Tisztított szennyvíz is táplálja Székesfehérvár természeti csodáját

Az elmúlt években elképesztő változáson ment keresztül a székesfehérvári Sóstó és környéke, amelyet néhány év alatt valósággal újjávarázsoltak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy rengeteg állatfaj telepedett meg a védett területen, amelyet túraútvonalak sokasága hálóz be. Sóstó fejlesztésénél és fenntartásánál számos környezetbarát megoldást alkalmaztak és alkalmaznak, egyedülálló például, hogy a csapadékvíz mellett tisztított szennyvízzel éltetik a tavat.

20211014 Székesfehérvár Sóstó és Stadion Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Kulcskérdés a fenntartás

A kijelölt tanösvényszakaszokhoz sétautak is tartoznak, ezeket is érdemes végigjárni, a látogatóközpont honlapján minden szükséges információ megtalálható, de a munkatársak is állnak az érdeklődők rendelkezésére. Bármiben segítenek, akár egyedi túrát is össze tudnak állítani igény szerint. A programok iránt nagy az érdeklődés, ebben az évben több mint száz családi napot, túrát, ökoklubot, tábort és megfigyelő napot szerveztek.

Fotó: Mirkó István

Csete Gábor megjegyzi: a Sóstó az itt élők kis „Balatonja”, amely óriási érték, hiszen ritka, hogy egy nagyváros közepén ilyen védett terület található, ahol ráadásul hihetetlen fajgazdagság van. Elég csak arra gondolni, hogy csaknem száz madárfaj költ a területen, emellett a botanikai értékek is meglehetősen magasak.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Sóstó térségében tizennégy orchideafaj található, de összetett és jól működik a vízi élővilág is, továbbá rengeteg hüllő, kétéltű és rovar él a területen.

Ehhez az kellett, hogy a fejlesztés után a Sóstónál dolgozó szakemberek nagy energiát fordítsanak és jelentős forrásokat költsenek a fenntartásra is, amelyet az önkormányzat biztosít. Szakmai szervezetek és civilek segítségét is szívesen fogadják. Ha a fenntartásra nem figyelnének, akkor a terület hamar visszasüllyedne oda, ahonnan indult.

Tiszta kommunikáció

Csete Gábor szerint a jó példának köszönhetően egyre inkább egyfajta ré­giós természetvédelmi központtá fejlődnek. Reményei szerint az országban másoknak is jó példát jelenthetnek. Ennek érdekében a kezdeményezést igyekeznek távolt tartani a politikától, a szakmára koncentrálnak, és ezt is kommunikálják. A jó és tiszta kommunikációt pedig értékelik az emberek.

Közben elindulunk az egyik tanösvényen, és hihetetlen gyorsan magunk mögött hagyjuk a Mol Aréna épített környezetét, ahogy a pallósoron, fahidakon keresztül a tó felé sétálunk. Amíg egy perce a civilizáció zajait hallgattuk, néhány lépés után egyszeriben belépünk a természetbe, a nádasba érve máris a tó felett találjuk magunkat. Néhány méterre tőlünk egy récepár úszik el a vízen, távolabb pedig egy szürke gém emelkedik el a földről, hogy egy kört tegyen a tó körül, majd visszaérkezzen a pihenőhelyére.

Csete Gábor a séta közben kitér arra is, hogy a tó rekonstrukciójánál 65 ezer köbméter iszapot termeltek ki, amiből költőszigeteket hoztak létre. Ezeket rőzsehengeres megoldással, cölöpökkel vették körül, amelyek idővel elkorhadnak majd, de addigra az iszap megszilárdul.

Zöldmegoldások

A Sóstó működtetéséhez több érdekes megoldást is felhasználnak, idetartozik, hogy a parkolóra és az arénára érkező csapadékvizet – komoly szűrés és tisztítás után – a tóba engedik. A vízutánpótlást biztosítja a Felsővárosból a Basa-árkon keresztül érkező csapadékvíz is, sőt, március és október között, amíg nincsenek fagyok, körülbelül százezer köbméter ultratisztított szennyvizet is beengednek a tóba. Ez elegendő arra, hogy az üzemi vízszint közelében tartsák a tavat, így ellássák a 26 hektáros vízi ökoszisztémát.

A zöldmegoldásokat máshol is alkalmazzák, például ha egy beteg vagy idős fát ki kell vágni a városban, akkor igyekeznek azt – akár a Sóstó körül is – mulcsolás után felhasználni, növényeket takarnak be vagy ösvényre szórják a zúzalékot, amin így csapadékosabb időben is könnyebb sétálni. Csete Gábor a tisztított szennyvíz kapcsán kiemeli, hogy jelenleg tízmillió köbméter képződik Székesfehérváron, amely a Dunába, így végső soron a Fekete-tengerbe jut.

A jövőben a tisztított szennyvizet megpróbálják helyben tartani, idővel több tározót is szeretnének létrehozni az arra alkalmas területeken, akár a Sóstóhoz hasonló élőhely-rekonstrukció formájában. A technológia alkalmas arra, hogy nagyon sok kérdésre, problémára megoldást adjon. Helyben azt remélik, hogy ez a gyakorlat országos szinten elterjed majd, és segíti az alkalmazkodást a klímaváltozás okozta változásokkal szemben. Az új vizes élőhelyeken ráadásul sok faj otthonra lelhetne, emellett a víz tartalékot is képezhetne a városnak. Ha kell, a vizet csatornákon keresztül mozgatni is lehetne, ahogy ez részben most is kiválóan működik.

Újabb és újabb ötletek

Közben elérünk az egyik emblematikus építményhez, a Kócsag-toronyhoz, ahonnan a tó nagy részére rálátni. A vízpart mellett sok ehhez hasonló pontot építettek, ezeket úgy alakították ki, hogy a látogatók minél több mindent láthassanak, de az állatvilág ebből a lehető legkevesebbet érzékelje. Hogy ez mennyire jól sikerült, arra Csete Gábor példák sorát hozza fel, egyebek mellett azt, hogy a területen egy öt-hat párból álló kócsagtelep jött létre. Emellett legalább tíz récefaj is megjelent a tavon, és négy vöcsökfaj is költ a területen, illetve vannak függőcinege-telepek is.

Fészkel itt továbbá barna réti héja és több sirályfaj is, többek között megtalálható a tavon a fokozottan védett szerecsensirály, amely Közép-Európában, belterületen itt fordul elő a legnagyobb számban. A tóba őshonos halakat telepítettek – compót, sügért, csukát, széles kárászt, sőt lápi pócot és réti csíkot – is, amelyek rendívül jól érzik magukat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy több faj kiválóan szaporodik. Néhány napja pedig egy nagyon ritka és védett fajt, bikapókot is megfigyeltek itt. A területre éppen ezért nagyon vigyáznak, és erre felhívják a látogatók figyelmét is.

Bár a Sóstó és környéke most is impozáns, de további tervek vannak a terület fejlesztésére. Hasznosítanák például a déli tómedret, amelyet az ott található vízzáró réteg miatt nem lehetett megkotorni, ezért ez a terület mocsaras, sásos, kákás, nádasos és félig erdősült maradt. Itt ökológiai alapú, természetközeli fenntartásmóddal egy régi, hagyományos módszert szeretnének alkalmazni, ezzel olyan új élőhely alakulhatna ki, ahol újabb fajok jelenhetnek meg vagy régiek térhetnek vissza, mint például a gulipán. A Sóstót fenntartó csapat azt ígéri, a jó és hasznos ötletekből nem fogynak ki egyhamar.

Borítókép: Mirkó István

Elkezdődik az állatmentés is

 A látogatóközpont és a Sóstó mellett a komplex programnak egy harmadik lába is van, amely még csak ezután erősödik meg. Létrehoztak egy állatmentő központot közösségi házzal; a kórháznak pályázat útján választják ki a szakmai üzemeltetőjét. A létesítményben madarakat, denevéreket és egyéb vadállatokat gyógyítanak majd, de állatorvosi oktatóközpontként is működik majd, amelyet hazai példák alapján alakítottak ki. Az épületben helyet kapott többek között egy előkészítő, egy látványműtő, öt gondozóhelyiség, ezek közül kettő intenzív kórterem lesz. A kórházban egy nagy teljesítményű digitális röntgennel felszerelt vizsgáló is van, a szükséges eszközökkel. Az udvaron több madárröpdét alakítottak ki, amelyekben olyan sérült állatokat helyeznek majd el, amelyeket már nem lehet visszaengedni a természetbe. Ezeket a látogatók megtekinthetik, sőt elképzelhető, hogy a madárröpdék közötti területeken akár több mentett vadállatfajt is elhelyezhetnek majd. A szakmai oktatási háttér biztosításához együtt kívánnak majd működni a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi karával. (B. A.)