Ha 2006-ban nem történnek meg azok az események, most nem lenne miről forgatni

Október 21-én mutatják be a 2006-os események alapján készült Elk*rtuk című politikai krimit. Ennek kapcsán Kálomista Gábor producerrel, a Thália Színház igazgatójával beszélgetett a 888.hu a magyar mozikról, Gyurcsány Ferencről és arról, hogy lehet-e Magyarországon ideológia nélkül filmet készíteni.

888.hu: Liszka Tamás a Budapest Filmtől egy korábbi interjújára azt reagálta, hogy a politikai érdekekről szóló vád az ön részéről csak egy „ügyes marketingfogás”. Ellenben azóta a korábbi egyhez képest több időpontot is kapott a film a Corvin moziba.

Kálomista Gábor: Ez a marketingfogás nem rajtam múlt. Ha tisztességesen beosztják a filmet, amint az várható lett volna, akkor nem így lenne, hiszen jeleztük, hogy milyen kampánnyal érkezik az alkotás, sőt a Budapest Filmnek az az állítása sem fedi a valóságot, hogy nem látták. Az egyik felelősségteljes pozícióban lévő vezetőjük látta a korhatár-besorolási bizottságban. Tehát ez sem igaz. Már a kérdést is nagyon nehezen hiszem el, amit feltesznek. A filmet napi egy előadásra osztották be, és gyakorlatilag két óra alatt elfogytak a jegyek, majd az esti sávba is betették, amire pedig másfél-két nap alatt elkeltek, most kaptunk még egy vetítést, amelyre szerintem szintén pár nap alatt elfogynak. Mindez nem támasztja alá az ő állításaikat. Ahogy az sem, hogy nem veszik fel a többi mozijukba, ugyanis még hat van nekik, többtermesek is, amelyekben szintén nem hajlandók játszani, mert szerintük ez közönségfilm. Végeztünk egy kutatást, akkor 13 film ment párhuzamosan a Corvinban és a többi mozijukban. Szóval hogy ez a film nem való a Puskinba, a Toldiba és így tovább, hogy egy független magyar történelmi film ne tudjon bekerülni a mozikba, azt barokkos túlzásnak tartom.

Azóta napvilágot látott a hír, miszerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság döntése alapján megfelel a hazai művészfilmek kritériumainak az Elk*rtuk című film, ugyanis megkapta az ART-mozis besorolást. Vagyis az eddigi kifogásokkal ellentétben, az ország összes mozija – multiplex és művész mozi – is játszhatja október 21-től a politikai krimit.

888.hu: Politikai motivációt sejt?

Kálomista Gábor: Ha bárki azt gondolja erről, hogy nem politikai alapon történik, az téved. El tudunk vitatkozni rajta órákig, napokig, de meg kell nézni. Ha feltesszük a kérdést, hogy a Corvin moziban volt-e a rendszerváltás óta ilyen érdeklődés egy film iránt – beszéltem erről régi mozis barátaimmal –, és még a saját érdekeiket szem előtt tartva sem próbálják meg akceptálni, akkor ott nagyobb a baj. Volt egy vidéki mozi, amelyik hasonlóan gondolkozott, de belátták, hogy ez nem a megfelelő út.

888.hu: A vidéki moziknak is fenntartásaik voltak a filmmel kapcsolatban?

Kálomista Gábor: Nyilvánvaló, hogy az emberek többségének van egyfajta politikai érzékenysége. Ez a mostani időszakban különösen felfokozott, ugyanis előválasztást tartanak, hamarosan pedig országgyűlési választások lesznek, tehát sokkal jobban beleivódik az életünkbe a politika. Van olyan mozivezető, aki úgy gondolja, hogy azzal segíti a saját oldalát, ha ok nélkül „osztja” a filmet, vagy a politikai meggyőződésének megfelelően azt mondja, hogy „ebben a városban biztos nem fogják vetíteni”. Léteznek ilyen városok, ezekben előbb-utóbb el kell számolniuk a lelkiismeretükkel.

A legfontosabb, hogy a néző „a saját lábával szavazzon”.

Mert különben nem tekintik a nézőt nagykorúnak, nem tekintik annyira okosnak, hogy el tudja dönteni, meg akarja-e nézni a filmet, vagy sem. Helyette elzárják előle ezt a lehetőséget. Én ezt rendkívül álszentnek és sajnálatosnak tartom, és méltatlannak a filmhez. Annak a mozivezetőnek, aki politikai indíttatásból nem játszik egy filmet, el kell gondolkodnia azon, hogy alkalmas-e feladatának ellátására. Ha arra alkalmas, hogy az államnál puncsoljon forrásokért, hogy az állam segítse ki, ha baj van, akkor próbáljon meg pártatlanul viselkedni. Valahol meg kéne találni a középutat ezekben a dolgokban.

888.hu: Azt is mondta korábban, hogy sokan igyekeztek keresztbe tenni a produkciónak.

Kálomista Gábor: Meg kell nézni a filmben szereplő színészek Facebook-oldalát, mert az ott folyó gyalázkodásból könnyű elképzelni, hogy mi ment a háttérben. Számtalan olyan helyzetbe futottunk bele, hogy helyszínt akartunk bérelni, már meg is állapodtunk, amikor kiderült, hogy ez a film nem biztos, hogy kompatibilis azzal az eszmeiséggel, amit mondjuk a főváros vagy egy bizonyos helyszín képvisel. Rögtön meg is érkezett az elutasítás. De olyan is volt, hogy azt már egy szerződés aláírása után kaptuk meg. Ez a film rengeteg nehézséggel szembesült, arról nem is beszélve, hogy a koronavírus-járvány közepén forgattuk.

888.hu: Akkor az elutasítás sosem volt nyílt?

Kálomista Gábor: Előfordult, hogy azt mondták, „pont akkor kezdődik el egy villamosfelújítás”, vagy „átrendezik a teret”, mindig volt valami ok. De volt olyan intézmény, amelyik konkrétan szóba sem állt velünk, hogy egyáltalán bemehessünk forgatni, amikor meghallották a film történetét. Holott ez egy történelmi film.

El tudom képzelni, hogy sokaknak fájni fog, de ez akkor is egy film, és ha nem történtek volna meg 2006-ban azok az események, akkor nem lett volna miről forgatni.

Fotó: 888.hu

888.hu: Apropó, 2006! Emlékszik rá, hogy hol volt, amikor meghallotta az őszödi beszédet?

Kálomista Gábor: Amikor hallottam, autóban ültem, a Balatonról jöttem Budapest felé. Este 2-3 barátommal elmentünk megnézni, mit történt, a tüntetésekben nem vettünk részt, csak éreztük, hogy valamilyen feszültség van. Akkor sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy az a hazug rendszer összeomlott. Amikor valaki beismeri, hogy csalt, hogy becsapta a választóit, majd utána ebből nem vonja le a tanulságot, nem megy be a Sándor-palotába, és nem adja be a lemondását, hanem a hatalomhoz görcsösen ragaszkodva védi a pozícióját, akkor erre én privát emberként nem tudok mást mondani, csak hogy 2006-ban egy európai uniós országban ez vállalhatatlan. Hogy akkor Brüsszel miért és hogyan támogatta ezt a dolgot, talán valamennyire kiderül a filmből.

888.hu: Elkészítene egy olyan filmet, amely a trendet követi, csak azért, hogy mondjuk az Oscar-kvótáknak megfeleljen?

Kálomista Gábor: Megfelelési kényszerből még sosem készítettem filmet. Ezzel az új kvótarendszerrel, amit bevezettek a fesztiválokon, mi nem tudunk versenyezni. Ha komolyan gondolják, és betartják, akkor azok az országok, ahol a lakosság jellemzően keresztény, másképp gondolkozik, és nemigen létezik faji sokszínűség, nehezen tudnának megfelelni ennek. Azt vallom, hogy a faji és identitásbeli szempontokat nálunk megelőzi az, hogy ki mennyire tehetséges.

Mi még mindig megpróbálunk a tehetség alapján válogatni, és nem beletuszkolni egy kvótarendszerbe valamit csak azért, hogy megfeleljünk.

888.hu: Van legkedvesebb filmje?

Kálomista Gábor: Nincs igazán. Mindegyik kedves, van, amelyik a legidősebb, van, amelyik a legszexibb, van, amelyik érzelmileg a legjobban megérint.

888.hu: És az Elk*rtuk melyik?

Kálomista Gábor: Az Elk*rtuk egy különleges pillanat az életemben, ugyanis először dolgoztunk külföldi alkotókkal. Nagyon élveztem ezt a munkát, és egy nagyszabású nemzetközi film lett. A stábban volt többek között kolumbiai, német, mindenféle náció összeverődött. Remek hangulatú forgatás volt, és az első perctől kezdve érezni lehetett, hogy itt valami különleges történik.

Egy világszínvonalú mozi jött létre Magyarországon, amihez minden adott volt, és a két alkotó úgy csinálta meg, ahogy mi szerettük volna látni a vásznon.

Az a legnagyobb öröm, ha az ötlet kipattanásától kezdve az ember jóleső érzéssel áll fel a vetítő elől.

888.hu: Könnyű volt a brit rendezőt megnyerni?

Kálomista Gábor: Helmeczy Dorottya producertársam tárgyalt olasz, francia, dél-afrikai, amerikai, lengyel, norvég rendezőkkel. Mindegyiknek azt a kérdést tette, fel hogy mennyire tud azonosulni a történettel, és mi a véleménye róla. Végül azért esett a választás a brit rendezőre, mert azt mondta, hogy ez morális kérdés, hogy a dolgok mögé kell nézni. Ő próbálta a történetet morális oldalról vizsgálni, de úgy, hogy közben minden olyan részletet tartalmazzon, aminek benne kell lennie egy krimiben. Úgy gondolom, hogy ő hibátlan választás volt.

888.hu: Ez a legdrágább filmje?

Kálomista Gábor: Benne van a top 3-ban.

888.hu: Ez az alkotás hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok is megismerjék a mai napig aktívan politizáló Gyurcsány előéletét?

Kálomista Gábor: Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a történelmünket elfelejteni, és egy idő után már csak a szép részére emlékezni. A XX. század eseményein még nem nagyon mentünk végig, Trianonnal még tartoznak a filmesek az országnak. Nagyon szemérmesen beszélünk a történelemről, de most elkezdtük ezeket is elővenni. A mostani film még izgalmasabb, hiszen 15 évvel ezelőtti eseményeket dolgoz fel, így lehet vele vitatkozni. Azok, akik akkor ezt csinálták, itt élnek velünk. Mi a filmmel nem üzenni akarunk, azt szeretnénk, hogy a fiatalabb generáció is megnézze, mi történt akkor. Onnantól rá van bízva, hogy ez egy piros nadrágos, tornacipős, gitározó csávó vagy egy hazaáruló.

Egy filmnek nem az a dolga, hogy válaszokat keressen. Azt szeretnénk, hogy a politikai krimi műfaján keresztül kellő hitelességgel ábrázoljuk a 2006-os eseményeket.

888.hu: Ritka, hogy ennyire közelmúltbeli történelmi eseményt dolgoznak fel az alkotók. A szemérmesség az oka? Túl közeli?

Kálomista Gábor: Ilyen is van, de olyan is, hogy a magyar kulturális közélet mérhetetlenül „túl van politizálva”. Van egy nagy szekértábor, főleg Budapesten, amelynek a 90 százaléka baloldali, liberális irányzatot képvisel, és ha nem állsz be a sorba – mindegy, hogy jobboldali kormány van –, akkor annak komoly következményei lesznek. Láthatjuk a színészeken és az alkotókon is, hogy rettenetesen fel vannak háborodva, például Molnár Áron, aki teljesen ki van kelve a rendszer ellen, de azért főszerepet vállalt a második legdrágább magyar filmben, amelyet a Nemzeti Filmintézet támogat. Úgy tűnik, ez a pénz mégsem büdös, ugyanakkor az Elk*rtukban játszó színészek szemére veti, hogy elvállalták.

Tehát a kettős mérce és a kétszínűség jelen van.

Ha egyébként megnézzük a Korona című vagy a Berlusconiról készült filmet, akkor láthatjuk, hogy nem mindig olyan aspektusból mutatják be az érintetteket, ami felemeli őket. Egy fejlett demokrácia mindezt elbírja. Csak egy fiatal és tökéletlen demokrácia viseli el nehezen. Rengeteg ilyen film van külföldön, mi még nem nyúltunk ehhez az eszközhöz, de kíváncsian várom a végeredményt. Tényleg el vagyok ájulva ettől a filmtől, mert annyira más, mint amilyeneket eddig csináltam.

888.hu: A közeli múlt, ami ennyire élő, akár a Koronánál, óriási érdeklődést tud kiváltani.

Kálomista Gábor: Mi azért elsősorban producerek vagyunk, egy filmproducernek pedig az a dolga, hogy úgy meséljen el egy történetet, hogy azt sokan megnézzék. Ehhez tudni kell, hogy hová, milyen környezetbe érkezik a film. Elsősorban egy nagyfilmes vállalatot vezetünk, ezért nagyfilmeket kell csinálni, abból van nagy jövedelmünk. Aztán hogy mindez szerencsésen találkozik a világnézetemmel, az nem tesz hozzá, de el sem vesz belőle. Mert ha én csinálnék ilyen filmet, nem tudnék annyira mértéktartó lenni, mint ahogy az angol rendező tudott.

888.hu: Hazánkban a magyar (művész)filmes világot borzasztóan áthatja a baloldali narratíva.

Kálomista Gábor: Igen. Az benne a szörnyű, hogy megpróbáljuk ebbe az irányba elvinni a vitát, és nem arról beszélünk, hogy jó-e egy darab, hanem az ideológiáról. Ha valaki alkotóként a színház előtt nem teszi le a politikai batyuját, vagy egy film esetében a saját ideológiai rendszerét akarja átadni, az bukásra van ítélve. Én sosem kérdezem meg attól, akivel együtt dolgozom, hogy kire szavaz, csak az érdekel, hogy jól végzi-e a munkáját.

Nincs bal- és jobboldali néző.

Tiszteljük meg a nézőt azzal, hogy nem így próbálunk hatni rá, hogy ezért jöjjön el megnézni egy filmet. Magyarországon meg kéne már nyugodni, mert annyi pénz folyik be a kultúrába, amennyi még soha. Most már nem egymás elől kell elhalászni a pénzt, mert mindenre jut, van ennek egy teljesen megszervezett formája. Ha az a kérdés, hogy mikor lesz erre megoldás, akkor az a válasz, hogy 2-3 generáció múlva, majd akkor lehet a magyar kultúrában nyugalom. Addig csak árokásás lesz, ami egy idő után unalmas a nézőknek. Menjünk inkább abba az irányba, hogy a szakmaiság, a szakma és a néző iránti tisztelet az, ami befolyásolja a működésünket. Utána akár ki is nyírhatjuk egymást, nem probléma, de ez legyen egy olyan út, amelyen együtt megyünk.

Az eredeti interjú ITT érhető el.