– Bár életútja jellemző, mégis példátlan hittel és önzetlenséggel élte túl a szovjet lágert – mondta Kovács Emőke, a Gulág Alapítvány történésze a svéd apától származó Olofsson Placid bencés szerzetesről. Előadásában ismertette, Placid atya 1916-ban született Rákosszentmihályon, majd mindössze 16 évesen lépett be a Szent Benedek- rendbe, és szoros kapcsolatba kerül a cserkészettel is. Családját és gyermekkorát az atya így jellemezte:
„Elfogadtuk, hogy nálunk egyetlen akarat létezik: az édesapánké. Az édesanyám tündérien tapintatos teremtés. Szegények voltunk, de sohasem éheztünk. Tartottunk kacsát, libát, csirkét, nyulat. A velünk szembeni kecske napi fél hozamát megvettük, úgyhogy kecsketejen nőttem fel. Feleannyi ruhám sem volt, mint egy segédmunkás gyerekének.”
– Jelentősen eltért a többiektől, megnyilvánulása, prédikációi és a közösségért tett áldozatvállalásai kiemelkedővé tették őt a közegből – méltatta Kovács Emőke a papot.
A történész rámutatott: a Gulágra elhurcoltak sorstörténeteire a drámai, szegény gyermekkor jellemző, csakúgy, mint Placid atyánál is, akit teológiai és bölcsésztudományi tanulmánya után pappá szenteltek, majd gimnáziumi tanárként kereste kenyerét. Prédikációiban kritizálta a katonatisztek fényűző életmódját, kicsapongásait, kiállva a közkatonák mellett, ezért lefokozták 1942-ben – Itt már észrevehető életútjában Placid igazságérzete – hívta fel a figyelmet a kutató.

A második világháború után, 1945-ben a Független Kisgazdapárt listáján indult a választáson.
1946. június 5-én tartóztatták lee, és a Conti utcai hadbíróságon tíz évre ítélték a Gulágra.
A meghurcolt pap nyomasztó légkörű hadbíróságról így írt beszámolójában:
„Soha senki nem látogathatott, nem is tudtak rólam, mintha már nem is éltem volna... Ügyvédem nem volt, még hivatalból kirendelt sem. Azt mondták, annyira világos a bűncselekményem, hogy nem kell ügyvéd!”
– Nagyon gyorsan végigjárta azokat az életutakat, amelyek az egyházi személyekre jellemzők. A Gulág előtt az Andrássy út 60.-ban őt is megkínozták, és a budapesti szovjet központokban sem kímélték őt, ugyanis testi fenyítéseket kapott a kommunistáktól – hangsúlyozta a történész.
Először Moszkvától 900 kilométerre nyugatra, a brjanszki erdőben fekvő lágerbe vitték, ahol öt évig fakitermelésen, majd különböző gyárakban dolgozott, és tartotta a lelket fogolytársaiban.
Haza nem írhatott, hozzátartozói és rendtársai éveken keresztül semmit sem tudtak sorsáról.
Ezalatt írta meg a túlélés négypontos szabályát:
A forradalom előtti évben, 1955-ben térhetett csak haza, ezután is csak fizikai munkát végezhetett; így lett belőle segédmunkás, majd mosodai vezető. A 70-es években kisegítő lelkészként foglalkoztatták.
Placid atya önzetlenségéért és feltétlen emberségéért, a hit példátlan megőrzéséért 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
A pap hét évvel később, 101 évesen hunyt el.