A szilvesztert és az újévet abban a formában, ahogy a mai városi ember ünnepli őket, talán joggal nevezhetjük a naptár legmodernebb és legurbánusabb ünnepének, azonban tévedés volna azt hinni, hogy a naphoz kapcsolódó szokásaink, a számtalan közismert babona nem tekint vissza évezredes múltra. Talán minden olyan civilizáció, amelyben létezik a mezőgazdasági munkák újra és újra elölről kezdődő ciklusa, ismert valamiféle újévi ünnepet, egyszerűen azért, mert az évnek el kell kezdődnie valahol, és ez az új kezdet, a régi év halála és az új év születése könnyen telítődik megannyi szimbolikus jelentéssel. A mi újévünk akkor jött létre, amikor az év első napja legelőször került január első napjára. Aránylag pontosan meg tudjuk mondani, mikor történt ez. A mi naptárunk a rómaiak naptára, és ők az év kezdetét a köztársaság kor derekán helyezték január elsejére. Korábban a római év március elsején kezdődött, ezt a rendszert őrzik nevükben az év utolsó hónapjai, szeptembertől decemberig, hiszen a december szó tizedik hónapot jelent.
Nem tudjuk megmondani, miért esett a rómaiak választása éppen erre a napra. Nem kapcsolódik hozzá egy sem az év nagy, csillagászati fordulópontjai közül, nem esik egybe semmiféle mezőgazdasági munkával, nem különbözik semmiben az év számos hétköznapjától. Egyedül talán az kölcsönzött neki némi szimbolikus jelentőséget, hogy a hónap Ianus istenről volt nevezve, a kétarcú római istenségről, akinek egyik arca előre, a jövőbe, a másik hátra, a múltba tekintett. A rómaiak eleinte kerülték a lármás ünneplést e napon, sőt, munkával töltötték, hiszen az újév hiedelmeinek gerincét mindig is az az elképzelés adta, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az egész év. A naphoz kapcsolódó szokások többsége éppen ezt célozta, hogy kedvező előjelet biztosítson az egész évre: az emberek boldog újévet kívántak egymásnak, édességeket ajándékozták, nem nagy értéket: aszalt gyümölcsöket, egyszerű agyagmécseseket. Pénzt is, de eleinte csak kis értékű aprópénzt, amilyenek nem is olyan régen a szilveszterkor árusított műanyag játékpénzek voltak. A kapukat zöldellő ágakkal díszítették. A hétköznapoktól leginkább elütő szokás az volt, hogy e napon nem csupán megengedett, hanem már-már kötelező volt a szerencsejáték.