A Klebelsberg Központ elnöke szerint érdekesebb, vonzóbb lesz a megújuló tanárképzés
Hajnal Gabriella: Nagyon bízom benne, hogy végre visszaáll a rend
2022-től sokkal gyakorlatiasabbá és vonzóbbá válik a tanárképzés, a hallgatók már a tanulmányaik kezdetétől fogva minden tanévben kötelezően a terepen lesznek, és alaposabban felkészítik őket az infokommunikációs eszközök oktatásban való használatára – árulta el lapunknak az átalakítás formálódó részleteit Hajnal Gabriella. A Klebelsberg Központ elnöke az interjúban beszélt az online oktatás sikereiről és nehézségeiről, a közelmúlt soha nem látott mértékű iskolafejlesztéseiről, de szóba került az is, miért sántít a baloldal fenyegető tanárhiányról szóló vádaskodása.
– Tavaly is az volt a kérésünk az intézményektől, hogy szeptemberben mindenhol mérjék fel, hol tartanak, sikerült-e megfelelő ütemben haladni, és ha szükséges, akkor helyezzenek a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt az ismétlésre, felzárkóztatásra. Ez most sem lesz másként, sőt már a tanév utolsó heteit is inkább a hiányosságok pótlásával töltötték, mintsem számonkéréssel. Az általános iskolásoknál egyébként várhatóan kevesebb lesz a lemaradás, mint tavaly, hiszen ezúttal mindössze öt hét volt a digitális átállás, ennyit azért be lehet hozni. A tankönyvek egy része is elérhető digitális formában, persze a személyes jelenlétet semmi nem pótolja. Tény, hogy az online térben jóval nehezebb fenntartani a figyelmet, mint a tanteremben, magam is tapasztaltam, hogy sokszor nem könnyű ellenőrizni, tényleg ott vannak-e a gyerekek a gép előtt, vagy csak bejelentkeztek az órára, és közben mással foglalkoznak. Az érettségik azonban jól mentek, nem volt semmi panasz a vizsgákkal kapcsolatban, és az eredmények is jobbak lettek a tavalyinál, illetve a két tanévvel ezelőttinél.
– Nem érzékeltünk olyasmit, hogy a járvány miatt bárki is elhagyta volna a pályát, sőt tavaly még több tanárunk és óraadónk volt, mint korábban. Ehhez hozzátartozik, hogy kis létszámú iskolákat is működtetünk, amelyekben alacsony létszámú osztályok vannak, valamint a nagyobb intézményekben is egyre jellemzőbb gyakorlat, hogy a pedagógusok csoportbontásban tanítanak, ezért tanulószám arányában egyre több tanárra van szükség. Ami az ellenzéki sajtóban előszeretettel emlegetett tanárhiányt illeti, hadd mondjak egy beszédes példát: hiába írják le az üres álláshelyekre hivatkozva, hogy szerintük kétezernél is több helyen hiányzik a kémiatanár, ez az adat nem fedi a valóságot, mivel egyszerűen nem kell minden iskolába külön kémiatanár. Különösen az alacsony diáklétszámú intézmények esetében igaz ez, ahol évfolyamonként egy-egy osztály van csak, és így négy-öt iskola tudja párhuzamosan megadni egyetlen kémiatanárnak a teljes álláshoz szükséges óraszámot. Ilyen esetekben tehát az a legfontosabb feladat, hogy biztosítsuk a szakos ellátottságot, akkor is, ha esetleg az adott kisebb iskolában nincs saját állományban egy-egy szaktanár.