– A 2002-es választások után hamar világossá vált, hogy kormányon, de nem hatalmon volt a Fidesz. Miközben számos pozitív eredményt tudhatott maga mögött a gazdaság, a szociális ágazatok és az európai integrációs folyamatok terén, vagyis alapvetően jó úton haladt az ország, kiderült, hogy nem elég jót tenni, el is kell tudni mondani azt – vezette fel Szánthó Miklós az Újra naggyá teszik Magyarországot című tanulmánykötet sajtó-háttérbeszélgetését.
Az Alapjogokért Központ igazgatója kifejtette: fontos a keretezés, láttatni a „nagy képet”, amely 2002-ben nem történt meg.
A jobboldalnak saját magában is tudatosítania kell azokat az eredményeket, amelyek az utóbbi tíz évben megvalósultak, erről szól ez a projekt
– tette hozzá.
Azt, hogy valóban egy nagyszabású projektről van szó, mutatja, hogy eredménye nem csak a most megjelenő tanulmánykötet: az elmúlt másfél év alatt számos tanulmány és szakpolitikai írás született, amelyek alapját képezték a könyvnek, továbbá sajtótájékoztatók és háttérbeszélgetések is kiegészítették a kutatómunkát.
– A kötetben az elmúlt tíz év legbefolyásosabb politikusaival készültek mélyinterjúk, az interjúsorozatból készült 38 perces riportfilm pedig online is megtekinthető
– tájékoztatott Szánthó Miklós, hozzátéve: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter előszava pontos képet és összefoglalást ad arról, hogy mire számíthat az olvasó.
Az igazgató a kötet világnézeti aspektusáról is beszélt. Mint mondta, a szerzők (Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, Molnár Balázs, a központ kutatója és Szánthó Miklós – a szerk.) egy kérdésre keresték a választ: lehet-e egy országot kormányozni a liberális fősodor ellenében? A kötetet övező kutatómunka alapján a válasz az, hogy jó eséllyel lehet, hiszen az elmúlt tíz év eredményei is ezt igazolják.
– A balliberális fősodor erős, és nyomasztóan hat a politikai döntéshozatalra, a közéletre és a nyilvánosságra. A neomarxista liberalizmus két fronton is támad: intézményi és ideológiai téren. Különböző módszerekkel, a döntéshozatal kiszervezésével megpróbálják a különböző kompetenciákat, hatásköröket elvonni a helyi, lokális szintről egy szupranacionális szintre – magyarázta Szánthó Miklós.
Az ideológiai vonal főként a kultúrában és általában a társadalmi közeg nyelvhasználatában jelentkezik: nem feltétlenül formális eszközökkel, sokkal inkább „soft”, puha eszközökkel megpróbálnak olyan liberális krédót rákényszeríteni a társadalmakra, amelyeket a nemzetközi elit jónak tart.
A szórakoztatóipar, a divatipar, a populáris kultúra tendenciái megmutatják, hogyan készítik elő a liberális nézeteknek, ideológiának a helyet
– fejtette ki az igazgató, hangsúlyozva: a harc ma már a lelkek és az elmék megnyeréséről szól.
Már a könyv borítója is szimbolikus jellegű, hiszen a 2014-es békemenetet ábrázolja, amelynek fennköltsége, nagysága és minősége Szánthó Miklós szavai szerint a kormányzati erőt is jellemzi.
– Lehet kormányozni a liberális fősodorral szemben, hiszen a különböző területeken ma is folyik a harc, máig nem sikerült Magyarország szuverenitását megtörni, elvenni tőlünk a döntéshozatal jogát, nem sikerült hazánkat multikulturális társadalommá tenni. De ugyanígy a genderideológiát sem tudja Brüsszel úgy „átnyomni”, mint szeretné, valamint a migrációs átalakítási szándékok sem tudtak megvalósulni – sorolta Szánthó Miklós, aki szerint egy konzervatív ellenreakció alakult ki, amelyben hazánk társakra is talált.
Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy az elosztási viták nemcsak dinamikájukban, hanem alapjában véve is mások, mint amelyek 2010 előtt jellemezték az országot.
– Akkor arról szóltak a dilemmák, hogy honnan, mennyit vegyenek el az emberektől, ma pedig már azon megy a vita, hogy miért nem ad a kormány még többet? – világított rá az igazgató.
Szánthó Miklós szerint Magyarország nemcsak kilábalt a válságból, hanem olyan stabilitást ért el, amely 2010 előtt nem volt jellemző.
Szánthó Miklós hozzátette: ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy még mindig folyamatban van azoknak a posztkommunista struktúráknak a megtörése, amelyek 2010 előtt meghatározták a politikát és főként ez az, ami frusztrálja a baloldalt.
– Az orbáni kormányzás lényegét nem lehet megérteni a 2010 előtti problémák vázolása nélkül, hogy mi volt az a szocialista hagyaték, amit 2010-ben a kormánynak át kellett vennie – erről már Molnár Balázs, az Alapjogokért Központ kutatója beszélt. Mint mondta, nem állíthatjuk, hogy mindent megoldottunk, például ilyen problémát képez az államadósság kérdése.
Molnár Balázs kifejtette, a kötet három nagyobb fejezetre, az „őszinteségre”, a „bátorságra” és a „büszkeségre” tagolódik, amely szavak az elmúlt tíz év távlatából mind jelentéssel bírnak. Az őszinteség szó egy korszak lezárását és egy új korszak kezdetét jelenti, bátorság alatt a magyar pártrendszer átalakulását, az állam megújulását, a stabil, versenyképes magyar gazdaság létrehozását és a magyar válságkezelő modell megalkotását érthetjük.
A kutató szerint a válságkezelésben létrejött egy magyar modell, vagyis hogy a nemzetállamok hatékonyabbak a válságkezelésben. A büszkeség szó a kormányváltást, az éles politikai szemléletváltást és a szellemi fordulatot jelképezi.
A kormányzás mértékegysége az évtized lett, aki kormányozni akar, annak az évtizedes kormányzati teljesítményt figyelembe kell vennie
– szögezte le Molnár Balázs, hozzátéve: az éles kontraszt majd a jövő évi választások során fog kirajzolódni.
Az Újra naggyá teszik Magyarországot című kötethez politikusokkal készített mélyinterjúk összefoglaló filmje az www.ujkorszak.alapjogokert.hu honlapon, illetve az Alapjogokért Központ YouTube-csatornáján tekinthető meg.
Képek forrása: Magyar Nemzet/Bach Máté
