I. Bartholomaiosz: Az ökumenikus mozgalom jövője Isten kezében van

A menekültek visszatelepülését és otthon maradását lehetővé tevő feltételek biztosításán kell dolgozniuk a döntéshozóknak – nyilatkozta lapunknak I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, aki azt is hangsúlyozta, a keresztényeknek kötelességünk, hogy minden erejükkel az áhított eucharisztikus egység megteremtésén dolgozzanak, mivel elsősorban keresztények vagyunk, és csak utána katolikusok, ortodoxok vagy protestánsok.

Fotó: Teknos

– A keresztényeket világszerte sok helyen üldözik a hitükért. Mi a megfelelő reakció a támadásokra? Üssünk vissza, vagy fordítsuk oda a másik orcánkat is?

– Sajnos igaz, hogy a világ számos pontján még ma is sok keresztény testvérünket üldözik sokféle módon, és bizonyos esetekben még terrorcselekmények célpontjai is. Mindannyiukért szüntelenül imádkozunk, hogy az Úr erősítse és szilárdítsa meg őket, és hívjuk mindazokat, akik az emberi jogok és a vallásszabadság tiszteletben tartásáért harcolnak, hogy a keresztény egyházakkal karöltve többszörözzék meg erőfeszítéseiket mindazon testvéreink megoltalmazására, akik Krisztusba vetett hitük miatt ilyesféle helyzetekkel szembesülnek. Egyszersmind pedig bátorítjuk a párbeszédet, mint a kölcsönös megértés, a kölcsönös megismerés és a különböző vallási hitű és hagyományú emberek békés együttélésének eszközét. Gyorsan változó világunkban, amelyben a modern ember számos kihívással és összetett problémával szembesül, a különböző vallási meggyőződések nem lehetnek a megosztottság jelei, és a vallásokat sem szabad konfliktusok és üldözések igazolására felhasználni.

– A magyaroknak negatív történelmi tapasztalataik vannak hazánk oszmán megszállásának az idejéből. A keleti kereszténységnek naponta szembe kell néznie az iszlámmal való együttélés kihívásával. Milyen gondolatok fogalmazódtak meg önben erről a kérdésről?

– Az időben visszatekintve bizony voltak olyan esetek, amikor a különböző vallási meggyőződések mind Keleten, mind a bolygó más részein, ürügyként szolgáltak véres háborúkhoz, amelyek számtalan embertársunk életébe kerültek. Valahányszor egyesek a világ bármely pontján a hit szent olaját másféle célokra használták, csak kárt okoztak, és végül megrendítették az emberek Istenbe vetett hitét. Tehát amennyiben a történelem tanít nekünk valamit, akkor az az, hogy meg kell dolgoznunk a különböző népek, kultúrák és vallások békés együttéléséért. Mindig is ez volt a célja a konstantinápolyi egyház ősi és történelmi trónjának, amely tekintélyes múltra tekint vissza mind a zsidósággal, mind az iszlámmal folytatott párbeszédben. Különösen a XX. század folyamán a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus számos kezdeményezést tett az ortodox egyház és a többi monoteista vallás közötti állandó kommunikáció megteremtésére, a kétoldalú tudományos párbeszéd rendszeres alkalmai révén. Számos vallásközi találkozót hívott össze, amelyeken a keresztény egyházak, a zsidó vallás és az iszlám legfőbb képviselői vettek részt azzal a céllal, hogy elítéljék az erőszak és a terrorizmus valamennyi formáját. Az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadások huszadik évfordulóján szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus hívta össze elsőként ezt a vallásközi találkozót Európa szívében, Brüsszelben, amelyen mindhárom monoteista vallás képviselői a lehető legegyértelműbb módon elítélték az erőszak minden formáját Isten nevében, és közös nyilatkozatot írtak alá.

– Mit lehet tenni az ellen, hogy a vallások követőit egymás ellen fordítják a radikálisok?

– Szent kötelességünk, hogy miközben szilárdak maradunk hitünkben és hagyományainkban, és mindig tiszteletben tartjuk a sokszínűséget, egyrészt azon dolgozzunk, hogy megakadályozzuk a vallási érzékenység bárminemű kizsákmányolását, másrészt megőrizzük a világ békéjét is. Mivel minden Isten nevében vívott háború sértés Istenre nézve, minden ilyen harc maga az Isten ellen viselt háború. Tanulnunk kell a történelemből, és azon kell munkálkodni, hogy annak későbbi fejezetei, amelyeket a jövő generációi olvasnak majd, békéről, együttműködésről és embertársak iránti szeretetről szóljanak.

– Mit gondol a keletről Európába érkező bevándorlási hullámokról, amelyek az egyik legfontosabb vitakérdést jelentik kontinensünkön?

– A szükséget szenvedő ember embertársunk nemzetiségtől, származástól, társadalmi és kulturális eredettől és gazdasági helyzettől, sőt hitétől függetlenül is: számunkra, keresztények számára Isten képmása. Tartozunk azzal, hogy segítségére siessünk, bármilyen megpróbáltatás elé kerül is. Ismétlem, nekünk, keresztényeknek az irgalomban és jótékonykodásban nincs faj, szín, nemzet, osztály, vallás. Emlékezzünk a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szavaira: „»Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.« Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: »Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?« A király így válaszol majd nekik: »Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.«” Ha nem vagyunk hajlandók minden egyes embertársunk mellett kiállni, aki megpróbáltatást szenved, az olyan, mintha magát Krisztust tagadnánk meg.

– Miként segíthetünk hatékonyan azoknak, akiknek üldöztetés miatt kell elhagyniuk a hazájukat?

– Különösen azoknak az embertársainknak az érdekében, akik akaratuk ellenére kénytelenek voltak elhagyni családjukat és szeretteiket, akiknek tragikus körülmények, háborúk vagy konfliktusok között kellett elhagyni otthonukat és menekültek el hazájukból, sürgetjük az erős országokat, a nemzetközi szervezeteket és minden jó szándékú személyt, aki abban a pozícióban van, hogy segíthet, hogy szisztematikusan dolgozzanak a menekültek visszatelepülését és otthon maradását lehetővé tevő feltételek biztosítása érdekében. Mert azok, akiket kiszakítottak a hazájukból, mindig abban a reményben élnek, hogy visszatérhetnek. Ez legyen a célja mindazoknak, akik hatékonyan és eredményesen tudnak segíteni a menekülteken. Hozzájárulni ahhoz, hogy megteremtsék a feltételeket ahhoz, hogy visszatérhessenek szeretteikhez arra a helyre, ahol születtek, ahol a gyökereik vannak, azért, hogy jobb jövőt teremtsenek a szülőföldjüknek.

Emberi Méltóságért kitüntetést kapott őszentsége

Átvette pénteken Budapesten az Emberi Méltóságért kitüntetést I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, a díjat az Emberi Méltóság Tanácsa ítélte oda az ortodox egyházfőnek. Idősebb Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke a díj odaítélésével kapcsolatban korábban kifejtette: őszentsége sokat tesz az emberi jogokért, a keresztény egyházak közötti megértés növeléséért, a vallás szabadságáért és a vallásközi kommunikációért, a teremtett világ megőrzése érdekében pedig a környezettudatosság terjesztéséért és a környezetvédelemért. Azt pedig külön értékelték az elismeréssel, hogy a konstantinápolyi pátriárka nemcsak nemzetközi szinten, hanem hazánkban is tesz a keresztény egyházak közötti jobb megértésért, hiszen Dialógusközpont néven Közép-Európa szívében egy nemzetközi kulturális és hitéleti központ létrehozásán fáradozik. Az Emberi Méltóság Tanácsa ezek alapján egyhangúlag ítélte oda a díjat a konstantinápolyi pátriárkának.

Mint korábban megírtuk, I. Bartholomaiosz rendkívül kedves a magyar embereknek, 2000-ben ugyanis az ortodox világ számára is szentté avatta országalapító Szent István királyunkat Budapesten, a bazilika előtti téren. Ennek kapcsán idősebb Lomnici Zoltán köszönetét fejezte ki a pátriárkának.