A konkurens oltóanyag elleni negatív kampány piacszerzési célra történő alkalmazására példaként említették Új-Zéland esetét. Jacinda Ardern, a szigetország miniszterelnöke március elején jelentette be, hogy a korábbi tervektől eltérően csak a Pfizer és a BioNTech gyógyszergyártó cégek közös fejlesztésű vakcinájával fognak oltani az országban. Ezért Új-Zéland tízmillió adag Pfizer-vakcinát vásárolt.
Az is különös, hogy bár a Reuters áprilisban arról írt, hogy
az Európai Bizottság nem hosszabbította meg az AstraZenecával és a Johnson & Johnsonnal kötött szerződéseket, amelyek az év végén járnának le, az Európai Unió bankja 2020 júniusában százmillió eurós megállapodást írt alá a mainzi székhelyű BioNTechhel,
míg a délnyugat-németországi Tübingenben található CureVac júliusban 75 millió eurós hitelt kapott. Anna Lynch, az Európai Beruházási Bank élettudományi szakértője azt a magyarázatot adta a két német gyógyszercég támogatására, hogy „az mRNS-alapú vakcinák sokoldalúak, mivel gyorsan tudnak alkalmazkodni a vírus mutációihoz. A CureVac és a BioNTech vakcinái szükség esetén heteken belül módosíthatók egy mutálódott vírus célbavételére”.
A háttérben meghúzódó üzleti szálakra az egészségügyi szakmai szervezetek képviselői közül is egyre többen hívják fel a figyelmet.
Így Germán Velásquez, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi közegészségügyi, innovációs és szellemi tulajdonjogi titkárságának az igazgatója egy cikkében úgy vélekedett, hogy a gyógyszeripar az 1990-es évektől kezdve a spekulatív kapitalizmus felé fordult az azonnali, közvetlen profitot keresve.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!