– Nagyon is tudatos, és egy évtized elteltével talán meg is változott már a vélekedés ezzel kapcsolatban. A gyermekvállalás a legszemélyesebb közügy, amelyet támogatni, nem pedig segélyezni kell. Korábban ezt abszolút magánügynek tartották, úgy voltak vele, hogy ha valaki emiatt rászorul a segítségre, akkor esetleg kaphat segélyt, de egyébként magánügy, ki mennyi gyereket vállal, boldoguljon, ahogy tud. Ehhez képest a mostani kormányzat már 2010-ben kimondta, hogy a gyermekvállalás nem jelenthet szegénységi kockázatot, sőt a miniszterelnök kijelentette, hogy aki gyermeket vállal, az járjon anyagilag jobban, mint hogyha nem vállalt volna gyermeket. Éles paradigmaváltás volt a 2010 előtti időkhöz képest a gyermekvállalás és a munkavállalás szoros összekapcsolódása, hiszen a családtámogatások jelentős része munkához, biztosítási jogviszonyhoz kötött. Ennek az az oka, hogy egy család anyagi biztonsága elsősorban munkajövedelemmel, nem segélyekkel tartható fenn. Gyermeket vállalni nem egy rászorultsági helyzet, hanem egy elismerendő életforma, hiszen a gyermekek jelentik nemzetünk megmaradását, ezért a gyermekvállalás és -nevelés ma már olyan közügynek is tekinthető, amelyet a kormányzat már több mint egy évtizede aktívan és kiszámíthatóan támogat.