– Amikor megláttam az első híreket a Védett Társadalom Alapítványról, rögtön az jutott eszembe, hogy ez válasz lehet a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványra, s annak eszmeiségére.
– Tökéletesen jól látja, ám nem csak a Nyílt Társadalom Alapítványról van szó: egy jóval átfogóbb, összetettebb hálózat áll ezeknek az új szellemiséget elterjeszteni kívánó rendszereknek a hátterében. Ám ha nevesíteni akarjuk, akkor valóban célszerű azt mondani, hogy ez az Open Society Foundations, a Nyílt Társadalom Alapítványok rendszere. Egy olyan hálózat, amelynek irányítói hangzatos eszmék mögé rejtik valódi szándékukat. Látszólag a véleménynyilvánítás szabadságáért, az átláthatóságért, a felelős kormányzásért küzdenek, és olyan társadalmakért, amelyek elősegítik az igazságosságot és egyenlőséget. Valódi törekvésük azonban a határok elmosása fizikai, biológiai és morális értelemben. Meggyengült társadalmi struktúrák létrehozása, atomizált közösségek megteremtése, zavarkeltés, káoszteremtés. Mindez egy jól behatárolható szűk csoport hatalmi és pénzügyi érdekeit szolgálja. Összehangolt nemzetközi ténykedésük eredménye pedig a világ számos pontján visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezett. Ezt kívánjuk – ahol még lehetséges – megállítani.
– Mit lehet tudni az alapítvány létrejöttéről, annak körülményeiről?
– Körülbelül egy éve kezdtük el a közös gondolkodást. Végül megszületett az elhatározás, és arra a következtetésre jutottunk, tennünk kell a normális életért.
– Ez mit jelent?
– Korábban úgy gondoltuk: önmagában a hagyományos életvitel elegendő immunitást nyújt, védelmet ahhoz, hogy megkíméljen minket minden nem kívánt változástól. Olyan átalakulásoktól, amelyeket Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban vagy Kanadában elszenvedni kénytelen a társadalom. Szinte egyszerre fogalmazódott meg bennünk a felismerés, ha nem szabunk gátat a káros eszmeiség terjedésének saját közösségeinkben, ha az továbbra is akadálytalanul hódítja meg életünk újabb és újabb területeit, végképp elveszíthetjük cselekvőképességünket, ezzel veszélyeztetve a legkiszolgáltatottabbakat, gyermekeinket és az ő jövőjüket. Azt is meg kellett állapítanunk, hogy az NGO-k hálózata rendkívüli módon felülreprezentált a nyilvánosságban. Azok a marginális vélemények, amelyek nem képviselik a többség véleményét, elképzelését és világnézetét, túlságosan sok felületet foglalnak el, túlságosan sok ponton, pozícióban – nagyon is befolyásos pozícióban – vannak jelen. Éppen ezért mi most már nem csendes, hanem hangos – vagy hallható – többség kívánunk lenni, talán ez az elsődleges célkitűzésünk.
– Mit tudnak önök tenni a közösségek – a társadalmi normák a családok – elleni támadások özönében, milyen eszközökkel tudnak fellépni?
– Leginkább a példamutatással. Eddig külön-külön is így tettünk, de mostantól közösen az alapítvány égisze alatt a megszólalásainkkal, a munkánkkal a hagyományos értékekre érzékenyítünk. Azzal, hogy kiállunk a nyilvánosság elé, és beszélünk értékekről, erkölcsről, hagyományról és arról, hogy mi jó és mi nem jó. Ha úgy tetszik, abszolút értékekről és abszolút igazságról. Mi ugyanis azt valljuk, hogy ilyenek léteznek. Szeretnénk beszélni arról is, hogy védeni a hagyományos értékeket, családmodellt nem intolerancia, nem kirekesztés. Ahogy nem homofóbia ellenezni a gyermekek körében folytatott LMBTQ-propagandát. Puszta józanság, olyan erény, amelyre ma nagy szükség van. Megpróbáljuk hálózatba szervezni azokat a hazai és nemzetközi szervezeteket, amelyek hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Megmutatni azt, hogy mekkora is a normális, hagyományos értékekben gondolkodó civil szervezetek és emberek hálózata. Erről egy interaktív térkép is készül, melyet a közeljövőben az érdeklődők meg fognak találni honlapunkon.
– Miért fontos ennek a másik „hálónak” a megjelenítése?
– Eluralkodott rajtunk az elidegenedés érzése: mindenki, aki normálisan vagy a hagyományos értékek mentén gondolkozik, úgy érzi, hogy egyedül van. A többség ugyanis nem szereti, ha igaztalanul vádolják, ezért vagy csendben marad, vagy elvei ellenére változtat a véleményén, a hozzáállásán. Ez a legdurvább csoportnyomás, amelynek valaha a történelem során szemtanúi lehettünk, hiszen a többséget kényszeríti elvei, hagyományai, hite feladására. Mi szeretnénk erőt és bátorítást is adni ennek a közösségnek azzal, hogy megmutatjuk: sokan vagyunk. Sőt, mi abban bízunk, hogy többen is, mint az a bizonyos ellenhálózat.
– Dávid és Góliát harcának tűnik ez, bár ismerjük annak kimenetelét: a Soros-alapítvány hihetetlen befolyást képvisel, hazánkban s a nemzetközi színtéren is. Miképpen lehet ezt a rettentő aránytalanságot áthidalni?
– Ez az aránytalanság csak első pillanatra tűnik ilyen nagynak. Valóban dollármilliárdokat költöttek évtizedek alatt arra, hogy lebonyolítsanak egy társadalomátalakító kísérletet, s valóban emberek tömegeit befolyásolják olyan értékrendek irányába, amelyek valós értéket nem képviselnek. Azt gondolom, ez ellentétes az emberi természettel, s valójában az erő a mi oldalunkon van. Lehet, hogy nincsenek milliárdjaink, és nem évtizedek alatt épült ki hálózatunk, de nincs is szükség arra, hogy mi befolyásoljuk az embereket. Elég, ha megteremtjük az összekapcsolódás lehetőségét. Ha ez valóban létrejön, erősíti a mi oldalunkat. Nekünk eleve más a célunk, mint amire a Nyílt Társadalom Alapítványok törekszik. Az ő céljuk a befolyásolás. Keresik a beavatkozási pontokat, nemcsak a civil szférában, de a politikai rendszerekben is. Részt vesznek az igazságszolgáltatásban: ott is vannak fontos pozícióik. Mindez azt a célt szolgálja, hogy hatalomra, befolyásra tegyenek szert a médiában, a nyilvánosságban, a politikában, az igazságszolgáltatásban. Mi erre nem törekszünk. Teljesen mások a céljaink és módszereink, nem kívánunk ütközni.
A teljes cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: YouTube/Képernyőfotó
