időjárás 1°C Andor, András 2021. November 30.
logo
Az egykoron elhagyatott Sóstó ma impozáns kirándulóhely, ahol sok védett faj is otthonra lelt.

Tisztított szennyvíz is táplálja Székesfehérvár természeti csodáját

Borsodi Attila
2021.10.19. 20:49 2021.10.20. 08:23
Tisztított szennyvíz is táplálja Székesfehérvár természeti csodáját

Az elmúlt években elképesztő változáson ment keresztül a székesfehérvári Sóstó és környéke, amelyet néhány év alatt valósággal újjávarázsoltak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy rengeteg állatfaj telepedett meg a védett területen, amelyet túraútvonalak sokasága hálóz be. Sóstó fejlesztésénél és fenntartásánál számos környezetbarát megoldást alkalmaztak és alkalmaznak, egyedülálló például, hogy a csapadékvíz mellett tisztított szennyvízzel éltetik a tavat.

Ezen a helyen, ahol most a Mol Aréna Sóstó és az edzőpályák vannak, már a múlt század második felében működött sporttelep, az előző stadion pedig 1963 és 1967 között épült ide

 – mutat körbe a modern komplexum és a gyönyörű természeti környezet határán állva Székesfehérvár természetvédelmi szakmai vezetője.

Csete Gábor szakmérnök elmondja, hogy a sporttelep mellett akkoriban magára hagyva, gazdátlanul árválkodott a Sóstó és környezete, amelynek 218 hektáros területe csak jóval később, az 1990-es években lett védett. Akkor még inkább mocsárvilág volt a térség, amit semmiképpen nem lehetett élőhelykomplexumnak nevezni.

A terület értékeit már az 1990-es évek második felétől bemutatta egy tanösvény, viszont a Sóstó és környezetének állapota akkora már nagyon leromlott. – Először az elődöm, Gáspár Attila próbálta szívvel-lélekkel felkarolni a Sóstó ügyét, ő harcolta ki a védetté nyilvánítást és ő rakta le a későbbi fejlesztés alapjait. Később Banizs Károly írt könyvet a tóról, abban is nagyon sok fontos információt találtunk, amiket fel lehetett használni. Így jutottunk el 2014–15-höz, amikor szóba került a Sóstói Stadion átépítése – mutat rá Csete Gábor.

Amikor a szakember és a természetvédők megtudták, mekkora forrást szánnak a stadion újjávarázsolására és átépítésére, arra gondoltak, hogy érdemes lenne a fejlesztésbe a Sóstó élőhelyének rekonstrukcióját is bekapcsolni, erről tanulmányt is készítettek, amit a városvezetés azonnal felkarolt. A kezdeményezést a kormány és a székesfehérvári önkormányzat is támogatta. Hamarosan elkezdődött a tervezés, a fejlesztés a stadion átépítésével együtt valósult meg 2017-től. Huszonhat hektáron élővizet hoztak létre mozaikos kialakítással, ami azért óriási eredmény, mert korábban a tó alig félhektáros volt, 20-30 centiméteres vízmélységgel, a többi terület nagy részét nádas borította. A csapatmunkában rengeteg szakember vett részt: tájépítészmérnök, belvízrendező mérnök, illetve több természetvédelmi szakember, és bekapcsolódott a beruházásba a nemzeti park is. A közös koncepció megalkotásánál a korábbi években, évtizedekben összegyűlt elképzeléseket, javaslatokat is felhasználták, és a civil szervezetek ötleteit, gondolatait is figyelembe vették.

Gazdag élővilág

 A fejlesztésnek köszönhetően a védett terület ma már egy komplex, mozaikos élőhelyegyüttesek összessége, amely még európai viszonylatban is ritkaságszámba megy egy nagyváros szívében. A Sóstó esetében nem egyféle élőhelytípusról beszélünk: megjelennek a ligeterdők, a sztyepprétek, a lápok, a homoki gyepek, a vizes élőhelyek és mocsarak, így nagyon magas a terület biodiverzitása

 – fogalmaz Csete Gábor.

Hozzáteszi: amellett, hogy az élőhely megújult és a tapasztalatok alapján hihetetlenül jól működik, elindult a környezeti nevelés, valamint a természetvédelem és a Sóstónál működő ökoszisztéma megismertetése, népszerűsítése is. Ezek elősegítése érdekében alakították ki a tanösvény útvonalait, melyek mentén interaktív táblákat helyeztek ki, amelyeket három év után hamarosan aktualizálnak majd.

A Sóstó Látogatóközpont ezekre a túraútvonalakra, tanösvényszakaszokra alapozva tervezte meg a különböző hosszúságú programjait, az ökotúrákat, a kihelyezett tanórákat. Utóbbiak­hoz készítettek egy tematikus nevelési programot, ennek része a látogatóközpontban egy beltéri foglalkozás. Ebben hangsúlyt fektetnek a digitális kompetencia fejlesztésére, hogy a gyerekek minél sokrétűbben és nagyobb érdeklődéssel fogadják be az átadott anyagot.

 Emellett kiviszik a gyerekeket a terepre is, akár az erdei iskolába vagy az erdészházhoz, hogy bepillantást adjanak nekik az élővilágban gazdag természeti környezetbe.

Kulcskérdés a fenntartás

A kijelölt tanösvényszakaszokhoz sétautak is tartoznak, ezeket is érdemes végigjárni, a látogatóközpont honlapján minden szükséges információ megtalálható, de a munkatársak is állnak az érdeklődők rendelkezésére. Bármiben segítenek, akár egyedi túrát is össze tudnak állítani igény szerint. A programok iránt nagy az érdeklődés, ebben az évben több mint száz családi napot, túrát, ökoklubot, tábort és megfigyelő napot szerveztek.

Fotó: Mirkó István

Csete Gábor megjegyzi: a Sóstó az itt élők kis „Balatonja”, amely óriási érték, hiszen ritka, hogy egy nagyváros közepén ilyen védett terület található, ahol ráadásul hihetetlen fajgazdagság van. Elég csak arra gondolni, hogy csaknem száz madárfaj költ a területen, emellett a botanikai értékek is meglehetősen magasak.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Sóstó térségében tizennégy orchideafaj található, de összetett és jól működik a vízi élővilág is, továbbá rengeteg hüllő, kétéltű és rovar él a területen.

Ehhez az kellett, hogy a fejlesztés után a Sóstónál dolgozó szakemberek nagy energiát fordítsanak és jelentős forrásokat költsenek a fenntartásra is, amelyet az önkormányzat biztosít. Szakmai szervezetek és civilek segítségét is szívesen fogadják. Ha a fenntartásra nem figyelnének, akkor a terület hamar visszasüllyedne oda, ahonnan indult.

Tiszta kommunikáció

Csete Gábor szerint a jó példának köszönhetően egyre inkább egyfajta ré­giós természetvédelmi központtá fejlődnek. Reményei szerint az országban másoknak is jó példát jelenthetnek. Ennek érdekében a kezdeményezést igyekeznek távolt tartani a politikától, a szakmára koncentrálnak, és ezt is kommunikálják. A jó és tiszta kommunikációt pedig értékelik az emberek.

Közben elindulunk az egyik tanösvényen, és hihetetlen gyorsan magunk mögött hagyjuk a Mol Aréna épített környezetét, ahogy a pallósoron, fahidakon keresztül a tó felé sétálunk. Amíg egy perce a civilizáció zajait hallgattuk, néhány lépés után egyszeriben belépünk a természetbe, a nádasba érve máris a tó felett találjuk magunkat. Néhány méterre tőlünk egy récepár úszik el a vízen, távolabb pedig egy szürke gém emelkedik el a földről, hogy egy kört tegyen a tó körül, majd visszaérkezzen a pihenőhelyére.

Csete Gábor a séta közben kitér arra is, hogy a tó rekonstrukciójánál 65 ezer köbméter iszapot termeltek ki, amiből költőszigeteket hoztak létre. Ezeket rőzsehengeres megoldással, cölöpökkel vették körül, amelyek idővel elkorhadnak majd, de addigra az iszap megszilárdul.

Zöldmegoldások

A Sóstó működtetéséhez több érdekes megoldást is felhasználnak, idetartozik, hogy a parkolóra és az arénára érkező csapadékvizet – komoly szűrés és tisztítás után – a tóba engedik. A vízutánpótlást biztosítja a Felsővárosból a Basa-árkon keresztül érkező csapadékvíz is, sőt, március és október között, amíg nincsenek fagyok, körülbelül százezer köbméter ultratisztított szennyvizet is beengednek a tóba. Ez elegendő arra, hogy az üzemi vízszint közelében tartsák a tavat, így ellássák a 26 hektáros vízi ökoszisztémát.

A zöldmegoldásokat máshol is alkalmazzák, például ha egy beteg vagy idős fát ki kell vágni a városban, akkor igyekeznek azt – akár a Sóstó körül is – mulcsolás után felhasználni, növényeket takarnak be vagy ösvényre szórják a zúzalékot, amin így csapadékosabb időben is könnyebb sétálni. Csete Gábor a tisztított szennyvíz kapcsán kiemeli, hogy jelenleg tízmillió köbméter képződik Székesfehérváron, amely a Dunába, így végső soron a Fekete-tengerbe jut.

A jövőben a tisztított szennyvizet megpróbálják helyben tartani, idővel több tározót is szeretnének létrehozni az arra alkalmas területeken, akár a Sóstóhoz hasonló élőhely-rekonstrukció formájában. A technológia alkalmas arra, hogy nagyon sok kérdésre, problémára megoldást adjon. Helyben azt remélik, hogy ez a gyakorlat országos szinten elterjed majd, és segíti az alkalmazkodást a klímaváltozás okozta változásokkal szemben. Az új vizes élőhelyeken ráadásul sok faj otthonra lelhetne, emellett a víz tartalékot is képezhetne a városnak. Ha kell, a vizet csatornákon keresztül mozgatni is lehetne, ahogy ez részben most is kiválóan működik.

Újabb és újabb ötletek

Közben elérünk az egyik emblematikus építményhez, a Kócsag-toronyhoz, ahonnan a tó nagy részére rálátni. A vízpart mellett sok ehhez hasonló pontot építettek, ezeket úgy alakították ki, hogy a látogatók minél több mindent láthassanak, de az állatvilág ebből a lehető legkevesebbet érzékelje. Hogy ez mennyire jól sikerült, arra Csete Gábor példák sorát hozza fel, egyebek mellett azt, hogy a területen egy öt-hat párból álló kócsagtelep jött létre. Emellett legalább tíz récefaj is megjelent a tavon, és négy vöcsökfaj is költ a területen, illetve vannak függőcinege-telepek is.

Fészkel itt továbbá barna réti héja és több sirályfaj is, többek között megtalálható a tavon a fokozottan védett szerecsensirály, amely Közép-Európában, belterületen itt fordul elő a legnagyobb számban. A tóba őshonos halakat telepítettek – compót, sügért, csukát, széles kárászt, sőt lápi pócot és réti csíkot – is, amelyek rendívül jól érzik magukat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy több faj kiválóan szaporodik. Néhány napja pedig egy nagyon ritka és védett fajt, bikapókot is megfigyeltek itt. A területre éppen ezért nagyon vigyáznak, és erre felhívják a látogatók figyelmét is.

Bár a Sóstó és környéke most is impozáns, de további tervek vannak a terület fejlesztésére. Hasznosítanák például a déli tómedret, amelyet az ott található vízzáró réteg miatt nem lehetett megkotorni, ezért ez a terület mocsaras, sásos, kákás, nádasos és félig erdősült maradt. Itt ökológiai alapú, természetközeli fenntartásmóddal egy régi, hagyományos módszert szeretnének alkalmazni, ezzel olyan új élőhely alakulhatna ki, ahol újabb fajok jelenhetnek meg vagy régiek térhetnek vissza, mint például a gulipán. A Sóstót fenntartó csapat azt ígéri, a jó és hasznos ötletekből nem fogynak ki egyhamar.

Borítókép: Mirkó István

 

Elkezdődik az állatmentés is

 A látogatóközpont és a Sóstó mellett a komplex programnak egy harmadik lába is van, amely még csak ezután erősödik meg. Létrehoztak egy állatmentő központot közösségi házzal; a kórháznak pályázat útján választják ki a szakmai üzemeltetőjét. A létesítményben madarakat, denevéreket és egyéb vadállatokat gyógyítanak majd, de állatorvosi oktatóközpontként is működik majd, amelyet hazai példák alapján alakítottak ki. Az épületben helyet kapott többek között egy előkészítő, egy látványműtő, öt gondozóhelyiség, ezek közül kettő intenzív kórterem lesz. A kórházban egy nagy teljesítményű digitális röntgennel felszerelt vizsgáló is van, a szükséges eszközökkel. Az udvaron több madárröpdét alakítottak ki, amelyekben olyan sérült állatokat helyeznek majd el, amelyeket már nem lehet visszaengedni a természetbe. Ezeket a látogatók megtekinthetik, sőt elképzelhető, hogy a madárröpdék közötti területeken akár több mentett vadállatfajt is elhelyezhetnek majd. A szakmai oktatási háttér biztosításához együtt kívánnak majd működni a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi karával. (B. A.)