Mise lovári nyelven Lovári nyelvű szentmise és közösségek szentségimádása is szerepelt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tegnapi programjában. A Hungexpón a reggeli ima után John Onaiyekan nigériai bíboros tartott katekézist, ezt Mary Healy amerikai teológus, a Pápai Biblikus Bizottság tagjának tanúságtétele követte.
A szentmisén liturgikus keretek között első alkalommal hangzott el a lovári nyelvű mise.
A Le Devleske (Istennek) című, a szentmise állandó, a hívek által énekelt részeit tartalmazó zenemű létrejöttét Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek felkérésére Lakatos György hegedűművész koordinálta, a zeneszerző Oláh Patrik Gergő.
– Nem tudom, sikeresen és hatékonyan képviselem-e az evangelizáció ügyét, de minden erőmmel szolgálom Jézus Krisztust – jelentette ki a Magyar Nemzetnek a Brazíliából indult Katolikus Shalom Közösség alapítója, aki az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is tanúságot tett hitéről. Moysés Azevedo elmondta, hogy hagyományos katolikus családban nevelkedett, de gyermekkorában nem került elég közel Istenhez.
– Talán 12-13 éves lehettem, amikor azt mondtam apámnak, nem akarok többet misére menni, mert olyan, mintha múzeumba járnék. Apám erre azt válaszolta, hogy amíg a mi házunkban laksz, és nálunk hajtod álomra a fejed, addig minden vasárnap eljössz a misére. Megharagudtam, úgy éreztem, hogy korlátozzák a szabadságomat, de engedelmeskedtem. Nagyon rossz kedvvel, de legközelebb is elmentem a templomba, a misére. Utóbb derült ki, hogy apám nagyon jót tett velem, mert ennek köszönhetően megmaradt egy kapocs, egy láthatatlan fonál Isten és köztem – emlékezett vissza.
TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL
Moysés Azevedo néhány évvel később megismert egy lányt, aki meghívta egy ifjúsági találkozóra a templomba. Tiltakozott, de a lány kötötte az ebet a karóhoz, így mégiscsak elment. Ami ott történt vele, az maga volt a csoda, Moysés Azevedo úgy fogalmazott: ott érezte meg először Isten végtelen szeretetét az oltáriszentség előtt. – Azt éltem meg, hogy személyesen szeret engem Isten, amit rögtön meg is mondtam a lánynak, aki meghívott a templomba. Ő tágra nyílt szemmel azt válaszolta, hogy
Isten mindenkit szeret.
Én viszont az Úr személyes szeretetét éreztem, ami megváltoztatta az életemet, és a templom többé nem múzeum volt a számomra. Az a hely lett, ahol találkozhatok a boldogsággal, aki maga Jézus – hangsúlyozta. Hozzátette: ezután szerette volna ezt az élményt átadni más, szintén a boldogságot kereső embereknek, csak még nem tudta, hogyan tegye.
Már ez a Krisztussal való találkozás is nagy hatással volt a Katolikus Shalom Közösség későbbi alapítójára, de öt évvel később újabb életre szóló élménnyel gazdagodott. II. János Pál pápa 1980-ban Brazíliába látogatott, és a körzetének bíborosa megkérte Moysés Azevedót, hogy minden fiatal nevében adjon egy ajándékot a szentatyának.
KRISZTUSI KÜLDETÉS
Boldog voltam a lehetőségtől, de nem tudtam, mi legyen az ajándék, a bíboros is csak annyit mondott, hogy találjam ki.
Elkezdtem imádkozni, ezáltal megértettem: oda kell adnom az életemet, evangelizálnom kell a fiatalokat. Ez hihetetlen pillanat volt. Írtam egy levelet a pápának, és elhatároztam, hogy amikor átadom, mondok neki valamit olaszul. Ez azonban nem sikerült, mert nem tudtam megszólalni. Letérdeltem elé, belenéztem a szemébe, és megnémultam. Átadtam neki a levelet, és közben csak néztük egymást. A tekintete azt üzente, nincs szükség arra, hogy beszéljünk. Végül megáldott engem, megpaskolta az arcomat és átölelt. Akkor óriási kegyelemben részesültem, mert II. János Pál pápával találkozni önmagában nagy dolog volt, de nemcsak ő ölelt át, hanem rajta keresztül az egyház és Jézus Krisztus. Akkor küldetést kaptam – emelte ki.
Ezután az akkor alig húszéves fiatalember hosszasan gondolkodott, miként tehetne eleget a vállalásának. Akkor
jött az ötlet, hogy nyit egy pizzériát, ahová mindig szívesen járnak a fiatalok.
A dolog működött, mert jöttek a fiatalok, az időközben megalapított Katolikus Shalom Közösség tagjai pedig tanúságot tettek nekik Istenről. Azt találták ki, hogy a pizzáknak figyelemfelkeltő nevet adnak, például olyat, hogy Emmausz. S ha a vendégek rákérdeztek, hogy miért van ilyen neve egy pizzának, máris volt alapja a beszélgetésnek.
Sokszor ezek az eszmecserék a pizzéria mögötti kápolnában fejeződtek be, ahol ki volt helyezve az oltáriszentség. Ennek köszönhetően nagyon sok fiatal átélhette azt az élményt, mint amit tizenhat éves korában Moysés Azevedo, s a közösséghez mind többen csatlakoztak, akik maguk is tanúságtevőkké váltak. Volt, akiből pap lett, mások egyedülállóként felszentelt testvérré váltak, megint mások családostól vállalták a küldetést.
Ma a Katolikus Shalom Közösség körülbelül harminc országban, több mint száz helyen van jelen, így Budapesten is.
MEGMENTETT LELKEK
A kérdésre, hogy a vállalásával hány fiatal lelkét mentette meg az elmúlt évtizedekben, mosolyogva válaszolta: ez nem az ő érdeme, hanem Isten kegyelme, a Szentlélek munkálkodott és művelt csodákat. Megszámlálhatatlan fiatal tért meg, Moysés Azevedo példaként említette, hogy csak
az egyik brazil ötnapos evangelizációs programjukon naponta százezer fiatal fordul meg, ami a Jóisten kegyelmét bizonyítja.
Szavai szerint a titok annyi, hogy el kell menni a fiatalokhoz, és el kell nekik vinni az örömhírt.
A kongresszus tanúságtevője beszélt arról is, hogy ők a hitet annak idején Európától kapták, nagyon sok misszionárius érkezett hozzájuk. – Ezért adósok vagyunk. S ha vannak nálunk fiatalok, akik hajlandók felajánlani az életüket, miként tették korábban az európaiak értünk, akkor készek vagyunk segíteni.
Úgy gondolom, hogy a keresztény hit Európában nem halt meg, talán csak elaludt. Nagyon erős tanúságtevőkre van szüksége, hogy felébredjen.
A mostani fiataloknak elképesztően nagy szükségük van az evangelizációra – vélekedett Moysés Azevedo. Kitért arra is, hogy bár gyakran látják mosolyogni, néha azért ő is elkeseredik. Mint megjegyezte, nem optimista, de van reménye, ami a hit és a szeretet mellett a legfontosabb erény, de ezt sokszor elfelejtjük. – A reményem az, hogy a világtörténelem utolsó szava nem a halál, nem a gyűlölet, hanem az isteni irgalom lesz. Ezért vagyok a remény embere, még ha vannak is néha nehéz pillanatok az életben – mondta mosolyogva.
Mise lovári nyelven
Lovári nyelvű szentmise és közösségek szentségimádása is szerepelt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) tegnapi programjában. A Hungexpón a reggeli ima után John Onaiyekan nigériai bíboros tartott katekézist, ezt Mary Healy amerikai teológus, a Pápai Biblikus Bizottság tagjának tanúságtétele követte. A fél 12-kor kezdődött szentmisén liturgikus keretek között első alkalommal hangzott el a lovári nyelvű mise. A Le Devleske (Istennek) című, a szentmise állandó, a hívek által énekelt részeit tartalmazó zenemű létrejöttét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek felkérésére Lakatos György hegedűművész koordinálta, a zeneszerző Oláh Patrik Gergő.
