Elhunyt Furkó Kálmán nyugállományú ezredes

A Magyar Honvédség és a hazai harcművészeti élet egyik ikonikus alakja hetvennégy éves korában tért vissza Teremtőjéhez.

Hetvennégy éves korában elhunyt Furkó Kálmán nyugállományú ezredes, aki mind a Magyar Honvédségen belül, mind a magyar harcművészeti életben felbecsülhetetlen jelentőségű örökséget hagyott maga után – közölte a Honvédelmi Minisztérium.

Furkó Kálmán 1947. január 2-án született Nyírbátorban. Tehetséges, sportszerető gyermekként a Testnevelési Főiskolára (TF) készült. Minden álma volt, hogy olimpiai bajnok súlylökő lesz. Amikor 1961-ben Budapestre, a vasútgépészeti technikumba került, életét már erősen meghatározta a sport. Érettségit követően jelentkezett a Testnevelési Főiskolára, azonban első alkalommal nem vették fel, így az Északi Járműjavítóban technikusként dolgozott. Nem adta fel, továbbra is készült az újabb felvételire, mellette pedig atlétikai edzésekre járt. Másodjára úgy vették fel a Testnevelési Főiskolára, hogy előtte el kellett mennie tizenegy hónap katonai szolgálatra, az egri felderítő-zászlóaljhoz. Itt találkozott először a közelharccal, ami óriási hatással volt rá, de ekkor még mindig az atlétikában képzelte el jövőjét. A főiskolán dr. Galla Ferenc oktatta a dzsúdót és a birkózást, aki bevezette a test test elleni küzdelem rejtelmeibe, de az áttörést 1972-ben egy főiskolai karatebemutató hozta el a számára.

A dzsúdó- és karateedzéseken tapasztaltaknak köszönhetően olyan komplex szemléletre tett szert, ami hiánypótló volt az akkori sorkatonai kiképzésben.

Közben legendás katonai pályája is alakulóban volt. Amikor 1971-ben végzett a TF-en, szeretett volna a szolnoki felderítő-zászlóaljhoz kerülni, de végül Vácra küldték el. Szíve mélyén viszont Szolnokra vágyott, ami hamarosan teljesült is. A következő években felderítőkatonák ezreit tanította az önvédelem fortélyaira,

a magyarországi kyokushin karate egyik alapítójaként pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a stílus nemcsak megvetette a lábát hazánkban, hanem a legnépszerűbb távol-keleti harcművészeti ággá fejlődött. A haderőben évtizedeken át az ő szellemisége dominálta a közelharckiképzést, a jelenlegi rendszer is sokban merít örökségéből.

Elszántságának és kitartásának köszönhetően 1976-tól már nemzetközi karateversenyeken is részt vett. 1977. október 24-én alapította meg Szolnoki LTE néven saját klubját. Mesterként válogatott versenyzők sorát nevelte évtizedeken keresztül. Hosszú ideig volt a Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnöke, a Magyar Karate Szakszövetség alelnöke és a Magyar Fullcontact Karate Szervezet elnöke, emellett az Európai és a WKO Világszervezet övvizsgabizottságának is tagja volt.

Élete során számos sport- és állami kitüntetésben részesült, ezek közül is kiemelkedett, amikor 2016-ban

a honvédelmi miniszter Hazai Samu-életműdíjat adományozott részére.

2017-ben, a Kazahsztánban megrendezett világbajnokságon a nyolcadik mesterfokozatot is neki ítélték.