Nem csoda, hogy Kisoroszi szigetcsúcsa tömegeket vonz. A Dunakanyar szigetén épült falu, amely a folyam és a kétoldalt emelkedő hegyek látványát nyújtja, már magában csodálatos látvány, az árnyas fáktól ölelt homokpados szigetcsúcs pedig álomhely a felüdülni vágyók számára. Látogatják is a helyet, amely mostanáig természetes strandként és nomád kempingként működött, a mérések szerint havonta több ezer látogató fordul meg itt.
Molnár Csaba, a település polgármestere 2018 óta tervezi az önkormányzati tulajdonú terület turisztikai célú fejlesztését, ami összhangban áll azzal, hogy a kormány 2017 augusztusában a Dunakanyart kiemeltté tette az ilyen célú fejlesztések sorában. A polgármester novemberben testületi ülésen, december elején pedig falugyűlésen jelentette be, hogy tárgyal a Magyar Turisztikai ügynökséggel, és ismertetett is egy vázlatos koncepciót a projektről. A Kisoroszi Lakosoknak Facebook-csoport bejegyzése szerint ezután következett volna a véleményezés időszaka, de a 2019. január 15-i határidő után a beküldött vélemények jó részére nem érkezett érdemi válasz. Ezután felgyorsultak az események: a polgármester februárban sajtótájékoztatót tartott a tervekről, március 1-jén a képviselő-testülettől teljes körű felhatalmazást kapott arra, hogy eljárjon a projekttel kapcsolatban, március 21-én pedig már azt jelentette be, hogy az MTÜ/Kisfaludy 2030 Zrt. 300 millió forint támogatást ítélt meg Kisoroszinak strandfejlesztésre.
Szerettük volna, ha Molnár Csaba maga mondja el, milyen szempontok alapján állították össze a beruházás tervét, de ő nem nyilatkozott, ezért arra a részletes megvalósíthatósági tanulmányra (rmt) kell hagyatkoznunk, amelyet ő mutatott be lakossági tájékoztatón 2019 áprilisában.
Eszerint Kisoroszi terhelése a növekvő számú turista miatt megnőtt, az autóforgalom, a szemetelés gondot okoz. A fejlesztés, amely magába foglalja a fürdőzés keretrendszerének kialakítását, parkolók létesítését, a forgalmi rend kialakítását, az illemhelyek számának emelését, az rmt alkotója szerint rendet teremthet, növelheti a helyben élők életminőségét és hozzájárulhat a természetvédelmi értékek növeléséhez.
A Magyar Nemzetnek név nélkül nyilatkozó helyi lakosok attól tartanak, hogy ennek éppen az ellenkezője történik majd, és véleményük egybecseng azokéval, akik a már említett közösségi oldalon fejtik ki a véleményüket.
A legtöbben úgy vélik, hogy ha a fejlesztés rendezettebbé teszi is a helyi látogatási rendet, egyben ajtót nyit a tömegturizmusnak, és elviselhetetlenné teszi az idelátogatók számát. Az egyik vitatott pont az aszfaltút építése a szigetcsúcsig. A vélekedők egy része szerint ez épphogy még több autó érkezését előlegezi meg, mások viszont egyetértenek az rmt-ben felvetett gondolattal, mivel – ahogy írják – az autók nyomán felszálló por sokszor elviselhetetlenné teszi az életet az itt lakók számára. Akad, aki más megoldást tartana megfelelőnek. „Nem mellesleg ha a település elején lenne egy közparkoló, ahol az idegenek nagyon! olcsón, akár ingyen is parkolhatnak, ha a településen a parkolódíj állna nekik ellen, akkor az az útprobléma nem lenne… de ez nem jó, mint kiderült itt. Itt semmi nem jó” – írja egyikük, míg egy másik posztoló véleménye ez: „fákat kellene ültetni az út mindkét oldalára, sokkal kellemesebb lenne, mint a tűző napon való séta. Ezt egyébként az aszfaltút esetében is meg kellene tenni.”
A projektet ellenzők aggályosnak tartanak több formai megoldást is a projekt körül. A Kisoroszi Lakosoknak hozzászólója kifogásolja például, hogy az rmt véleményezésére két hét állt rendelkezésre, majd a határidő után két nappal esedékes testületi ülésen a polgármester érdemi indoklás nélkül levette a napirendről az összes fejlesztéssel kapcsolatos pontot. A helyi közéletben aktív, 2019-ben képviselői posztra is pályázó Verő György a tavalyi vitában az alábbiakat posztolta ezzel kapcsolatban:
Tavaly többen felhívtuk a figyelmet a Vona Márton által készített rmt alacsony színvonalára, súlyos hiányosságaira, ellentmondásaira, félreértéseire, átgondolatlanságaira. Többször kértük az egész koncepció újragondolását a faluközösség bevonásával. Az írásbeli észrevételek visszhangtalanok maradtak, Molnár Csaba a testület utólagos (!) szavazásával benyújtotta az rmt-t a projektet finanszírozó Kisfaludy 2030 Zrt.-nek. Tehát nemcsak egyszeri botlásról van szó, hanem a kezdetektől fogva ez az alacsony színvonal jellemzi az egész 300-400 milliós projektet, és ez bosszulta meg most magát, ez nem állta ki most a jogszerűség próbáját.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozók – összhangban a Facebookon posztolókkal – azt sem értik, miként lehetséges, hogy tavaly augusztus 12-én „a hatóság megszüntette a szigetcsúcsra vezető út burkolásának környezetvédelmi engedélyezési eljárását, miután az önkormányzat alvállalkozója kétszeri hiánypótlással sem nyújtott be jogszabályoknak megfelelő dokumentációkat”, aztán bő két héttel később, szeptember 1-jén mégis megszületett a határozat, amely szerint „a burkolt út építésének jelentős környezeti hatása nincs, környezeti hatástanulmányi eljárás lefolytatása nem szükséges”. A nyilatkozók még inkább meglepőnek tartják, hogy az első határozat az önkormányzat és a kormányhivatal honlapjáról is eltűnt.
Kérdés tehát akad bőven, de végül is az engedélyeztetés megtörtént. Információnk szerint a kivitelező augusztus 23-án vette át a területet.
