A Green Policy Center sajtóbeszélgetésén a COP26 ENSZ-klímakonferenciát értékelve elhangzott:
egy év kihagyás után, rendkívül felfokozott várakozások közepette és feszült hangulatban sikerült újra összehozni a világot mind fizikailag, mind diplomáciai értelemben.
A rendkívül sok ellentét és kihívás ellenére sikerült elfogadni egy közös nyilatkozatot (fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egyezmény!), és sikerült kiteljesíteni a Párizsi megállapodás végrehajtási szabálykönyvét, így most már semmilyen szabályozási tisztázatlanság nem áll a végrehajtás útjában.
Kiemelendő, hogy mind India (2070), mind Kína (2060), illetve a rohamosan növekvő Nigéria (2060) is vállalt klímasemlegességi célt, ezzel az országok 90 százalékának van már klímacélja.
A Párizsi megállapodás 6. cikkével (alternatív teljesítési módok) kapcsolatos, a szén-dioxid-kereskedelem piaci és nem piaci megközelítéseiről szóló tárgyalások gyötrelmes sorozata hat év elteltével végre megállapodásra vezetett. A legrosszabb és legnagyobb kiskapukat bezárták,
de sajnos még mindig van lehetőségük az országoknak és a vállalatoknak arra, hogy kijátsszák a rendszert.
A klímacsúcs további eredménye, hogy a két jelenlegi legnagyobb szennyező, az USA és Kína által kiadott közös nyilatkozat reménykeltő és erős jelzés a teljes világnak a folyamat „komolyságát” illetően. A nagyhatalmak megállapodtak arról, hogy 2030 után nem vágnak ki több erdőt, összesen a világ erdőinek 85 százalékát birtokló országok, köztük Brazília is.
Szintén fontos lépés, hogy a világ több mint száz országa vállalta, hogy 2030-ra legalább 30 százalékkal csökkenti metánkibocsátását. Mivel a metán felelős a szén-dioxid után leginkább a klímaváltozásért, ez a lépés mindenképpen fontos a klímakatasztrófa elkerüléséhez.
Pozitívumok és negatívumok a klímacsúcson
A klímacsúcsról tartott háttérbeszélgetésen többek között elhangzott:
valódi áttörés nem történt semmilyen folyamatban, gyakorlatilag abban egyeztek meg, hogy sok mindent kell még tenni.
A globális szén-dioxid-koncentráció kétszáz éve meredeken (egyre meredekebben) emelkedik. Ahogy David Attenborough bemutatta, ez a legfontosabb mérőszám, ami ha nem kezd el stagnálni, majd lefelé indulni, akkor a teljes folyamat biztosan nem lesz siker. Minden vállalás annyit fog érni, amennyire az eredménye látszódni fog ezen a számon.
További negatívum, hogy a 2030-ig szükséges vállalásoknak egyelőre csak a 20 százaléka van meg ahhoz, hogy a 2050-es net zero (azaz a 1,5 fok) tartható legyen, vagyis ezen a téren is sok tennivaló maradt.
A felek politikai szinten is rögzítették, hogy az országok eddig benyújtott vállalásai nem elegendőek a Párizsi megállapodás céljainak eléréséhez. 2022-ig újra felül kell vizsgálniuk ezeket a feleknek, és megerősített vállalásokkal kell visszatérniük.
Különösen a legkisebb fejlődő országok számára érzékeny és kiemelten fontos „klímaigazságossági” téma, amelyben nem született meg az általuk várt áttörés. Az ő céljuk egy dedikált pénzügyi eszköz létrehozása lenne erre a célra. A fejlődő országok a „veszteségek és károk”, például a ciklonok hatása és a tengerszint emelkedése miatti költségeik finanszírozását követelik.
A kis szigetállamok és az éghajlatra érzékeny országok szerint a nagy szennyezők történelmi kibocsátása okozta ezeket a hatásokat, ezért az ő finanszírozásukra van szükség.
Mindenképpen pozitív, hogy immár minden területen megvannak a végrehajtási keretek – derült ki a Green Policy Center háttérbeszélgetésén. Ez egy szükséges, de messze nem elégséges feltétele volt annak, hogy a vállalásokat szabályozott keretek között hajthassák végre a felek.
Hazánk szerepe a klímaváltozásban
Hazánk nevében az egységes EU-delegáció tárgyalt, a belső klímapolitikai viták nem gyengítették a nemzetközi téren vitt álláspontokat. Magyarországot legfelsőbb szinten Áder János köztársasági elnök képviselte, a tárgyalódelegációt pedig Steiner Attila körforgásos gazdaság fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár vezette.
Magyarországnak nincs külön nemzetközi vállalása, az EU egységes vállalásában (–55 százalék 2030-ig) vesz részt, az ezzel kapcsolatos viták az EU-n belül zajlanak.
Új vállalást nem tettünk, de csatlakoztunk az erdőirtás megakadályozásáról szóló nyilatkozathoz.
Az EU ugyanakkor ismét nem játszott igazán meghatározó szerepet és nem tudta érdemben segíteni az észak és dél közötti közeledést, a „nagy játékosok” az USA, Kína, India és további országok voltak.
A Green Policy Center háttérbeszélgetéséről részletesebben a linkre kattintva olvashatnak.
Borítókép: COP26 Glasgow-ban, 2021. november 13-án. (MTI/AP/Alberto Pezzali)
