Digitális megoldásokkal mutatható be Trianon a fiataloknak

Akárcsak a többi történeti esemény, személy, úgy Trianon sem mutatható be az összefüggések széles vizsgálata nélkül – jelentette ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. A trianoni centenárium záró online konferenciáján az előadók rámutattak arra, hogy a magyar történelem egyik legsúlyosabb eseménye csak a XXI. század technológiáival mutatható be a fiatal korosztálynak.

Az I. kategória győztese: Emberi sorsok. Fotó: Termeczky Kata/NKE

Létezik magyar identitás, melyet érdemes továbbfejleszteni, őrizni, ápolni a világ számára. A magyar ünnepek – a nyugat-európai ünnepekkel ellentétben – keserédesek, hiszen szabadságharcaink sikerének csupán rövid ideig lehetett örülni – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora a Trianon centenáriumának évzáró konferenciáján. Koltay András úgy vélte: 1920 után száz évvel a békeszerződést nehéz közhelyek nélkül megközelíteni. Nem az a helyes kérdés, hogy ki, hanem hogy mi a magyar – emelte ki a rektor.

Trianon megítélése nem lehet egyoldalú

Szimbolikusnak tartotta, hogy Ferenc József portréja visszakerülhet a Ludovika Akadémia homlokzatára, a rektor szerint a magyar történelem szempontjából mindenképpen megosztó uralkodó képét az aradi vértanúk mellé kell helyezni, emlékeztetve arra az embereket, hogy a történelmi személyek, események megítélése nem fekete vagy fehér.

Arról is beszélt, hogy Trianon kapcsán azt érzékeljük: van valami lezáratlan benne, a szomorú esemény valami olyan hatást generál, ami a mai napig tart. – Nincs olyan fenyegetettség, amelytől közvetlen tartanunk kellene. Talán a döntéshozók sem gondolták volna, hogy 1920. június 20-a után a magyarság még mindig élni fog a mai napig – jelentette ki Koltay András.

Az NKE tudományos rektorhelyettese szerint Trianont nemcsak egy kiragadott kontextusban érdemes vizsgálni, hanem a történelem összefüggésének egyik szerves részeként. Csikány Tamás ezredes ezután felsorolta az ősszel megtartott, az egyetem YouTube-csatornáján bárki számára elérhető és visszanézhető Ludovikai Szabadegyetem előadás-sorozatának témáit:

Hatos Pál: Európa a Nagy Háború előtt és után

B. Szabó János: Hogyan változtatták Mohácsot Trianon előképévé a magyar történeti tudatban?

Pálffy Géza: Hány „Trianon” volt történelmünkben? Trianon XVI–XVII. századi gyökerei

Hermann Róbert: Trianon 1848–’49-es előzményei

Pollmann Ferenc: Katonai út Trianonig

Kaiser Ferenc: A dicstelen vég, az osztrák–magyar haditengerészet hadihajóinak sorsa a Nagy Háborút követően

Balla Tibor: Trianon katonai következményei

Négyesi Lajos: A Ludovika Akadémia története Trianon után

Szabó Miklós: Trianon és a Magyar Királyi Honvéd Légierő

Horváth Csaba: A Magyar Királyi Honvédség az 1920–’30-as években

Horváth Attila: A trianoni békeszerződés hatása az emberi jogokra

Ujházi Lóránd: Kánonjogi szempontok a Trianon utáni egyházi igazgatási rendszer értékeléséhez

Fiatalos megszólítás

Pál Gábor egyetemi docens arról beszélt, hogy meghirdettek egy fotó-, illetve esszépályázatot is a családtörténetek témakörében a hallgatóknak, hogy minél szélesebb korosztályt elérjenek. – Ezzel a trianoni békediktátum alulnézetről való megtekintésére buzdítottuk a résztvevőket, hiszen a gazdasági, demográfiai és katonai szemszögét már ismerjük – fejtette ki, majd ismertette: közel hatvan esszébeadvány érkezett, amelyek nagy része naplótöredék, levél vagy szövegrészlet. – Három nagy elbeszélésmóddal találkozhatunk: egyrészt arra keresik a választ, hogy Trianon elkerülhető volt-e, változott-e a magyarság identitása és felfogása a békeszerződés aláírását követően, és hogy hol van a helye Trianonnak a magyar történelemben. Hangsúlyozta: ezek nem fiktív prózaírások, hanem megtörtént események dokumentumirodalmi alkotásai. A fényképek esetében három kategóriában hirdettek győztest:

Határ, szétszakadás, összetartozás

Trianoni emlékhelyek, határon túli magyar építészeti értékek, szobrok, híres személyek sírjainak képei

Határok és határátkelőhelyek képekben

Pál Gábor úgy fogalmazott: a hagyományőrzés megmaradását is megörökítik azok a fotók, amelyek a Trianon okozta traumát érzékeltetik.

– Ezeknél a szétszakítottság és az összetartozás furcsa összekapcsolása jelenik meg. A fényképek tematikáját, hangulatát jól jelzik a széttépett lobogók, a kopjafák és a Kárpátok horizontjának megjelenítése

– tette hozzá a docens.

Az első kategória győztese: Emberi sorsok Fotó: NKE/Termeczky Kata

Csengei Dénes mesterszakos hallgató szerint a diákok átérezhették Trianon légkörét, s kiemelte a fiatalok és a határon túli magyarok megszólítását. Az NKE digitális kiadványáról úgy vélekedett, hogy hallgatóbarát, hiszen bár a Trianon-problematika rendkívül komplex, amelynek megismerése nem egyszerű, mégis közelebb hozza a fiatalokat és a határon túli magyarokat. – Megismerhettem a békeszerződés legfontosabb pontjait és azok kontextusát – mondta a hallgató, aki soproniként fontosnak tartja az 1921-es soproni népszavazás széles körű megismertetését is.

A második kategória győztese: Nemzeti összetartozás Fotó: NKE/Szőnyi István

Hargittai Zsolt, a Smart Printing House ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: a vizuális képi világ tör előre a XXI. században, amelyhez nemcsak a történészeknek, hanem mindenkinek alkalmazkodnia kell. – Ahhoz, hogy bizonyos tudományos konferenciákkal, rendezvényekkel elérjük a fiatal generációt is, mobilos alkalmazásokra van szükség – mondta Hargittai Zsolt, aki külön örömnek nevezte, hogy egyes mobilapplikációs áruházakban a „Trianon” keresőszóra az NKE digitális anyagai jelennek meg az első helyen.

A harmadik kategória győztese: Országok útja Fotó: NKE/Oláh Szabolcs

A egyes kategóriákban helyezést elérő fotók ITT érhetők el.

Másfél év, három államnév

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató és Levéltári Intézet főigazgatója ezután történeti kontextusában elemezte az 1920. június 4-i eseményt, amely valójában nem békeszerződés, hanem békediktátum volt. A szerződés fogalmát meghatározza, hogy milyen formában, milyen körülmények között érvényesül. Ebben az esetben viszont nem biztos, hogy a háborús vereségek után egyenlő felek kötötték meg a versailles-i békeszerződéseket – emelte ki. A történész emlékeztetett: a Magyar Királyság 1918. november 16-ig létezett, ezt követően hazánkat hivatalosan Magyar Népköztársaság, illetve Magyarországi Tanácsköztársaság néven határozták meg, majd Horthy Miklós kormányzó (1920–1944) időszakában visszaállítják a királyságot, mint államformát.

Elmondta, hogy az akkori magyar politikai elit tudomásul vette, hogy a Szent István-i állam nem maradhat meg, de nem fogadta el Trianont. A kérdés ezt követően csupán annyi volt, hogy mekkora területű és milyen lélekszámú lesz az 1920 utáni Magyarország. Szakály Sándor említette, hogy Károlyi Mihálynak – a közvélekedéssel ellentétben – érdeke lett volna, hogy megvédje a Magyar Királyságot a szomszédos népek támadásaitól, de valójában nem tudta ezt megtenni. Kun Béla pedig egyenesen ki is jelentette: „a Magyarországi Tanácsköztársaság nem áll a területi integritás alapján” – idézte a bolsevik népbiztost a történész.

Elvek nem, csak diktátumok érvényesültek

Bár Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke a népek önrendelkezési jogát fogalmazta meg a békerendezés fő irányvonalának, már 1918 szeptemberében közölték a nagyhatalmak, hogy nem kívánják a wilsoni elveket érvényesíteni. A győztesek ugyanakkor kikötötték: ahhoz, hogy Magyarország részt vehessen a béketárgyalásokon, koalíciós kormányt kell létrehoznia, amely minden meghatározó parlamenti pártot magába foglal – ismertette Szakály Sándor, aki elmondta, hogy ekkorra már a békediktátumot a magyar politikai elit döntő többsége elfogadta.

Apponyi Albert, a magyar delegáció vezetője szerint azonban semmilyen formában nem került sor béketárgyalásokra, hanem feltételek és jegyzékek ismeretében szólhattak csak hozzá a döntéshez. Már 1919 tavaszára kirajzolódtak azok a magyar határok, amelyeket Trianonban kijelöltek. A két csehszlovák politikus, Edvard Beneš és Tomáš Garrigue Masaryk egy összszláv államot kívánt létrehozni, amelyet egy korridorral kötöttek volna össze Magyarországon keresztül. A magyar delegáció viszont a színmagyar területeket meg akarta volna tartani, a vegyes lakosságú települések sorsáról pedig népszavazással döntöttek volna. A történész előadásában megjegyezte, hogy Szatmárnémeti, Királyhelmec vagy Nagyvárad, amelyeknek a lakossága nagy részben magyar volt, sosem szavazott volna az újonnan alakult Csehszlovákiára vagy éppen Romániára.

Erdély elvesztése a legnagyobb sokk

Szakály Sándor rámutatott: Apponyi Albert jóslata bekövetkezett, csak a jegyzékekre tudtak válaszolni a küldöttek, így Magyarország nagyhatalmak által körberajzolt határai megváltoztathatatlanok voltak. Megközelítőleg hárommillió magyar került a határon túlra, Erdély elvesztése pedig a legnagyobb sokkot okozta a magyar népnek. Apponyi nagy hatású védőbeszédéről a történész úgy fogalmazott, hogy meghatotta ugyan a döntéshozók nagy részét, de véleményük nem változott. A francia álláspont volt a meghatározó a győztesek képviselői között, így ahhoz kellett tartaniuk magukat. Szakály Sándor a delegáció vezetőjének a párizsi meghallgatását egy bírósági tárgyaláshoz hasonlította, amelyen Apponyi volt a vádlott, a döntéshozók pedig a bírák, s felmentésre nem volt mód. Ahol pedig nem lehet megvitatni egy szerződést, az diktátumnak tekinthető – szögezte le a kutatóintézet főigazgatója.

Magyarország területének több mint kétharmadát, magyar lakosainak egyharmadát csatolták el

A szétdarabolt Nagy-Magyarország Fotó: Erdélyi Napló

Szakály Sándor a békediktátumot megalázónak nevezte, s hozzátette: utólag látva a Párizs környéki békék mindössze egy húszéves fegyverszünetet eredményeztek, ám békét nem. Azok a politikusok, akik elutasították – például Apponyi Albert vagy Teleki Pál –, úgy vélték, hogy a szerződés kimondja Magyarország megszűntét. A nemzetgyűlés – bár úgy döntött, hogy elfogadjuk a diktátumot – olyan személyekre bízta az aláírását a delegáció lemondása után, akiknek a politikai karrierje már véget ért. A két aláíró, Drasche-Lázár Alfréd és Benárd Ágoston beteg vagy idős volt a további politizáláshoz – jelezte a történész.

Nem volt örök a békediktátum

Szakály Sándor arról is beszélt, hogy

a békeszerződések addig vannak érvényben, amíg a felek hatalmi erőviszonyai nem változnak meg, ezért a Trianonban kötött „okmány” szövegét már 1921-ben sikerült valamilyen formában módosítani a soproni népszavazással.

Ez azért is volt lehetséges, mert azzal a vesztes országgal szemben, amellyel területi vitáink voltak – jelen esetben Ausztriával –, érvényesíteni lehetett a magyar álláspontot, a győztesekkel szemben viszont nem. Ugyanakkor már a nagyhatalmak között is felvetődött a békeszerződések feltételeinek megváltoztatása, ezért a két világháború között sor kerülhetett a brit flottaegyezmény megkötésére, a Saar-vidék Németországhoz való csatolására, valamint a németeket és az osztrákokat egyesítő Anschlussra. A német–szovjet ellentétig, azaz 1941-ig – a történész szerint – korrekt módon történtek a határrendezések, hiszen minden fél elfogadta azokat, például az 1938-as müncheni konferencián vagy az egy évvel későbbi brit–francia–német–olasz tárgyaláson, ahol már érzékelhetően megváltoztak a nagyhatalmi erőviszonyok.

Mindent összegezve az akkori magyar társadalom egésze két pontban egyetértett: Trianon elutasításában és revíziójában. Éppen ezért a világháborúk közötti két évtized a magyar konszenzus időszaka volt

– zárta előadását a történész.