A pécsi egyetemi vesztegetési botrány kirobbanása után 11 évvel, kedden jogerős ítélettel marasztalta el a Győri Ítélőtábla a vádlottakat. Valamennyiük büntetését mérsékelte, így az elsőrendű vádlott
Imhof Gábor, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) volt főigazgatója az első fokon rá kirótt nyolc helyett öt év börtönt kapott, így be kell majd vonulnia a számára kijelölendő büntetés-végrehajtási intézménybe a büntetés letöltésére. Jó magaviselet esetén büntetése harmadolható. A büntetéséből előzetes letartóztatásban mintegy kilencszáz napot – két és fél évet – már letöltött. Így a fennmaradó két és fél évből a kedvezmény után csak kilenc hónapot kell majd letöltenie.
A Győri Itélőtábla szerint a Győri Törvényszék a vád tárgyává tett bűncselekmények alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg, a bűncselekményeket helyesen minősítette. Nem tartotta alaposnak a másodfokú bíróság az ügyész súlyosítás iránti fellebbezését. Ugyanakkor a vádlottak és a védőik fellebbezése a kiszabott büntetés enyhítése iránt a jelentős és a vádlottak terhére nem róható időmúlás miatt volt alapos.
Imhofon kívül még három vádlottra róttak ki végrehajtandó szabadságvesztést. A táblabíróság a tizennegyedik rendű vádlott büntetését öt év börtönről három év hat hónap börtönre, a tizenötödik rendű vádlott büntetését négy év börtönről két év nyolc hónap börtönre, a huszonharmadik rendű vádlott büntetését öt év börtönről három év tíz hónap börtönre enyhítette. A többi vádlott felfüggesztett szabadságvesztést, illetve pénzbüntetést kapott.
Az ítéleti tényállás szerint a vádlottak a PTE egykori gazdasági vezetői, alkalmazottai, valamint a velük kapcsolatban álló vállalkozások képviselői. Imhof Gábor az egyetem gazdasági főigazgatói feladatainak ellátásra kapott megbízást, valamint több gazdasági társaságnak volt egyidejűleg a vezető tisztségviselője. Munkáját egy nehéz gazdasági helyzetben lévő közintézménynél kezdte meg, amely több milliárd forintos hiánnyal küszködött. Helyettesével feltett szándékuk volt, hogy ezen változtatnak, azonban az ehhez szükséges szakértelem, az elegendő emberi kapacitás nem állt rendelkezésükre, így külső szakmai segítséget – közbeszerzési tanácsadót – vettek igénybe. Imhof elhatározta, hogy egyes közalkalmazottait – a harmad- és tizenkettedik rendű vádlottat – és saját magát havi rendszerességgel pluszjövedelemhez juttatja. Egyrészt így kívánta megoldani a rendszeresen végzett túlórák és esetenként a munkakörön kívüli feladatok javadalmazását, másrészt segíteni akarta közvetlen munkatársait abban, hogy másodállásban további jövedelemhez jussanak. Ennek érdekében a másodrendű vádlottal és a harmad- és tizenkettedik rendű vádlottakkal, illetve az általuk megjelölt, érdekeltségi körükbe tartozó társaságokkal szerződést kötött. Ezek a szerződések több esetben valótlanok voltak, nem a dátumozásuk szerinti időpontban készültek, és nem a felek valós szándékát tartalmazták a szerződés tárgya körében. A szerződésben vállalt feladatát azonban a tized- és tizenegyedik rendű vádlottak kivételével egyik megbízott sem látta el maradéktalanul, ennek ellenére történtek kifizetések.
Tizennégy vádlottat vádolt az ügyészség vesztegetéssel. Ezen vádpont szerint az egyetem által lefolytatott közbeszerzési eljárásokban az egyetem alkalmazottai beszállító vállalkozásokat jogtalanul juttattak a beszerzés tárgyával, értékével, idejével kapcsolatban olyan többletinformációkhoz, amelyekkel a szállítók a konkurens vállalkozásokhoz képest előnyre tettek szert, így a közbeszerzési portálon mindenki másnál olcsóbban tudtak ajánlatot tenni. Ezért cserébe a teljesített beszerzések arányában pénzt fizettek az egyetem dolgozóinak, akik így több millió forintot vettek át. A fenti elkövetési magatartásokhoz kapcsolódóan az egyes vádlottak esetenként megvalósítottak magán-, illetve közokirat-hamisítást, költségvetési csalást, valamint befolyással üzérkedést is.
Borítókép: a Pécsi Tudományegyetemen 2010-ben robbant ki a vesztegetési botrány (Fotó: Löffler Péter)
