A félelem tartja össze a Gyurcsány-koalíciót

Ugyan az előválasztás több nem várt konfliktussal is járt a baloldali összefogásban részt vevő pártok között, annak az esélye, hogy valamelyikük kiugorjon és otthagyja a koalíció többi tagját, nagyon alacsony, legalábbis jelen pillanatban – fejtette ki lapunknak készített elemzésében Tóth Erik. Emlékeztetett: rengeteg idő van még a 2022-es országgyűlési választásokig, és tudjuk, hogy a baloldali ellenzék szereplői képesek korábban megkötött egyezségeket is pillanatok alatt felrúgni, ha az érdekükben áll.

„A baloldali összefogás együttműködése elsősorban politikai, nem pedig jogi okokból kifolyólag tűnik viszonylag stabilnak” – hangsúlyozza Tóth Erik. Szavai szerint az elmúlt három országgyűlési választáson kétharmados kormánypárti vereséget elszenvedő kormányellenes blokk résztvevői – látszólag egységesen – arra a megállapításra jutottak, hogy csak közösen tudnak a kormányváltásért ringbe szállni. 

Emiatt, ha valamelyik pártban fel is merülne, hogy aránytalanul rossz háttéralkukat kötött 2021 év eleje óta, mérlegelnie kell a kilépésével járó politikai következményeket.

A többi, szövetségben maradt politikus ugyanis joggal mondhatná, hogy a dezertőrök cserben hagyták a szavazókat, és minden bizonnyal Fidesz-pártisággal is megvádolnák őket. Ez történt például az LMP-vel 2018-ban, amikor a DK és az MSZP szerint nem lépett vissza elég helyen a javukra – idézi fel az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Tóth Erik úgy véli, az is kérdéses, hogy vajon mekkora esélye lenne a parlamenti küszöb átlépésére az esetleges kilépőknek. Az ötszázalékos bejutási határértéket mai ismereteink szerint önállóan nem minden baloldali párt tudná megugrani, kisebb, külön álló szövetségek kialakítása esetén a tíz- vagy tizenöt százalékos küszöb elérése pedig még nagyobb rizikót jelent. Arról nem is beszélve – teszi hozzá az elemző –, hogy a baloldali összefogásból távozók pluszerőforrásokat és szövetségeseket veszítenek: nemcsak anyagi erőforrásuk lesz kevesebb, hanem a részben nekik dolgozó aktivisták és országos szervezetek száma is megcsappan. Az egyezség felmondására ráadásul már idejük sincsen az országgyűlési választások előtt hét hónappal.

Nehéz megmondani, hogy a háttér-megállapodásokból vesztesen kikerülő politikusokat mivel sikerül maradásra bírni” – írja Tóth Erik, aki szerint a DK részéről csalódottságra okot adó fejleményről nem beszélhetünk. „Gyurcsány Ferencék szerezték meg a legtöbb nyerhető körzetet az előválasztáson, így könnyen előfordulhat, hogy a DK parlamenti frakciója lesz a legnagyobb az ellenzéki térfélen 2022 után. A volt miniszterelnök már most domináns szereplő a hatpárti együttműködésen belül, az ellenzéki térfélen tapasztalható túlhatalma révén pedig megkerülhetetlenné vált a stratégiai döntések meghozatalában

– húzta alá az elemző.

Tóth Erik szerint az igazi kérdés úgy hangzik, érdeke-e bárkinek is az, hogy önálló erőből megpróbáljon a balliberális oldal által támasztott összefogásmítosszal szembemenni. A vezető elemző szerint az előválasztás eredményeinek tükrében azoknak a baloldali pártoknak – Jobbik és a Momentum – lehetne ilyen érdekük, akik saját eredményeikhez és népszerűségükhöz képest rosszabbul szerepeltek. 

Tóth ennek ellenére a két rosszul teljesítő párt kiugrására azonban nem lát nagy esélyt: a Jobbik hosszú évek kitartó munkája révén árulta el egykori szavazóit és erkölcsét, hogy hatalomra juttassa a balliberális politikai oldalt, a Momentum pedig kevesebb mint három év alatt sikeresen „összegyurcsányozta” magát, így már ők sem tekinthetők tisztakezű politikai formációnak. 

„A közös baloldali ellenzéki lista ismerete hiányában nem tudjuk, hogy kik és mennyi befutó helyet szereztek meg annak összeállításakor, a legvalószínűbb forgatókönyv ezért most az, hogy az egyéni választókörzetekben alulmaradt pártokat részben a listás helyek kiosztásánál kompenzálják majd, de ott is csak épp annyira, hogy önálló frakciójuk lehessen 2022-től” – jegyezte meg az Alapjogokért Központ vezető elemzője.