Az elmúlt hetven év alatt minden program elbukott a megméretésen, mígnem 2014-ben egy Eugene Goodsman név alatt futó alkalmazás sikeresen elhitette magáról, hogy „ő” egy 13 esztendős fiú. Ezzel új fejezetet nyitott a számítástechnika és különösen a chatbotok történetében.
Magát a chatbot – a bot a robot rövidítése – kifejezést egyébként elsőként ChatterBot, tehát csevegőrobot formában 1994-ben használták. Tágabban értelmezve a kifejezést, chatbotnak nevezhetjük a digitális asszisztenseket, így az Apple által 2011-ben bemutatott Sirit és a Microsoft pár évvel később érkező Cortanáját, „akik” írásban vagy szóban feltett kérdéseinkre megmondják, mikor lesz a következő találkozónk, hol van a legközelebbi pizzéria, és még vicceket is tudnak.

A chatbotokban rejlő lehetőséget széles körben a kereskedelmi vállalkozások próbálták először kiaknázni: automatizálták ügyfélszolgálataikat. A vásárlók így egyszerűbb kérdéseiket bármikor feltehetik, és azonnal választ is kaphatnak rá egy algoritmustól. A technológia azonban hamar túllépett ezen, mára akár a teljes vásárlási folyamatot – a termék kiválasztásától a megrendelés leadásán át a fizetésig – elintézhetjük egy robottal „beszélgetve”.
Az úgynevezett gépi tanulás és a big data, azaz a nagy mennyiségű adatok gyűjtése és elemzése a 2010-es évek közepétől kezdve még jobban kitágította a lehetőségeket.
A közösségi médiához kapcsolódó chatbotok rengeteg információhoz jutnak a vásárlókról. Az így keletkező „big data” elemzése pedig lehetővé teszi, hogy személyre szabott ajánlatokkal bombázzanak minket az automatizált kufárok.
A robot másik haszna, hogy azonos időben képes megjelentetni egy reklámot a Twitter-, Instagram- és Facebook-oldalakon, sőt nemcsak posztolni, de a bejegyzéseket kommentálni is képes.
Ezek után nem csoda, hogy a politika is felfedezte magának a chatbotokat.
Magyarországon elsőként Gyurcsány Ferenc alkalmazta Adámy Péter tanácsára.
A „Feri bot” hatásáról az újbaloldali Mérce egyik szerzője, Fényes Csongor szociológus utóbb így írt a blogján Chatbot, a jövő kampánytechnikája című bejegyzésében:
„Először azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki 20-as évei közepén jár, és mégis imádja az ötletet, hogy magával »Gyurcsány Ferenccel« chateljen. […] De tévedtem, ahogy körbenéztem, mindenhol Ferivel boldogan chatelő 20-asokat, sőt fiatalabbakat is láttam. […] Feri határozottan az életünk része lett.”
A chatbot egyik haszna tehát az, hogy különösen a fiatalabbaknak szórakoztató módon teremt közönséget a politikusokkal, akik ezáltal új szavazókat is elérhetnek, illetve a potenciális szavazókat „odaszoktathatják” az oldalukra.
Természetesen Gyurcsány Ferencnél minden tekintetben egyszerűbb embereket is képesek „eljátszani” ezek a szoftverek: dühös kisnyugdíjast, panaszkodó vállalkozót, „akik” negatív véleményekkel vagy akár álhírekkel árasztják el a politikai riválisok közösségimédia-felületeit, azt az érzetet keltve, mintha tömegek lennének elégedetlenek.
Az Imperva, egy kiberbiztonsággal foglalkozó nemzetközi cég felmérése szerint 2019-ben az internetes forgalom 62,8 százalékát bonyolították emberek, 13,1 százalékát „jó botok”, tehát például automatizált ügyfélszolgálatok, és 24,1 százalékát „rossz botok”, azaz kamuprofilok mögé bújtatott gyalázkodó vagy álhíreket terjesztő gépek.