védettek – például a magyar vakcsiga –, azokra vigyázni kell.

Megemlítette azt is, hogy a fekete bödöncsiga Magyarországon már csak egyetlen helyen élt, a kácsi forrásban, és néhány éve telepítették vissza Sályra, ahonnan korábban kipusztult. A faj eltűnésének oka, hogy az emberek elfoglalják a forrásokat, és ezzel elveszik egyes fajok élőhelyét. Az édesvízi élőlények emiatt általánosságban nagyobb veszélyben vannak, mint a szárazföldiek. Nagy gondot jelent az is, hogy az inváziós fajok erőteljesen szorítják ki az őshonos állatokat. – A biológiai sokféleség olyan kincs, amire vigyáznunk kell – hangsúlyozta Páll-Gergely Barna.