A gyermeknek a férfi és a nő életközössége biztosít harmonikus életet

A digitális munkarend bevezetésével a gyermekeknek lehetőségük nyílt arra, hogy más jellegű tapasztalatokra is szert tegyenek – mutatott rá Uzsalyné Pécsi Rita. Az ismert neveléskutató a Magyar Nemzet kérdésére hangsúlyozta: tévedés azt hinni, hogy ezeknek a készségeknek az elsajátítása értéktelen lenne, inkább egy másirányú tanulási módszernek tekinthető, amelyekkel adós az oktatási rendszer. A szakember a médiában zajló #acsaládazcsalád elnevezésű kampányra reagálva kijelentette: a gyermekeknek joguk van a harmonikus életre, amit a férfi és a nő életközössége képes a számukra legjobban biztosítani.

Egy ilyen családtípus létrehozása rendkívül nagy felelősséggel jár Forrás: Shutterstock

– A védelmi intézkedések következtében most végre egy másféle tapasztalatszerzésre is lehetősége van a gyermekeknek, amely által kiderül, hogy nem csak az iskolapadban lehet hasznos dolgokat tanulni – válaszolta a Magyar Nemzet kérdésére Uzsalyné Pécsi Rita.

Az ismert neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense a korlátozó intézkedések előnyeire rámutatva elmondta, hogy

a koronavírus-járvány miatt jelenleg más világban élünk, ezért meg kell nézni, hogy ebben a helyzetben milyen lehetőségek rejlenek.

A „képes vagyok rá” tapasztalata

Elmondása szerint a különböző oktatási intézményekben töltött idő miatt korábban szűkre szabottak voltak a gyermekek lehetőségei, így kevesebb időt tudtak a családjukkal tölteni. Viszont a tantermen kívüli, digitális munkarend bevezetése lehetőséget adott arra, hogy a szülők a közös munkába, a családi életbe való részvételbe vagy éppen az alkotásba – legyen az kötés, horgolás, főzés vagy kertészkedés – is bevonják a gyermekeket.

A szakember leszögezte: tévedés azt hinni, hogy ezeknek a készségeknek az elsajátítása értéktelen lenne, inkább egy más irányú tanulási módszernek tekinthető,

hozzátéve, hogy az ilyen jellegű tapasztalatokkal adós a magyar oktatási rendszer, pedig ez minden kutatás szerint legalább olyan fontos érték, mintha nagyobb léptékben haladna a szorzótáblával a gyermek.

– A XXI. század vezető készségei ugyanis az együttműködés, a kitartás, a fantázia, a rugalmasság, és ezeket nem megértéssel, hanem csak sok valós tapasztalattal fejleszthetjük! A hatékony stressztűrés kompetenciái pedig – folytatta – az elköteleződés, tehát szenvedélyesen csinálni valamit, a kontrollérzés, azaz a „képes vagyok rá” tapasztalata és a szembenézés, amivel kihívásnak és nem megoldhatatlan problémának látom a helyzetet. Mindezeket a fenti, egyszerűnek tartott tevékenységek kiválóan fejlesztik, szemben az online tesztekkel – magyarázta a neveléskutató.

Az örvényhatás nem szűnt meg

Mivel a pandémia hatására ugrásszerűen megnövekedett az okoseszközök használatának az aránya, ezért az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense felhívta a figyelmet, hogy az örvény beszívó hatása nem szűnt meg attól, hogy nem csak szórakozásra használják a „kütyüket”. Ebben a helyzetben nagyon tudatosan kell beosztani a különböző infokommunikációs eszközök előtt töltött időt, valamint meg kell tanulni kikapcsolni is, ami nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is nagy kihívásnak bizonyul.

A szakember hangsúlyozta: a számítógépek, táblagépek vagy okostelefonok folyamatos használata nagyon megterheli az idegrendszert, ami akár súlyos egészségügyi problémákat is előidézhet.

Elmondása szerint ebben a helyzetben a tanároknak is ügyelniük kell arra, hogy semmiképpen ne olyan házi feladatokat adjanak a diákoknak, amelyek a napi hat-nyolc, számítógép előtt töltött óra után arra ösztönzi, netalán kötelezi őket, hogy további két-három órát töltsenek a gépek előtt.

A szakember szerint a gyermekeknek nagy szükségük van arra, hogy érezzék: hasznos tevékenységet végeznek

A gyermek érdeke mindenek fölött!

Lapunk kérdésére az ismert neveléskutató a homoszexuális párok gyerekvállalási jogáért indított, #acsaládazcsalád elnevezésű kampányra is reagált. Uzsalyné Pécsi Rita kijelentette:

nem a szülők vagy az azonos nemű párok, hanem a gyermekek érdeke áll mindenek fölött. Nekik van joguk elsősorban biztonságot jelentő, harmonikus életre, amit a férfi és a nő életközössége képes számukra legjobban biztosítani,

sajnos a statisztikák szerint viszont az egynemű párok igen rövid ideig élnek együtt. Véleménye szerint további erős csúsztatás azt állítani, hogy egyes emberek „összeállása” családot alkothat, hiszen még a komoly mélységet és elkötelezettséget megközelítő kapcsolatokra is (például egy szerzetesközösség vagy munkaközösség) maximum azt mondhatjuk, hogy „olyanok, mint egy család”.

A szakember továbbá rámutatott: ha nem emeljük fel az eszményt, hogy milyen is az a család, ami felé törekszünk, akkor sosem tudjuk megközelíteni vagy megvalósítani azt. Arra is kitért, miszerint az azonos nemű párokhoz képest az egyedülálló szülők esete azért tekinthető természetesebbnek, mivel ők a klasszikus családeszmény megvalósítására törekednek, és igyekeznek olyan férfi vagy női mintát találni, akivel azonosulni tud a gyermek, mert

a nemi identitásának a megszilárdulásához is mindenképpen szükséges, hogy egy megközelíthető és szerethető apa és egy anya életszövetsége vegye körül.

Szintén sokszor hallani – folytatta – miszerint jobb a gyermeknek, ha azonos nemű párok nevelik fel, mintha egy intézetben, vagy olyan közegben nőne fel, ahol folyamatosan bántalmazzák. A szakember szerint ez viszont szintén egy durva csúsztatás, hangsúlyozva, hogy nem fair a kedvezőbb és a kedvezőtlenebb környezetet összehasonlítani. Bár igaz – fűzte hozzá –, hogy a gyermek ez esetben az azonos nemű pároktól is több odafigyelést kaphat, mintha bántalmaznák, viszont a személyiségfejlődésére nézve – mivel az anya és az apa egységét és egymáshoz való viszonyulását nem tudja átélni – számos problémát vethet fel.

Uzsalyné Pécsi Rita végül rámutatott, hogy

nagyon elenyésző (mindössze egy tízezrelék!) azoknak az egy háztartásban élő azonos nemű pároknak a száma, akik gyermeket nevelnek Magyarországon, mégis hihetetlen hangos és erőszakos kampányt folytatnak a médiában.

– Ugyanakkor a természetes és hagyományos értékrend ragyogtatása miért nem kap arányait megillető vagy legalább megközelítő figyelmet? – zárta szavait.