Az elmúlt hetven év alatt minden program elbukott a megméretésen, mígnem 2014-ben egy Eugene Goodsman név alatt futó alkalmazás sikeresen elhitette magáról, hogy „ő” egy 13 esztendős fiú. Ezzel új fejezetet nyitott a számítástechnika és különösen a chatbotok történetében.
Magát a chatbot – a bot a robot rövidítése – kifejezést egyébként elsőként ChatterBot, tehát csevegőrobot formában 1994-ben használták. Tágabban értelmezve a kifejezést, chatbotnak nevezhetjük a digitális asszisztenseket, így az Apple által 2011-ben bemutatott Sirit és a Microsoft pár évvel később érkező Cortanáját, „akik” írásban vagy szóban feltett kérdéseinkre megmondják, mikor lesz a következő találkozónk, hol van a legközelebbi pizzéria, és még vicceket is tudnak.

A chatbotokban rejlő lehetőséget széles körben a kereskedelmi vállalkozások próbálták először kiaknázni: automatizálták ügyfélszolgálataikat. A vásárlók így egyszerűbb kérdéseiket bármikor feltehetik, és azonnal választ is kaphatnak rá egy algoritmustól. A technológia azonban hamar túllépett ezen, mára akár a teljes vásárlási folyamatot – a termék kiválasztásától a megrendelés leadásán át a fizetésig – elintézhetjük egy robottal „beszélgetve”.
Az úgynevezett gépi tanulás és a big data, azaz a nagy mennyiségű adatok gyűjtése és elemzése a 2010-es évek közepétől kezdve még jobban kitágította a lehetőségeket.
A közösségi médiához kapcsolódó chatbotok rengeteg információhoz jutnak a vásárlókról. Az így keletkező „big data” elemzése pedig lehetővé teszi, hogy személyre szabott ajánlatokkal bombázzanak minket az automatizált kufárok.
A robot másik haszna, hogy azonos időben képes megjelentetni egy reklámot a Twitter-, Instagram- és Facebook-oldalakon, sőt nemcsak posztolni, de a bejegyzéseket kommentálni is képes.
Ezek után nem csoda, hogy a politika is felfedezte magának a chatbotokat.
Magyarországon elsőként Gyurcsány Ferenc alkalmazta Adámy Péter tanácsára.
A „Feri bot” hatásáról az újbaloldali Mérce egyik szerzője, Fényes Csongor szociológus utóbb így írt a blogján Chatbot, a jövő kampánytechnikája című bejegyzésében:
„Először azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki 20-as évei közepén jár, és mégis imádja az ötletet, hogy magával »Gyurcsány Ferenccel« chateljen. […] De tévedtem, ahogy körbenéztem, mindenhol Ferivel boldogan chatelő 20-asokat, sőt fiatalabbakat is láttam. […] Feri határozottan az életünk része lett.”
A chatbot egyik haszna tehát az, hogy különösen a fiatalabbaknak szórakoztató módon teremt közönséget a politikusokkal, akik ezáltal új szavazókat is elérhetnek, illetve a potenciális szavazókat „odaszoktathatják” az oldalukra.
Természetesen Gyurcsány Ferencnél minden tekintetben egyszerűbb embereket is képesek „eljátszani” ezek a szoftverek: dühös kisnyugdíjast, panaszkodó vállalkozót, „akik” negatív véleményekkel vagy akár álhírekkel árasztják el a politikai riválisok közösségimédia-felületeit, azt az érzetet keltve, mintha tömegek lennének elégedetlenek.
Az Imperva, egy kiberbiztonsággal foglalkozó nemzetközi cég felmérése szerint 2019-ben az internetes forgalom 62,8 százalékát bonyolították emberek, 13,1 százalékát „jó botok”, tehát például automatizált ügyfélszolgálatok, és 24,1 százalékát „rossz botok”, azaz kamuprofilok mögé bújtatott gyalázkodó vagy álhíreket terjesztő gépek.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!