Kulturális válaszok a környezetvédelmi válságra

– A szépről alkotott elképzelések és az esztétikai megfontolások teljesen kiszorultak a közéleti párbeszédből a hasznosságelvű szemlélettel szemben, amelynek környezetünk nemcsak vizuális szempontból látja kárát, de ökológiai tekintetben is – állítja Domaniczky Orsolya politológus, nemzetközi kapcsolatok és környezetpolitikai szakértő a Green Policy Center (GPC) felkérésére írt tanulmányában. Lapunknak pedig arról is beszélt, hogyan tudjuk gondolkodásmódunkat a környezeti szép keresésére átállítani.

A tatai Öreg-tó. A beruházó szerint festményként tekintenek a természeti és az épített környezetre, odaillő épülettel gazdagítanák azt Fotó: MTI/Jászai Csaba

A szép és annak jelentősége életünkben, a természeti környezet vonatkozásában egyértelműbb konszenzusokat teremt. Táj és haza rokon gondolatok, melyekhez közös történelmi emlékezet és egy földrajzi táj ismerete tartozik. A hazaszeretet, amely e két fontos forrásból táplálkozik, komplex gondolat. Szélsőségeit, a túlforró patriotizmust és a tehetetlen fásultságot is szelídíthetik a tájjal kapcsolatos tapasztalások – hangsúlyozza a szerző a Green Policy Center környezet- és klímapolitikai szakmai műhely szerkesztésében megjelent legújabb elemzésében.

Újító hagyomány

Domaniczky Orsolya elemzésében annak kérdését járja körül, hogy miért szükséges sokkal tágabb teret hagyni a táj és az épített környezet szépségével kapcsolatos törekvéseknek és szempontoknak a közéleti diskurzusban. A tanulmány szerint

az ökológiai krízisre vagy akár a klímaszorongásra a válaszokat és a megoldásokat nemcsak szakpolitikában vagy mozgalmi cselekvésben találjuk meg, hanem a kultúra és a természet csomópontjaiban is.

A szerző három konkrét csomópontot is bemutat, ahol a minőségi termék létrehozásának előfeltétele a természet és a természeti folyamatok iránti tisztelet (fenntarthatóság), valamint az újító hagyomány. Ezek a csomópontok az élelmiszer- és étkezéskultúra, a borászat és az építészet. Az étkezés- és borkultúra esetében Domaniczky Orsolya véleménye szerint az extenzív, kisgazdaságok által uralt és mozaikos tájhasználat nemcsak jobb minőségű terményt és jobb környezeti mutatókat jelent, hanem egy nagy táblás monokultúra helyetti szebb tájképet is. A tanulmány kiemeli azt is, hogy

a helyes településtervezés és a szeretni való, bájos helyek építése a legjobb környezetpolitika,

ugyanis amikor az emberek szeretnek egy helyet, akkor pénzt, időt és energiát áldoznak annak fenntartására és megújítására.

Állandóság és tartósság

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a csomópontok középpontjában a minőségszemlélet, az emberi lépték, a természeti és társadalmi korlátok elfogadása áll. Ez a szemlélet pedig akkor érvényesíthető a legjobban, ha elkötelezettjei minél inkább kényszermentesen, önszerveződések révén végezhetik munkájukat és autonóm közösségekben kapcsolódnak össze. Ez a szféra az, amelyet nem a piaci mechanizmusok, nem is az állam szabályozása irányít, hanem a közösség egységtudata és szolidaritása tart fönn.

De vajon hogyan tudja az átlagember a hasznosság elve helyett az esztétikai megfontolások alapján óvni környezetét, milyen gondolkodásmódra van szükség, amely a mindennapi életben is segít a természeti környezet megóvásában, ezáltal az ökológiai krízis visszaszorításában? Domaniczky Orsolya a Magyar Nemzet kérdésére válaszolva elmondta: – A szépnek nincs receptje, így én sem szolgálhatok ilyesmivel. Mint mondta, a környezetvédelem, amíg csak az anyagforgalom kérdéseiben tanácsol, könnyű helyzetben van, hiszen könnyű megállapítani, hogy valamiből fogyasszunk keveset, többet vagy egyáltalán ne. A környezetvédelem, ha az a dolgok egységére, szépségére, helyes elrendezésére vonatkozik, akkor valami olyasmit keres, amelyben az állandóságra és tartósságra való törekvés a jelen életörömével és az öröm megosztásának vágyával ötvöződik. Ha ezt a kettőt őszintén keressük, akkor abból olyan alkotások születnek, melyek generációkra velünk maradnak, és az utókor is becsben fogja tartani, mert örömüket lelik benne – tette hozzá a környezetpolitikai szakértő.

A rendezettség mint szépség

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a településtervezés terén mit kellene tenni azért, hogy ne csak a „felkapottabb” régiók, városok és településeken terjedjen el az esztétikai szemlélet. Domaniczky Orsolya szerint egy településkép és a településen lakók anyagi helyzete nem függ szorosan össze. A településképet a helyi kultúra, a kulturáltság és a történelmi múlt legalább ennyire, ha nem jobban határozzák meg. – Ezért van, hogy ismerünk bájos, tetsző, szép településeket, amelyek szegények, és olyanokat is, amelyek tehetősek, ám otrombák, kaotikusak vagy giccsesek. Fontos, hogy a szépre ne csak mint kiemelkedő alkotásokra tekintsünk, hanem mint a dolgok helyes elrendezésére, rendezettségére – fejtette ki a szakértő, hozzátéve: egy közösség kollektív törekvése arra, hogy a természet és a táj korlátait tiszteletben tartva, hagyományaikra építve, nem kitűnve, hanem egymáshoz illeszkedve alakítsák ki otthonukat, tükröződik vissza ilyen rendezettségként. Domaniczky Orsolya álláspontja szerint

a felkapott települések pont azért válnak azzá, mert az odalátogatók vagy odaköltözők is értéket látnak abban, ahogy a helyi közösség tagjai e természeti és emberi korlátok között megtalálják saját egyéniségüket és azt a közösség nyelvén fejezik ki.

Domaniczky Orsolya elemzése és a Green Policy Center tanulmánysorozatának eddig megjelent részei teljes terjedelmükben a www.greenpolicycenter.com oldalon olvashatók.