A vád és a védelem közötti csatával folytatódott csütörtökön Gyárfás Tamás és Portik Tamás pere. A vád szerint a médiaproducer Gyárfás bujtotta fel Portik Tamást Fenyő János médiavállalkozó megöletésére, Portik pedig Jozef Rohácot, a szlovák bérgyilkost bízta meg a likvidálással. Mint ismert, Gyárfás Tamás és Fenyő János között számos üzleti konfliktus pattant ki az 1990-es években, és a vád szerint ez szolgálhatott indítékkal.
Ám a perben Gyárfás azzal védekezik, hogy a gyilkosság előtt már elsimította konfliktusát Fenyővel, amelyről írásos dokumentumok is tanúskodnak.
A keresztapa
Portik Tamás az Energol Rt. egyik vezetője volt az 1990-es években, vagyonát, befolyását olajszőkítéssel alapozta meg, nevéhez több gyilkosságra való felbujtás is kapcsolódik, egyes ügyekben pedig már jogerősen elítélték. Portik a hazai alvilág egyik legbefolyásosabb tagja volt 2012-es elfogásáig.
Gyárfással onnan ismerik egymást, hogy a bűnöző egy rövid ideig házat bérelt a médiaproducertől.
A keddi tárgyalási napon a négyes számú védett tanút hallgatta meg a bíróság a sajtó kizárásával, így nem lehetett tudni, hogy pontosan mi hangzott el. Csütörtökön azonban a tanú állításaira reagáltak a felek, így kiderült:
a védett tanú vallomása terhelő volt a vádlottakra nézve. A legfontosabb állítás, hogy a négyes számú tanú 1997-ben találkozott Gyárfás Tamással annak otthonában, és mindössze egy rövid üzenetet adott át a médiaproducernek, amelyet Portik Tamás küldött. Az üzenet szövege ez volt: „Horváth Tamás elnézést kér, hamarosan realizálódni fognak a dolgok.” A vád szerint a mondat Fenyő Jánosra vonatkozhatott.
Gyárfás Tamás számos ellentmondásra világított rá, amely a négyes számú tanú vallomásában és társának, D. I. Andrásnak a vallomásában is szerepelt.
Ezek alapján a 4-es számú tanú dobta be a Gyárfás zsarolására felhasznált kazettákat annak levélszekrényébe, csakhogy a médiaproducer állítása szerint bizonyítani tudja, hogy nem a 4-es számú tanú volt az, aki a házánál megjelent a hangfelvételekkel.
Hozzátette: a négyes számú tanúval sosem találkozott. Ismert, hogy a hatóság úgy bukkant a vád alapját képező Gyárfás–Portik-beszélgetések hanganyagára, hogy abból összevágott felvételeket juttattak el Gyárfás Tamásnak, akit vélhetően így kívántak megzsarolni. A hatóság később elfogta a zsarolókat, akik végül felfedték a hanganyagok feltalálási helyét. A vád alapját képező beszélgetések 2003-ban és 2004-ben hangzottak el, ezekben
Portik Tamás – vélhetően zsarolási szándékkal – azt próbálja kimondatni Gyárfással, hogy ő volt az, aki Portikot felbujtotta Fenyő meggyilkolására.
Kicsoda Horváth Tamás?
Gyárfás kifogásolta, hogy a négyes számú tanú Portik Tamást „Horváth Tamásként” nevezte, ugyanis Portiknak számos álneve és beceneve ismert, ám ez nem volt ezek között. Portik többek közt hivatkozott magára „Hegyi” néven, a hanganyagokban nagyapját Scheffernek nevezi, de ismert Honti Tamásként és Menyétként is. „Horváthként” sehol máshol nem hivatkoztak rá az elmúlt évtizedekben.
Mindezek mellett Portik a hanganyagokban sem tett utalást arra, hogy valaha bárkit is küldött volna Gyárfáshoz, sőt egy helyen azt mondja a médiaproducer: „Én soha az életemben egy embert nem ismertem meg a te ismeretségi körödből.” Amire Portik: „Így igaz. Nagyon vigyáztam.”
Gyárfás kifogásolta azt is, hogy a 4-es számú tanú nem tudta megnevezni, hogy volt-e üzenet a borítékon, amelyet bedobtak hozzá. A tanú erre azt válaszolta, hogy sötét volt, illetve hogy rossz a szeme, pedig a borítékra jól láthatóan rá volt írva, hogy
MAJD KERESÜNK.
A médiaproducer további ellentmondásokat tárt fel, és a tárgyalás ezen pontján Póta Péter bíró több részletre is visszakérdezett. Ekkora Szikinger István, aki egyébként Portik Tamás ügyvédje, kiállt Gyárfás mellett. Többek között arról beszélt emelt hangon, hogy „nyomozástaktikai szempontból beilleszthető a vád láncolatába a négyes számú tanú által közölt mondat mint újabb terhelő cselekmény”, ám a tanú által elmondottakban rengeteg az ellentmondás, és az állítását semmi sem támasztja alá. A jelenet során a bíró nyomatékosan kérte a védőt, hogy vegye lejjebb a hangját.
A poligráf igazat jelzett
Póta Péter bíró ismertette, hogy a négyes számú tanú állítását poligráffal is vizsgálták,
a hazugságvizsgálat során pedig a szakértők arra az eredményre jutottak, hogy a tanú igazat mondott az üzenet átadásával és annak szövegével kapcsolatban.
A bíró azonnali hatállyal behívatta tanúskodni a tárgyalásra a vizsgálatot végző szakembert, aki hamarosan meg is jelent. A poligráffal kapcsolatban elmondta, hogy a gépet nem lehet átverni (igaz választ hamisnak feltüntetni például), és a vizsgálat arra irányult, hogy feltárják: a 4-es számú tanú két héttel a poligráfos vizsgálat előtt tett vallomása megfelelt-e a valóságnak. A szakértő kiemelte: a hazugságvizsgáló 80-85 százalékos pontosságú.
A bíróság csütörtökön meghallgatta tanúként Sz. M. Z.-nét, a néhai Fenyő János egykori munkatársát, bizalmasát.
A tanú elmondása szerint Fenyőnek a halála előtt két nagy ellenfele volt: Gyárfás Tamás és Princz Gábor, a Postabank Zrt. vezérigazgatója.
A tárgyaláson főként a vádlott és Fenyő kapcsolata került szóba, a tanú szerint Fenyő János a haláláig azon volt, hogy ártson Gyárfásnak és Princznek. A médiaproducer korábban olyan dokumentumokat mutatott be a bíróságnak, amely arra utalt, hogy a felek kapcsolata rendeződött: a mindkettejük ügyvédje által összeállított és aláírt dokumentumban arról van szó, hogy egymással szembeni peres ügyeiket lezárják, nem járatják le egymást. A Fenyő János bizalmasaként bemutatkozó tanúnak azonban ezen dokumentumokról nem volt tudomása.
A médiavállalkozó korábbi munkatársa arról is beszélt, hogy Fenyő a szokásos hétfői értekezleteken rendszeresen megkérdezte alkalmazottait a tulajdonában levő Népszavánál, hogy van-e terhelő sztorijuk Gyárfásra és Princzre nézve, Gyárfásról még külön aktát is vezetett.
Az elmondottak alapján Fenyő vitarendezési szándéka nem volt komolyan vehető, még Horn Gyulára sem hallgatott, aki azt kérte, hogy zárja le a Gyárfással való vitáját.
