Építkezésbe fogott a büntetés-végrehajtás, méghozzá a fogvatartottakkal dolgoztatnak egyre több helyen, így például Kőbányán, ahol a börtön szomszédságában lévő telken szolgálati lakásokat építenek. Mi köze van a rabok munkavégzése és a fogvatartottak társadalomba való visszailleszkedése, szakszóval reintegrációja között? Egyebek mellett erről is beszélt a Magyar Nemzetnek Farsang Tamás bv. ezredes, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának gazdasági és informatikai helyettese.
– A magyar büntetés-végrehajtás közel kilencezres állománya nap mint nap azért dolgozik, hogy az elítéltek törvénytisztelő állampolgárokként történő visszavezetése a társadalomba minél hatékonyabb legyen – olvasható a hitvallásuk a szervezet honlapján. Ugyanott értesülhetünk arról is, hogy a fogvatartottak reintegrációja kiemelt feladatuk. Mit is értünk ezalatt a büntetés-végrehajtásban?
– A társadalomba való visszailleszkedésnek, a reintegrációnak a legfontosabb eleme, pontosabban eszköze a munka. A büntetés-végrehajtásnál alapvető – és kormányzati elvárás is –, hogy százszázalékos legyen a foglalkoztatottság. A foglalkoztatás azonban kiterjesztőbb fogalom, mint a munkáltatás, mert abban benne van az oktatás is és a munkáltatás is. Alapvetően ez azt jelenti, hogy a büntetés-végrehajtásban a fogvatartott vagy dolgozik, vagy tanul. Nyilván a munka az, ami a leghatékonyabban vissza tudja illeszteni a fogvatartottakat a társadalomba.
– Elfoglaltság is számukra, a napi monotonitásból kiszakadhatnak, de ez nem mindenkinek adatik meg. Jól tudom, hogy munkát csak azok végezhetnek, akik nincsenek fegyelmi hatálya alatt?
– Gyakorlatilag így működik a rendszer. Vannak különböző biztonsági besorolások, és annak megfelelően dől el, pontosabban a befogadási és fogvatartási bizottság dönti el, hogy ki milyen munkára alkalmas, illetve alkalmazható. Van olyan fogvatartott, aki biztonsági besorolásánál vagy fegyelmi helyzeténél fogva nem dolgozhat. Alapvetően a cél azonban az, hogy mindenki dolgozzon a büntetés-végrehajtási intézetekben.