– Szinte lehetetlent vár tőlem, ha arra kér, hogy hasonlítsam össze az 1994-es és a mostani Kaposvárt, hiszen óriási a változás – bocsátja előre Szita Károly, aki 1990-től négy évig alpolgármesterként, azóta polgármesterként dolgozik a városért. A somogyi megyeszékhely első embere rövid gondolkodás után mégis válaszol, és rögtön kétféleképpen is megteszi ezt. – Egyrészt képekkel tudnám érzékeltetni a változást, elővenném az 1990-es évek elején Kaposvárról készített fotókat, és megmutatnám ugyanazokat az utcákat és tereket most. Higgye el, ég és föld lenne a különbség! De talán mégsem képeket mutatnék elsősorban, mert van ennél egy fontosabb dolog, ami sokkal lényegesebb, mint a tégla és a malter, mégpedig az, hogy
Kaposvár lakossága nagyon erős közösség lett, és a város jövőjét együtt határozzuk meg. S ha ebben a közösségépítésben valami kis szerepem nekem is volt, arra mérhetetlenül büszke vagyok. Büszkébb bármelyik építkezésnél, milliárdos fejlesztésnél, bár nyilván azok is nagyon fontosak
– hangsúlyozza a polgármester.
Ami az elmúlt három évtizedet illeti, Szita Károly szerint az önkormányzatok egyfajta hullámvasúton ültek. Mint elmondja, a rendszerváltás után Antall József kormánya kereste az önkormányzatok helyét, és ugyanezt tették maguk a települések és a megyék is. Kialakították azokat a jogi normákat, amelyek alapján működhettek.
– Aztán 1994-ben jött Horn Gyula, majd egy évvel később megkaptuk a megszorításokkal teli Bokros-csomagot.
Emellé jött egy olyan országvízió, amelynek az volt a politikai üzenete, hogy megélsz, csak tőlem függjél, a munkával szembeállították a segélyezés politikáját. Itt jegyzem meg, 1996-ban mi Kaposváron bevezettük a segély helyett munkát rendszert. Ez az önkormányzatnak többe került a járulékok megfizetése miatt, de ezt tartottuk helyesnek – emlékezik vissza a politikus.
Fojtogatás után levegő
Ezután jött az első Orbán-kormány, amikor Szita Károly szavai szerint visszakapták a hitüket. Ekkor indult el a későbbi Modern városok program előfutára, az első Széchenyi-program, amikor az önkormányzatok levegőhöz jutottak. Ekkoriban tudtak tervezni, és sok minden megépült a településeken. – Sajnos nem sokáig tartott ez a kegyelmi állapot, mert
2002-ben jött a Medgyessy-, majd 2004-től a Gyurcsány-kormány, ami a legmélyebb pont volt, rosszabb volt a helyzet, mint Horn Gyula idején.
Semmit nem kaptunk a feladatokon kívül. Az akkori kormányok minden olyan feladatot, amivel nem tudtak vagy nem akartak megbirkózni, azt odaadták az önkormányzatoknak, és azt mondták, oldjátok meg. Jött a mélyrepülés, az elszegényedés, majd forrásokat is vontak el, aminek a vége az eladósodás lett. Ezt még megfejelte a gazdasági világválság, amikor az akkori balliberálisok tehetetlenségükről és tehetségtelenségükről adtak tanúbizonyságot, mert csak megszorítottak, de a kiutat nem mutatták meg. Mi közben, önmagunk indítottunk munkahelyteremtő beruházásokat, amelyek finanszírozásához hiteleket vettünk fel – hívta fel a figyelmet a kormánypárti településvezető.