Az emberek lelkét is újjá kellett építeni

Amikor megérkeztek a vörösiszap-katasztrófa helyszínére, úgy érezték, lehetetlen küldetés előtt állnak: Kolontáron és Devecseren is minden vörös volt, közben maró szag terjengett a levegőben. Az emberek arcán a kétségbeesést látták. Ma, ha visszamennek a helyszínre, gyönyörű házakat, gondozott kerteket, boldog embereket látnak a településeken. Turi Attila Kossuth- és Ybl-díjas magyar építésszel beszélgettünk.

2021. 10. 04. 5:55
Fotó: Teknos
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– A vörösiszap-katasztrófa ötödik napján érkeztünk meg Zsigmond László Ybl díjas építész kollégáimmal. Azt éreztük, hogy lehetetlen küldetés előtt állunk. Minden vörös volt, közben maró szag terjengett a levegőben – mondta lapunknak a szomorú esemény légköréről Turi Attila. A Kossuth- és Ybl-díjas magyar építészt mélyen megérintette a helyi lakosok tragédiája. Miután megérkeztek a helyszínre, találkoztak egy ottani károsulttal, akinek az egész lénye reménytelenséget sugallt.

– Olyan szemmel nézett rám, amelyben nem volt fény. A semmibe nézett. Azt mondta nekem: „Menjen innen, fiam, nem lesz itt semmi.” Ezek az emberek mindenüket elveszítették – mondta Turi Attila, aki ismertette velünk, hogy heti egy lakossági fórumon kellett részt vennie, ahol egy kétszáz fős terembe 300-350 ember is összezsúfolódott. 

– A kétségbeesést láttam az arcukon. Elhatároztam, hogy nem mutatok nekik terveket, nem vetítettem ki semmit. Képzelje el, kint álltam a pulpituson, mindenki tudta, hogy én hazamegyek, vár a meleg ágy, van hol aludnom.

 Nem voltam közülük való. Nem lehettem hiteles. Ezért arról beszéltem nekik: volt már ilyen korábban is, ezért arra sarkalltam őket, hogy szerveződjenek csoportokba és mondják meg, mit szeretnének. 

Az építész elmondta, hogy lakást ígértek a károsultaknak, másfél-két hét után pedig meg is jelent a magyar kormány rendelete, amely nyomatékosította az ígéretüket. 

– A kormány tulajdonképpen megvette a kárt a magáncégtől 

– tette hozzá. A katasztrófa után három hónapon belül pedig már lezajlott az első közbeszerzés, és megkezdték az első ház újjáépítését. – Alapvető emberi tulajdonság – mondta Turi Attila –, hogy csak annak hiszünk, ami kézzelfogható. Az építész szerint ezért nagyon fontos volt, hogy egy házat két hónap alatt felépítsenek. – Amint egy ház megépült, onnantól kezdve minden megváltozott – folytatta.

– Nem volt több újságcikk, kritika, az emberek pedig megnyugodtak, a szemükben felcsillant a remény. 

Turi Attila kifejtette: az építkezésekhez a mintaház mellett sokat segített, hogy a bizonytalanokat elvitték a Beregbe. Megmutatták nekik, hogy korábban az árvízi katasztrófa után ez a kormány mit épített az embereknek. – Meglepődtek, mert sokkal silányabb házakra számítottak. Aztán másnap rengetegen jelentkeztek. A valóságnál nincs jobb példa – emelte ki. Turi Attila elmondta: összesen 250 házat bontottak le, és csak 110 ház épült újjá, hiszen a kárenyhítésnek, a megelőlegezésnek több módja is volt. Lehetett életjáradékra váltani, máshol is vásárolhattak ingatlant, de olyan esetről is beszámolt, hogy egyben kifizették a kárértéket. Az építész azt is kiemelte, hogy Kolontáron az emberek kétharmad része az újjáépítést választotta, míg Devecseren fordított volt az arány. A szakember kifejtette: az Operatív Törzs mindenkinek egyénileg mérte fel a kárát, és eszerint történtek az elbírálások. 

– Fontos éreztetni az emberekkel, hogy ők tényleges építkezők. Emiatt fogadóórákat tartottunk, felmértük az egyéni igényeiket. Ablakokat, fűtőrendszert, helyiségelrendezést tudtak változtatni, később a segélyszervezeteken keresztül melléképületet tudtak igényelni.

Emellett az építkezések során állandó bejárásokat szerveztünk. Az emberek háromhetente megnézhették a készülő házukat. Utána fogadóórát tartottam, ahol elmondhatták az észrevételeiket, s ezeket felírtuk, és amennyiben lehetséges volt, Csóka Balázs építész irányításával a kivitelező teljesítette a kéréseket. Fontos volt, hogy a magukénak érezzék az épületet. Egy ekkora tragédia esetén – amikor mindenük odavész – elsősorban az emberek lelkét kellett felépíteni – fogalmazott Turi Attila.

A szakember aláhúzta: a Kós Károly egyesülés tervei alapján nem pusztán hajlékot akartak építeni az embereknek, hanem otthont szerettek volna adni nekik, s úgy érzi, ezt teljesítették. – Ma, ha visszamegyek, látom, hogy megnőttek a fák, gyönyörű, gondozott kertek vannak a településeken. Ha egy irányba tudjuk terelni akaratunkat, cselekedeteinket, megvalósul az, ami egy évvel korábban lehetetlennek tűnt. Egységben a csoda – zárta gondolatait Turi Attila.

Borítókép: Teknős Miklós

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.