Járvány idején is szolgálnak a diákok

Lassan megtalálja a helyét az iskolák életében az érettségi feltételéül szabott közösségi szolgálat. A 2012-ben bevezetett intézkedés a kezdeti időkben nem aratott osztatlan sikert. Túl azon, hogy az ötletgazda Hoffmann Rózsa akkori oktatási államtitkár rengeteg támadást kapott az ellenzéktől, amiért „kötelező közmunkára vezényli” az érettségizőket, a kezdeti években maguk az iskolák is nehezen tudtak mit kezdeni az új feladattal.

A Nemzeti Pedagógus Kar az Oktatási Hivatallal (korábban az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel együtt) évek óta rendszeresen felméri a tapasztalatokat. Az eddigi ellenőrzésekben – még a tavalyiban is – hangsúlyosan szerepelt, hogy bár a feladatot mindenhol maradéktalanul elvégzik, a teljesítés gyakran olyan eseményekhez, rendezvényekhez kapcsolódik, ami egyébként is része lenne az iskola életének (könyvtárrendezés, szalagavatón való közreműködés).

Ne érezzék nyűgnek

Az önkéntesség valódi élménye így elmaradt, és nem valósultak meg az eredeti célok – például a toleranciára, a felelősségvállalásra nevelés, a szociális érzékenyítés, az egymástól tanulás, a személyiségfejlődés – sem. Sokszor nem jutott elegendő idő, illetve pedagógus arra, hogy a gyors adminisztráción túl érdemben is foglalkozzanak az előkészítéssel, az utólagos értékeléssel, pedig ez mind-mind szükséges lenne ahhoz, hogy a program valóban hasznos legyen, és ne érezzék nyűgnek se a diákok, se a tanárok.

Ebben a tanévben ismét negyven – megyénként két-két – iskolát vontak be az országos vizsgálatba, amelyről több mint ötvenoldalas jelentés készült.

A dokumentum kiemeli, hogy a világjárvány jelentősen megnehezíti a tanulók számára a közösségi szolgálati órák teljesítését, hiszen ­március óta szűkültek a lehetőségek a külső helyszíneken.Volt néhány fogadóintézmény, ahol sikerült maszk viselésével és távolságtartással kezelni a helyzetet, de például a tanuszoda bezárt a járvány idejére, az idősotthonok, a kórházak sem fogadhattak tanulókat tavasszal és most sem. Ezzel együtt néhány új feladatot is szült a vírushelyzet, a diá­kok egy része telefonos segítőszolgálatban dolgozott vagy szülői engedéllyel bekapcsolódott a reggeli iskolai lázmérésbe.

Széles a választék

A választott tevékenységek széles skálán mozognak. Az iskolán belüli feladatok (nyílt nap, versenyek szervezése) mellett jellemző a nyugdíjasok számítógépes oktatása, az időseknek való bevásárlás, az alsóbb évesek vagy lemaradó diákok korrepetálása, az adománygyűjtés, az ételosztás és a felújítási feladatok (festés, szertárfelújítás) is. Sokan működtek közre futóversenyen, sportmérkőzéseken, voltak, akik óvodákba mentek a kicsikkel foglalkozni, esetleg udvart rendezni, míg mások kórházakban olvastak fel vagy tartottak műsort beteg gyerekeknek. Sokakat vonzottak az állatmenhelyek, és a nyári szünetben népszerű volt a táboroztatás is, például lakótelepi kisdiá­koknak szerveztek falusi környezetben tábort. A jelentés szerint a fiatalok bekapcsolódtak a rendőrkapitányságok munkájába is: temetők, bevásárlóközpontok parkolóiban segítették a járőröket és a polgárőröket.

Az iskoláknak kiterjedt kapcsolatrendszerük van, együttműködési partnereik száma átlagosan 50 és 150 között mozog. Az egyházi iskolák elsősorban szociális területen végeztetik diákjaikkal a közösségi szolgálatot, míg a felsőoktatási fenntartású iskolák számára fontos fogadói bázist jelentenek az egyetemek karai, tanszékei is.

Az iskolák együtt dolgoznak az önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel (Magyar Vöröskereszt, Magyar Máltai Szeretetszolgálat) is, magánszemélyekkel kötött megállapodásokról ugyanakkor a vizsgált intézmények nem számoltak be, pedig a jelentés szerint a járvány idején különösen fontos lenne kihasználni ezt a lehetőséget is. Hozzátették: az önkormányzatok jelenleg is gyűjtik az ilyen feladatokat.

Sok érettségi előtt álló kamaszt vonzottak az állatmenhelyek
Fotó: Balázs Attila / MTI

A beszámolók szerint egyébként az intézményen belül végzett tevékenységek tárháza az elmúlt évekhez képest gazdagodott. A szabályozás lehetővé teszi, hogy akár a teljes ötven órát házon belül teljesítsék, ettől függetlenül a szolgálat nagy részét külsős helyszínen végzik a gyerekek.

Kívül a komfortzónán

Továbbra is igaz, hogy a diákok ritkán merészkednek a komfortzónájukon kívül, ám ha mégis, akkor ezt minden alkalommal élményként élik meg. Előrelépés a korábbi vizsgálatokhoz képest, hogy az iskolák negyede már kiemelkedően fontosnak ítéli a közösségi szolgálatot, egyre jobban érzékelik a nevelésbeli lehetőségeket. A hátráltató tényezők között főként a járványt és a motiválatlanságot jelölték meg az iskolák, utóbbi azt jelzi, hogy a felkészítés és az érzékenyítés hatékonyságán még javítani kell. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közösségi szolgálat fejlesztésében a legnagyobb tartalékot a pedagógiai tartalom megerősítése jelenti – olvasható az anyagban.

A tanulók a vizsgált iskolák többségé­ben szabadon választhattak a feladatok közül, és úgy érezték, valós szituációban próbálják ki magukat. A program hasznosságát 68 százalékosra értékelték a diákok, de mint kiderült, az elmúlt években már többen is olyan hivatást választottak, amit a program során ismertek meg.

A pedagóguskar azt javasolja: előadások, képzések szervezésével, illetve tanácsadással segítsék az iskolákat, hogy minél eredményesebb lehessen a szolgálat.