Emlékeztetett: a magyar reformkor nagyjai – köztük Eötvös József – legalább 50-60 évet beszélgettek végig arról, hogyan lehetne elérni azt, hogy a közjót segítsék, „a nemesség jogait kiterjesszék az egész nemzetre, megosztva a hatalmat és az esélyeket mindenkivel a magyar hagyományok szellemében, keresztény hittel, törvényesen, alkotmányosan.”
Kásler Miklós szerint báró Eötvös József egész életét két dolog határozta meg: a közjó szolgálata, illetve az irodalom és a bölcselet.
A Batthyány-kormány és az Andrássy-kormány vallás- és közoktatási minisztereként megoldást talált nemzetiségi kérdésekre, a zsidók emancipációjára, bevezette az ingyenes állami közoktatást, középiskolai és egyetemi reformot vezetett be.
A tárcavezető szerint Eötvös munkássága tette lehetővé azt az elképesztő fejlődést, amelyet 1867, a Deák Ferenc által kiegyenlítésnek nevezett időszak után Magyarország produkált, amikor 1914-ig a GDP a tizenhatszorosára nőtt. Emellett
megteremtette az alapokat ahhoz, hogy a trianoni katasztrófa után Klebelsberg tovább fejlessze közoktatási rendszerét, és ezzel biztosítsa a halálra ítélt ország megmaradását.
A gyászmisét követően a koporsókat a korabeli hagyományoknak megfelelően lovaskocsival szállították át az Eötvös-kápolnába, ahol búcsúbeszédet mondott Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója is.
Utóbbi felidézte, hogy öt éve szerették volna a csontokat visszahozni eredeti helyükre, de csak most sikerült összefogással, a báró halálának 150. évfordulóján. Össznemzeti ügynek nevezte az újratemetést, amellyel beteljesítik a báró végakaratát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!