Játsszunk zenét a Városligetben!

Nemcsak az épület és a tartalma, hanem a Magyar Zene Házának akusztikája is rendkívüli – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Batta András, jelezve: a napokban lezajlott akusztikai tesztelések is alátámasztják, hogy kiváló teremhang alakult ki. Az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint a Liget Budapest projekt részeként megvalósuló intézmény koncertterme és kiállítóterei már szinte teljesen elkészültek, sőt a Magyar Zene Háza első féléves programjait is összeállították. A cél, hogy a látogatók szórakozva, játékos jelleggel szerezzenek új ismereteket.

20211005 Budapest Városliget Zrt Batta András Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Korábban úgy fogalmazott: a Magyar Zene Háza nem múzeum, nem koncertközpont és nem iskola. Hogyan határozná meg akkor a Városliget ikonikus intézményét?

Valóban, egyik skatulyába sem lehet besorolni, hanem különböző rétegei vannak, amelyeknek az egymásra hatása és ezáltal az épület komplexitása adja az egyedülállóságát. 

Magyarországon – de ki merem jelenteni, hogy nemzetközi viszonylatban is – nagyon ritka, hogy a vizuális és auditív tartalmakkal kialakított hatalmas kiállítótérhez élő koncertprogramok kapcsolódjanak, emellett pedig a zenepedagógia is teret kapjon egyetlen intézményen belül. A Magyar Zene Házának különlegességét a kiállítás, az élő zene és a zenepedagógia hármasa adja, szórakoztató, játékos jelleggel. A mostanában sokat emlegetett szlogenünk is úgy szól, hogy „Játsszunk zenét!”, amely a játékos zenét, a műfaji sokszínűséget, a közösség együtt zenélését, illetve a meghívott előadóművészek játékát foglalja magában.

– Többször elhangzott, hogy az épület páratlan építészeti kialakítása nagyon sok egyedi megoldást igényelt, egy-egy munkafolyamat megvalósítását olykor több hónapos gondolkodás, tervezés előzte meg. Melyek voltak ezek?

– A Magyar Zene Háza egy építészeti remekmű, a megvalósítása viszont azért volt rendkívül nehéz, mert az épületben szinte semmilyen szabályos idom nincs, minden eleme egyedi. Például a fénykutak mindegyikének más a mérete és a formája, de az üvegeknek az elhelyezése –, hogy az az akusztika szempontjából is megfelelő legyen – szintén rendkívül kényes munka volt. Ugyanakkor örömmel jelentem, hogy ezt a feladatot is sikeresen végeztük el. 

Az akusztikai vizsgálatok is alátámasztották, hogy nagyon szép teremhang alakult ki, tehát bárhol ülünk a Magyar Zene Háza nagytermében, ugyanazt a kellemes hangzást kapjuk. 

Ahhoz, hogy egyszerre több helyen rendezhessünk programokat, a szigetelés kialakítása is fontos volt, de a ház három szintjét és ezzel három funkcióját összekötő 14 tonnás, függesztett csigalépcső megvalósítása is nagy kihívást jelentett. Összességében tehát látni kell, hogy minden atipikus ebben az épületben. Ez az intézmény olyan, mint egy különleges műalkotás, amit itt és most csak ez az épület tud.

– Jelenleg hol tart a Magyar Zene Háza kivitelezése?

Már nagyon előrehaladott állapotban van az épület. Ha most belépünk a főbejáraton, a közösségi tér már gyakorlatilag készen fogad bennünket, és a háromszáz fős koncertterem is szinte elnyerte a végső formáját. 

A föld alatt elhelyezkedő, unikális hangdómunk is közelít a készhez: a vázszerkezet már elkészült, megvan a félgömböt takaró a vetítővászon is, a szakemberek a fény- és hangtechnika telepítésén dolgoznak, amelyek segítségével különleges audiovizuális élményt teremtünk majd. Emellett a számomra legkedvesebb állandó kiállítás ezer négyzetméteres területének labirintusszerű kialakítása is a végéhez közeledik. Közben párhuzamosan azoknak a vizuális és auditív tartalmaknak a gyártása is zajlik, amelyből több száz szerepel ezen a kiállításon.

– Miért éppen az állandó kiállítás a legkedvesebb?

– Ez a kiállítás az egész intézmény szellemi bázisát jelenti, az egész pedagógiánk erre épül. Számomra ez azért is különösen megható, mivel megadatott, hogy az a zenetörténet, amit én 41 éven keresztül a Zeneakadémián tanítottam, megfogható módon és átélhető formában – a térnek, az installációk sokaságának és a fejhallgatóval hallgatott zenéknek köszönhetően – visszaadja azt az élményt, amit az európai és a magyar zenetörténet elmúlt, nagyjából ezer éve számomra jelentett.

– Hogyan sikerült ennyi ismeretanyagot egyetlen kiállításba belesűríteni?

– Kezdetben legalább tízszer ennyi dolgot szerettünk volna a leendő látogatókkal megismertetni. Az évek folyamán azonban a kezdeti elképzeléseket kissé mérsékeltük, az európai és a magyar zenetörténetből azonban így is rengeteg elemet mutatunk be. 

A zenetörténet hét nagy fordulópontját választottuk ki, amelyek látványban is megelevenednek. 

Az ősi zene születésének bemutatása után számos izgalmas installáció által a magyar népzene kap teret, majd egy iniciálé kapun keresztülhaladva az írott, azaz a gregorián zene világába lépünk át. 

Itt néhány magyarországi kódexet lapozhat át a látogató, vagy megpróbálhatja maga is kódexbe foglalni a zenét. A középkor egyházi zenéjét egy templombelső modellezi, amelyen keresztülhaladva átéljük a többszólamúság megszületését és fejlődését. Lesz egy nagyon érdekes tere a 16–17. századnak is, ahol – többek között – az emberi szenvedés kifejezése kerül a fókuszba, majd Európa zenei aranykorába nyerünk betekintést. Megtekinthető lesz a Himnusz kis szentélye, megelevenedik Liszt Ferenc elképzelt zongorajátéka, emellett pedig kiemelten mutatjuk be a magyar nemzeti opera megjelenését, az opera komplex világát is. Átlépve a 20. századba Bartók és Kodály, valamint a zenei kísérletek és újító törekvések kapnak hangsúlyt, az utolsó nagy fejezetet pedig a populáris zenei stílusok alkotják, amelyeket különböző technikai eszközökön keresztül – a fonográftól egészen a felhőig, az internetes, vagy zárt hálózaton történő adattárolásig – mutatunk be.

– Milyen tárlatok várják a látogatókat az időszaki kiállítóterekben?

– Az időszaki kiállítások esetében mindig egy kisebb, könnyebben körüljárható témát ragadunk meg. 

A tervek szerint az első időszaki kiállítás 2022 folyamán nyílik meg, ahol a magyar könnyűzene izgalmas fejezetébe, 1957 és a rendszerváltás közötti időszakba kapunk betekintést,

 az itt is érvényesülő TTT (tiltott, tűrt, támogatott) kultúrpolitika, a beatnemzedék betörése, a nyugati popzene térhódítása, illetve a magyar stílusú popzene születése kerül a fókuszba. Ezenkívül tervben van nemzetközi utazó kiállítások befogadása is. 

– Milyen innovatív módszereket alkalmaztak ahhoz, hogy a látogatók szórakozva szerezzenek új ismereteket?

– Itt érdemes kiemelni a már említett hangdómot, amely olyan vizuális és auditív lehetőségekre képes, amelyeknek a távlatait egyelőre még mi is kutatjuk. Képzeljük el, hogy egy körülbelül kétszáz négyzetméteres tér közepén – amely tényleg olyan, mint egy dóm – ülünk, előttünk, mögöttünk és mellettünk a vetítővásznon folyamatosan alakulnak a képi élmények és vizuális effektek, eközben pedig, megint csak körben, halljuk a különböző hangzásokat. Elképesztően érdekes lesz! 

A hangdómnak köszönhetően fedezhetjük fel a bennünket körülvevő hangzó világot. Nemcsak civilizációnk, de a természet hangját is. Az első ilyen programunk egy olyan negyedórás film lesz, amely a Kárpát-medence hangjaira épül.

 A hangdóm páratlan funkcióit azonban nemcsak az ismeretterjesztésre, hanem különböző zenei kísérletekre és projektekre is alkalmazni fogjuk. Ezzel kapcsolatban már most megkeresnek bennünket olyan csapatok, amelyek a hang és a hangzások lehetőségeit kutatják. A Magyar Zene Házának sokszínűségét erősíti a két nagy kiállítótér között elhelyezkedő kreatív hangtér is, amit leginkább a Csodák Palotájához lehetne hasonlítani. Ebben a zenei játékteremben egyebek mellett a zene elemeit – a hangok magasságát, színét, ritmusát – figyelhetjük meg, különböző játékos zenei szerkezetek működtetésével. 

– A Magyar Zene Háza élőzenei programokat is kínál majd. Amatőr zenészek is lehetőséget kaphatnak a bemutatkozásra?

– Leginkább olyan, még kevéssé ismert, pályakezdő zenészekre figyelnénk, akiket mi fedezhetünk fel, vagy olyan rétegprogramokra, amelyeket a nagy zenei intézmények már nem, a mi koncerttermünk viszont még be tud fogadni. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ismert előadóművészek nem kapnak majd meghívást. A Magyar Zene Háza első féléves programja már szinte készen áll. Rengeteg tervünk van: kurátori napokat tervezünk, ahol egy-egy neves művész, például Miklósa Erika, Novák Péter vagy Lukács Miklós társszerkesztőként állíthat össze a mi csapatunkkal egy teljes hétvégi programsorozatot. 

Lesznek tematikus hétvégéink is, amelyeken elsőként az építészet és a zene kapcsolatával szeretnénk foglalkozni. Lemez- és operabemutatót is tervezünk, illetve olyan expójellegű fórumok megrendezése is szerepel a tervek között, 

ahol a legrangosabb külföldi szakembereknek mutatjuk be a Magyar Zene Házát és annak a koncepcióját, valamint fiatal muzsikusokat is, többféle műfajban.

– A Magyar Zene Házában mindenki megtalálja a saját zenei ízlésének megfelelő irányt?

– Az intézmény kezdetektől fogva a műfaji sokszínűséget hirdeti. Bár a programjaink negyedét a klasszikus zene teszi ki, ugyanakkor a népzene, a világzene – utóbbi a szoros és tiszta értelmében –, a dzsessz, valamint a popzene hozzánk illő szeletei is teret kapnak. A cél ugyanakkor az, hogy kínáljunk hidakat a látogatóknak, tehát aki elsősorban a népzenét szereti, az hallgasson Bartókot is, akihez pedig a klasszikus zene áll közelebb, ismerkedjen meg mondjuk a dzsesszel. Minden jó zene azonos tőről fakad és a lélekbe talál. 

Borítókép: Mirkó István