Kulturális válaszok a környezetvédelmi válságra

– A szépről alkotott elképzelések és az esztétikai megfontolások teljesen kiszorultak a közéleti párbeszédből a hasznosságelvű szemlélettel szemben, amelynek környezetünk nemcsak vizuális szempontból látja kárát, de ökológiai tekintetben is – állítja Domaniczky Orsolya politológus, nemzetközi kapcsolatok és környezetpolitikai szakértő a Green Policy Center (GPC) felkérésére írt tanulmányában. Lapunknak pedig arról is beszélt, hogyan tudjuk gondolkodásmódunkat a környezeti szép keresésére átállítani.

A tatai Öreg-tó. A beruházó szerint festményként tekintenek a természeti és az épített környezetre, odaillő épülettel gazdagítanák azt Fotó: MTI/Jászai Csaba

De vajon hogyan tudja az átlagember a hasznosság elve helyett az esztétikai megfontolások alapján óvni környezetét, milyen gondolkodásmódra van szükség, amely a mindennapi életben is segít a természeti környezet megóvásában, ezáltal az ökológiai krízis visszaszorításában? Domaniczky Orsolya a Magyar Nemzet kérdésére válaszolva elmondta: – A szépnek nincs receptje, így én sem szolgálhatok ilyesmivel. Mint mondta, a környezetvédelem, amíg csak az anyagforgalom kérdéseiben tanácsol, könnyű helyzetben van, hiszen könnyű megállapítani, hogy valamiből fogyasszunk keveset, többet vagy egyáltalán ne. A környezetvédelem, ha az a dolgok egységére, szépségére, helyes elrendezésére vonatkozik, akkor valami olyasmit keres, amelyben az állandóságra és tartósságra való törekvés a jelen életörömével és az öröm megosztásának vágyával ötvöződik. Ha ezt a kettőt őszintén keressük, akkor abból olyan alkotások születnek, melyek generációkra velünk maradnak, és az utókor is becsben fogja tartani, mert örömüket lelik benne – tette hozzá a környezetpolitikai szakértő.

A rendezettség mint szépség

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a településtervezés terén mit kellene tenni azért, hogy ne csak a „felkapottabb” régiók, városok és településeken terjedjen el az esztétikai szemlélet. Domaniczky Orsolya szerint egy településkép és a településen lakók anyagi helyzete nem függ szorosan össze. A településképet a helyi kultúra, a kulturáltság és a történelmi múlt legalább ennyire, ha nem jobban határozzák meg. – Ezért van, hogy ismerünk bájos, tetsző, szép településeket, amelyek szegények, és olyanokat is, amelyek tehetősek, ám otrombák, kaotikusak vagy giccsesek. Fontos, hogy a szépre ne csak mint kiemelkedő alkotásokra tekintsünk, hanem mint a dolgok helyes elrendezésére, rendezettségére – fejtette ki a szakértő, hozzátéve: egy közösség kollektív törekvése arra, hogy a természet és a táj korlátait tiszteletben tartva, hagyományaikra építve, nem kitűnve, hanem egymáshoz illeszkedve alakítsák ki otthonukat, tükröződik vissza ilyen rendezettségként. Domaniczky Orsolya álláspontja szerint

a felkapott települések pont azért válnak azzá, mert az odalátogatók vagy odaköltözők is értéket látnak abban, ahogy a helyi közösség tagjai e természeti és emberi korlátok között megtalálják saját egyéniségüket és azt a közösség nyelvén fejezik ki.

Domaniczky Orsolya elemzése és a Green Policy Center tanulmánysorozatának eddig megjelent részei teljes terjedelmükben a www.greenpolicycenter.com oldalon olvashatók.