De ki is valójában Budapest főtájépítésze?

Budapestnek 1949-ig volt főtájépítésze, utána több évtized kihagyás következett. Ez azért jó, mert így senki sem tudja, valójában mi is volna a dolga egy ilyen szakembernek. Bardóczi Sándor, a főváros új főtájépítésze például úgy ért mindenhez is, hogy valódi tudományos munkásságára alig találni bizonyítékot.

Nemigen tudni, hogyan építette tudományos munkásságát Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze 1998-as diplomázásától 2012-ig, amikor a médiaszereplések között már szakmai díjat is kapott: az Ezüst Ácsceruza díjat, amelyet 2010-ben alapított a Honi Művészetért Alapítvány. A díjátadásról szóló cikk szerzője így ír Bardócziról: „Mindemellett fáradhatatlanul ír, ír, ír és ír. 2005-től napjainkig 156 önálló publikációja jelent meg csak az Építészfórumon, és több mint 800 hozzászólása, melyek többsége nem egyszerű, rövid bejegyzés, hanem ugyanolyan szakmai igénnyel megírt gondolatfüzér, mint amely szakmai igényesség jellemzi célzott publikációit. Vitatkozik, érvel, szakszerű, mégis alázatos és közérthető. Nem megmondó, hanem gondolkodó, összefüggéseket kereső és meglátó ember és szakember”.

Bardóczi Sándor
Fotó: Facebook

E méltatásban még nincs szó tudományos munkásságról, de meglepő, hogy az Építészfórumon közzétett cikkek, posztok mellett az internetes hozzászólásokat is a pálya részének tekinti, ez nem jellemző egyetlen szakmánál, tudománynál sem.

Két adatot igyekeztünk felkutatni digitális úton: Bardóczi Sándor szakmai életrajzát és tudományos publikációit. Egyikhez sem találtunk valódi nyomot. A főtájépítészről, mint említettük, 2012 óta cikkeznek, de a méltatások kevés konkrétumot tartalmaznak. Tudjuk például, hogy 1998-ban diplomázott tájépítő mérnökként, de egyetlen publikáció sem közli, hol. Tudomásunk szerint ebben az időszakban még csak a kertészeti egyetemen folyt ilyen képzés, nehezen érthető, hogy az ismert intézményt miért nem említik név szerint. A másik ismert tény, hogy Bardóczi a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes docense.

Egy egyetemi státusz előfeltétele, feltételezzük, valamilyen tudományos előélet: konferenciák, viták, felszólalások és publikációk. Tény, hogy Bardóczi rengeteget ír: véleménycikkeket, illetve ismeretterjesztő írásokat az interneten. Nyomtatott munkát kettőt találtunk: a 2012-ben megjelent Mit tehet a tájépítészet az élhető településért? című, hatvanoldalas füzetecskét a Magyar Tájépítészek Szövetsége kiadásában, illetve a Varázshegy című, 39 oldalas művet, amely az állatkert műszikláit mutatja be az építész szemével – ezt a témát az Építészfórumon is körüljárta a szerző. Néhány szakcikket találtunk az Építészfórumon is – például a Duna-régió stratégiáról –, de a fellelt cikkek jó része valójában kormányzati projektek kritikája.