A Green Policy Center sajtóbeszélgetésén a COP26 ENSZ-klímakonferenciát értékelve elhangzott:
egy év kihagyás után, rendkívül felfokozott várakozások közepette és feszült hangulatban sikerült újra összehozni a világot mind fizikailag, mind diplomáciai értelemben.
A rendkívül sok ellentét és kihívás ellenére sikerült elfogadni egy közös nyilatkozatot (fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyezmény!), és sikerült kiteljesíteni a Párizsi megállapodás végrehajtási szabálykönyvét, így most már semmilyen szabályozási tisztázatlanság nem áll a végrehajtás útjában.
Kiemelendő, hogy mind India (2070), mind Kína (2060), illetve a rohamosan növekvő Nigéria (2060) is vállalt klímasemlegességi célt, ezzel az országok 90 százalékának van már klímacélja.
A Párizsi megállapodás 6. cikkével (alternatív teljesítési módok) kapcsolatos, a szén-dioxid-kereskedelem piaci és nem piaci megközelítéseiről szóló tárgyalások gyötrelmes sorozata hat év elteltével végre megállapodásra vezetett. A legrosszabb és legnagyobb kiskapukat bezárták,
de sajnos még mindig van lehetőségük az országoknak és a vállalatoknak arra, hogy kijátsszák a rendszert.
A klímacsúcs további eredménye, hogy a két jelenlegi legnagyobb szennyező, az USA és Kína által kiadott közös nyilatkozat reménykeltő és erős jelzés a teljes világnak a folyamat „komolyságát” illetően. A nagyhatalmak megállapodtak arról, hogy 2030 után nem vágnak ki több erdőt, összesen a világ erdőinek 85 százalékát birtokló országok, köztük Brazília is.
Szintén fontos lépés, hogy a világ több mint száz országa vállalta, hogy 2030-ra legalább 30 százalékkal csökkenti metánkibocsátását. Mivel a metán felelős a szén-dioxid után leginkább a klímaváltozásért, ez a lépés mindenképpen fontos a klímakatasztrófa elkerüléséhez.
Pozitívumok és negatívumok a klímacsúcson
A klímacsúcsról tartott háttérbeszélgetésen többek között elhangzott:
valódi áttörés nem történt semmilyen folyamatban, gyakorlatilag abban egyeztek meg, hogy sok mindent kell még tenni.
A globális szén-dioxid-koncentráció kétszáz éve meredeken (egyre meredekebben) emelkedik. Ahogy David Attenborough bemutatta, ez a legfontosabb mérőszám, ami ha nem kezd el stagnálni, majd lefelé indulni, akkor a teljes folyamat biztosan nem lesz siker. Minden vállalás annyit fog érni, amennyire az eredménye látszódni fog ezen a számon.
További negatívum, hogy a 2030-ig szükséges vállalásoknak egyelőre csak a 20 százaléka van meg ahhoz, hogy a 2050-es net zero (azaz a 1,5 fok) tartható legyen, vagyis ezen a téren is sok tennivaló maradt.
A felek politikai szinten is rögzítették, hogy az országok eddig benyújtott vállalásai nem elegendőek a Párizsi megállapodás céljainak eléréséhez. 2022-ig újra felül kell vizsgálniuk ezeket a feleknek, és megerősített vállalásokkal kell visszatérniük.
Különösen a legkisebb fejlődő országok számára érzékeny és kiemelten fontos „klímaigazságossági” téma, amelyben nem született meg az általuk várt áttörés. Az ő céljuk egy dedikált pénzügyi eszköz létrehozása lenne erre a célra. A fejlődő országok a „veszteségek és károk”, például a ciklonok hatása és a tengerszint emelkedése miatti költségeik finanszírozását követelik.
A kis szigetállamok és az éghajlatra érzékeny országok szerint a nagy szennyezők történelmi kibocsátása okozta ezeket a hatásokat, ezért az ő finanszírozásukra van szükség.
