Az egyik migránsfrontvonalon járt a Magyar Nemzet tudósítója és fotósa. Ásotthalom, Mórahalom, Röszke – három, egymáshoz szervesen kapcsolódó település a szerb–magyar határon, a Duna és a Tisza között.
Az embercsempészek a Vajdaságban, Szabadkán, Palicson, Ludasban, Bácsszőlősön várakozó illegális bevándorlókat szervezik tíz-tizenöt fős csoportokba.
Ezután a szerb telefonszolgáltató tornyára hangolt okostelefont nyomva a migránsok kezébe szélnek eresztik őket gyalog. Mehetnek neki a műszaki határzárnak, a GPS-koordinátákkal kijelölt útvonalakon. Általában a palicsi erdőkből, elhagyott tanyákból, kukoricaföldekről egyenesen az ásotthalmi térség tanyákat rejtő erdőségei felé tartanak. A műszaki határzárat rendszerint már sötétben érik el. A kettős kerítésrendszer szerb oldalánál, a kerítés közelében bújnak meg a növényzetben, várakozva a két kerítés közötti úton autókkal járőröző magyar rendőrökre, katonákra. Megvárják, míg a járőr megfordul és indul visszafelé, majd amikor eltűnik a terepjáró, előkerülnek a több méteres, vadonatúj alumínium létrák.
Odaát hiánycikk az alumínium létra. Már Szabadkán sincs. Felvásárolták az embercsempészek.
Csakúgy, mint a drótvágó ollókat. Amint elment a járőr, odatámasztják a kerítésnek és már szaladnak is fel rajta, hogy leugorjanak a két kerítés közé. Már az is gyakori, hogy kettős létrát hoznak, amivel aztán mindkét kerítést leküzdik. A szerb oldalon maradó létrákat az embercsempészek összeszedik és viszik hátra, hogy eladják az újabb csoportoknak – sorolja Pőcze Levente, az Ásotthalmi Polgárőr-egyesület elnöke. Ő több mint negyven évig az ásotthalmi térség hivatásos erdésze volt. Minden fához, csalitoshoz, zárt erdőséghez személyes köze van, némi túlzással ismer minden fűszálat. Egy határrendész mondta róla és a többi határvédelmi polgárőrről, hogy nélkülük szinte lehetetlen dolguk volna a műszaki határzárat felügyelő határrendészeknek, rendőröknek és katonáknak.
A polgárőrök úgy ismerik a terepet, mint a tenyerüket. Ha nem volnának, az idevezényelt egyenruhások lépni sem tudnának.
– Mi, akik itt élünk, ide születtünk, egy-egy szóból megértjük egymást, hogy most éppen hova kell menni a terepen, hogy elálljuk az illegális migránsok útját, a terepismeret hiányában mondjuk egy borsodi rendőrtől ezt nem is lehet elvárni.
Mi tudjuk, merre keressük az erdőkben, elhagyott tanyákon megbúvókat, amint megmozdulnak, nyomon követjük őket, folyamatosan adva az információt, merre tartanak, a fegyveres egyenruhások pedig elfogják őket
– mondja természetes arckifejezéssel, szinte rezzenéstelenül a nyugdíjas kerületvezető erdész. Ő tavaly egyébként az év polgárőre lett és Ásotthalom önkormányzatának közbiztonsági tanácsnoka. A Délmagyar így írt róla: „A pákozdi születésű férfi 1976-ban költözött családjával Ásotthalomra. A település döntéshozó testületének munkájába tanácstagként 1978-ban kapcsolódott be, a mai napig önkormányzati képviselő. Úgy fogalmazott, polgármesterségen kívül már minden tisztséget betöltött a testületben, most is bizottsági tag és elnök. Kapcsolata a polgárőrséggel 1997-ben kezdődött, amikor a lakossági igényre válaszolva az akkori polgármestere felkérte, hogy alapítsa meg a helyi egyesületet. Később beválasztották az Országos Polgárőrszövetség felügyelőbizottságába és a Csongrád Megyei Polgárőrszövetség elnökhelyettese is. Irányítása alatt az egyesület az országosan adható legmagasabb kitüntetést kapta meg 2017-ben.”
