– Milyen tárlatok várják a látogatókat az időszaki kiállítóterekben?
– Az időszaki kiállítások esetében mindig egy kisebb, könnyebben körüljárható témát ragadunk meg.
A tervek szerint az első időszaki kiállítás 2022 folyamán nyílik meg, ahol a magyar könnyűzene izgalmas fejezetébe, 1957 és a rendszerváltás közötti időszakba kapunk betekintést,
az itt is érvényesülő TTT (tiltott, tűrt, támogatott) kultúrpolitika, a beatnemzedék betörése, a nyugati popzene térhódítása, illetve a magyar stílusú popzene születése kerül a fókuszba. Ezenkívül tervben van nemzetközi utazó kiállítások befogadása is.
– Milyen innovatív módszereket alkalmaztak ahhoz, hogy a látogatók szórakozva szerezzenek új ismereteket?
– Itt érdemes kiemelni a már említett hangdómot, amely olyan vizuális és auditív lehetőségekre képes, amelyeknek a távlatait egyelőre még mi is kutatjuk. Képzeljük el, hogy egy körülbelül kétszáz négyzetméteres tér közepén – amely tényleg olyan, mint egy dóm – ülünk, előttünk, mögöttünk és mellettünk a vetítővásznon folyamatosan alakulnak a képi élmények és vizuális effektek, eközben pedig, megint csak körben, halljuk a különböző hangzásokat. Elképesztően érdekes lesz!
A hangdómnak köszönhetően fedezhetjük fel a bennünket körülvevő hangzó világot. Nemcsak civilizációnk, de a természet hangját is. Az első ilyen programunk egy olyan negyedórás film lesz, amely a Kárpát-medence hangjaira épül.
A hangdóm páratlan funkcióit azonban nemcsak az ismeretterjesztésre, hanem különböző zenei kísérletekre és projektekre is alkalmazni fogjuk. Ezzel kapcsolatban már most megkeresnek bennünket olyan csapatok, amelyek a hang és a hangzások lehetőségeit kutatják. A Magyar Zene Házának sokszínűségét erősíti a két nagy kiállítótér között elhelyezkedő kreatív hangtér is, amit leginkább a Csodák Palotájához lehetne hasonlítani. Ebben a zenei játékteremben egyebek mellett a zene elemeit – a hangok magasságát, színét, ritmusát – figyelhetjük meg, különböző játékos zenei szerkezetek működtetésével.